Ma már generációk nem tudnak felnőtté válni. A modern lét tanulásra, munkahelyi munkavégzésre, a mindennapok alap-menedzsmentjére kényszerít ugyan, de ezt szolgáltatásokkal, technológiákkal, szülőkkel kipárnázott burokban teszi. Ami elgyengít és már-már elviselhetetlenné teszi az évezredek óta, milliárdok által végigélt természetes felelősségvállalást, ami a családképességhez szükséges.
De mit is jelent a felnőtté válás? Fontos ezt tisztázni, mert ma sokan épp azzal húzzák-halasztják elköteleződési döntéseiket, hogy még nem készek rá. Még nem érzem magam érettnek a családalapításra. Még nem alapoztam meg anyagilag azt, hogy másokért is felelősséget vállaljak. Még nem elég stabil a karrierhelyzetem, még nem elég ideálisak a feltételek a hosszú távú elköteleződéshez. Mintha tényleg eljönne egyszer egy olyan ideális állapot, amikor a gyermekei félelmek által gyötört emberek könnyű családalapítási döntést hozhatnának.
Jó tisztázni! Nem kapunk ilyen mankót! A körülmények nem fognak bennünket segíteni, egyedül vagyunk! A kötelesség-vállalás egy döntés. A házassági elköteleződés meg minden esetben ugrás a sötétbe. Akármilyenek is a körülmények, akármilyen is a párunk, minden meg fog változni. Nem lehet előre tudni, modellezni, kiszámítani semmit. A döntés úgy szól, hogy történjen bármi, megoldjuk, mert van egy célunk és oda akarunk jutni. Merüljön fel akármi, mi életet adunk és önmagunknál jobb gyermekek felnevelésével építünk egy jobb világot!
Felnőtté válni tehát nem azt jelenti, hogy készen vagyunk. Nem az anyagi megalapozottság biztonságát jelenti, és nem azt, hogy már előtte mindent tudunk az életről, de még azt sem, hogy ideális partnerré váltunk idejekorán.
A felnőtté válás útra készséget jelent. A felnőtté válás egy kapu. Nem megérkeztünk valahová, hanem beléptünk egy hosszú menetelést jelentő korszakba. Itt a valóság-teremtés lehetőségét ragadjuk meg. Ezen a kapun csak az tud átlépni, aki képes beállni élete középpontjába és megkérdőjelezhetetlen jelenléttel jelezni a külvilágnak: mostantól átvettem az irányítást! Aki attól kezdve emelt fővel viseli el az önállóság, az élethosszig tartó személyes felelősség és az igazi szabadság magányát! Akit ez nem megijeszt, lelomboz, hanem motivál. Aki lelkesen vág bele abba, hogy gondolatokból hozzon létre valóságot. Aki felnőtté válva már nem a kérdések, hanem a válaszok embere lesz és ezzel egyszer s mindenkorra megváltoztatja gondolkodása irányát. Aki belép azok körébe, akik a saját életüket saját jogon élik. Aki kezébe vette a gyeplőt, élvezi és kétséget kizáróan tudja, hogy soha többé el nem engedi.
Nehéz világot élünk. A gyermek nem akar felnőni, és a szülő is úgy vezekel saját mulasztásai miatt, hogy helyette cselekszik, nem engedi csemetéit önállósodni. A túlzó segítség, gondoskodás önámítás a szülők részéről… Ha a mai világban felnőtté, férfivá, nővé akarsz válni, erősebben kell akarnod, mint a szüleid, jobban kell akarnod, mint a barátaid.
Tudnod kell, hogy felnőttnek lenni jó! A teremtés szabadságát csakis az önálló, tetteiért felelősséget vállaló, felnőtt tudja megtapasztalni. Nincs szebb annál, mint amikor a semmiből megszületik egy gondolatod, majd azt saját akaratodból, ügyességgel, alázattal, ésszel, lélekkel valósággá formálod. Nincs felemelőbb annál, mint felépíteni a saját és gyermekeid valóságát és így tanítani meg őket arra, hogy ugyanígy teremtsenek, majd ha rájuk kerül a sor. Nincs szebb, mint gyönyörködni a teremtő erőfeszítéseid gyümölcseiben. És látni, hogy ez jó!
