A kérdés talán költői, mégis érdemes megvizsgálni.
Ju Jutsu Kudan
Jelenleg az évszázados múlttal rendelkező harcművészeti rendszerek modernizált változatai, a viszonylagosan újonnan megjelent, kevert és önálló irányzatok vonzzák be az edzőtermekbe az érdeklődőket. Ezen irányzatok között megtaláljuk a vallási és keleti kulturális hátteret szorgalmazó, vagy éppen azokat mellőző oktatási formákat, rendszereket.
Vajon mi vonzotta a 60-as évek óta a keleti harcművészeteket gyakorló fiatalokat arra, hogy hagyományos gyakorló ruhába öltözve, tradicionális keleti harcművészeti mozgásformákat gyakoroljanak, idegen, keleti kifejezésekkel kommunikáljanak, meghajolva tiszteljék meg egymást, a Mesterüket, a képzeletbéli szentélyt, illetve a stílusok alapító Mestereinek képeit, és elfogadják a gyakorlók által tradicionálisan elfogadott és kialakított hierarchikus értékrendeket és normákat?
Egy esetleges helyzetelemzés egyértelműen rámutathat, hogy a modernizációs folyamatok, a harcművészetek terén is megtették a maguk hatásait. Megjelentek a versenysportok legkülönbözőbb formái és e folyamatok jelenleg is arra tendálnak, hogy se az egyén, se a kollektívák ne akarjanak kiszállni ebből a versenyből, dacára az esetenkénti feszültségeknek, melyeket alkalom adtán generálnak.
A kérdés jogosnak tűnik: miért kaptak nagyobb teret fokozatosan az elmúlt években a módosított tradicionális keleti harcművészeti formák (Kick Boksz, Brazil Jitsu, Sport Karate, Sport Jitsu, Sport Kempo, stb.) illetve ezek élesebb változatai (ketrec harc), mint versenysport vonalak, illetve az életszerűbb önvédelmi célokat megvalósító, nyugati és keleti rendszerek (Defendo, Krav Maga, stb)?
A fentiek hozományaként az említett modernitás, a taglétszám növelését is lényegesnek tartja. Ennek érdekében olykor némi áldozatot is képes vállalni, mely keretében az egyént általában nem is olyan nehéz meggyőzni. A nehézségek akkor adódnak, amikor kollektív intézményeket is meg kell nyerni a modernizáció érdekében. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy a modernizáció néha képes fenekestől felforgatni a harcművészetek közötti törékeny egyensúlyt is, a kép kezd kirajzolódni.
Azt kell megkeresni, hogy mik a változások, projektek értelme, és máris kezd kirajzolódni a körvonal, miszerint talán nem is egy „isteni színjáték” főszereplői vagyunk/lettünk, hiszen az értelem mellett az érzelem és etika is érezteti hatását. Főleg ha rájövünk, hogy ugyanazon folyamat hatására, egyik egyén jól érzi magát, a másik meg nem!
Itt jön egy sarkalatos kérdés: mind ezek után honnan tudja a harcművészeteket művelni szándékozó, hogy mit válasszon? Mindenképpen ki kell szűrnie a felületes propagandát, a félrevezetéseket, a ravasz tanácsadók által keltett zavaró zörejeket, a felkért „szakértők„ esetenkénti, félrevezető véleményét is.
Döntési szempontok: Mit válasszunk?
Megjelenik az erkölcs, esztétika és emberi ízlés kérdése is, melynek igazodnia kellene az egyetemes igazságokhoz, tradíciókhoz. A humanizmus feltételezi, hogy minden egyénnek van egy autentikus belső énje, melyek néha gyakran egymással vitatkozó hangok, vélemények zűrzavarával kerülnek szembe. A TUDÁS kérdése is teret igényel, hiszen az összetevői: tapasztalat +érzékenység/fogékonyság mellett az etika kérdése is felmerülhet, és ezek egy folyamatos körforgásban kergethetik egymást.
Az elmúlt idők harcosai (Akhilleusz, Szamurájok), életpályájuk során, a rettenhetetlen tetteiken túl, talán nem tűntek ki személyiségük mélységei által. Ám az is tény, hogy a humanizmus jegyében az érzésekre koncentráló mai harcászkodás (pl. Survivor reality show) keretében, a versenyző harcosok (tíz perc hajnövesztő sampon és gombaellenes szer reklámja között) kiegészítő feladatok és megmérettetések (ki tud több kókuszdiót átdobni karikán, esetleg több bogarat megenni, stb.) után, a maradék adásidőben, az érzéseik kibeszélésére koncentrálnak. Ezek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a néhai harcosok lelketlen, érzéketlen gyilkológépek lehettek (lehet, hogy e téren tévedésben vagyunk???). Itt az ideje, hogy feltegyük a rapszodikus kérdést: Miért gyakoroljunk tradicionális harcművészeteket, ha már a világ menete ennyire megváltozott?
A sárga út tanulsága
Egy érdekes, idevágó példával találkoztam, melyet most megosztok veletek:
„Mi történt valójában a Bádogemberrel az ”Óz, a csodák csodájában”?
Végig megy a sárga úton, Dorothyval és barátaival abban a reményben, hogy ha sikerül találkozniuk a „Nagy Varázslóval” (Harcművész Mesterrel), az majd ad neki szívet. Társai pedig, a Madárijesztő és Oroszlán agyat, illetve bátorságot szeretnének. Útjuk végén kiderül, hogy a nagy varázsló nem tudja megadni nekik, amit kérnek tőle, viszont megtudnak valami sokkal fontosabbat: minden amire vágytak, a kezdettől fogva megvolt bennük! Nem volt szükség varázslatra ahhoz, hogy érzékenyek, bölcsek, bátrak legyenek.”
Tehát csak végig kell menni a sárga úton (netán a Harcművészetek útján) és nyitottnak kell lennünk minden új tapasztalatra és talán ily módon szükség is lesz varázslóra (Mesterre) is, hogy megismerhessük önmagukat. Az edzéseken utazva sorsfordító tapasztalatokat lehet átélni, kapcsolatba lehet lépni, kerülni önmagunkkal, beszélhetünk érzéseinkről, és végül értelmesebb, jobb, és talán bölcsebb emberként léphetünk át az Élet tatamijára!
Ezért érdemes és előnyös is tradicionális harcművészeteket gyakorolni.
Figyelem!! A sárga út nem rövid!
Dr. Nagy-Hinst István Hanshi
Ju Jutsu Kudan
