Az élet tele van olyan fordulatokkal, amelyek próbára teszik az embert – és néha éppen ezek vezetnek el a legnagyobb felismerésekhez. Interjúalanyunk, Kovács Ferenc a harcművészet és a sport világából érkezett, de története messze túlmutat a dojo-n. Már nagyon fiatalon megismerkedett a zenével, a hangszerekkel. Több zenekarban is játszott, és otthon van a fa-, és a kőfaragásban is. 5. danos Kendo mesterként saját dojo-t vezet. Beszélgetésünk során mesél a küzdelmekről, győzelmekről, és arról, hogyan formálta életét a kitartás és az elhivatottság. Szóba kerül ezeken kívül, mire jött rá a karate-val kapcsolatban és szerepet kap egy flex is.
Kedves Feri! Hogyan befolyásolta a szüleid művészeti és nevelési szemlélete az életed kezdeti szakaszát? Milyen értékeket adtak át neked?
Képzőművész családban születni két nővérrel, és még vagy 24 művészcsalád gyermekeivel játszópajtásként jó kis gyermekkornak gondolom. Állandóan kint lógtunk nyakunkban csúzlival a dunaparton, a fákon, játszótereken. Mindenbe belekóstoltunk- rajzolás, festés mintázás, faragás, linómetszés, agyagozás, kovácsolás stb.. Kötelező volt zenét tanulni, így azzá váltam végül. Komolyzenét, világzenét és beatzenét egyaránt hallgattunk. Nagy táncmulatságokat is szerveztek és sokat énekeltek, citeráztak. Bartók zenéje volt a kiemelt a művészeti körökben, az ötvenes-hatvanas években is.
Az 1956-os forradalom idején születtél, egy történelmi fordulópont után. Érezhető volt-e számodra a történelmi események hatása az életed során?
Apám 56-ban a művészek szószólójaként megjelent Maléternél, hogy fegyvert kérjen. Kezet fogtak és azt a választ kapta, hogy – maguk menjenek szépen haza és alkossanak, az a feladatuk – így hazaérvén anyám bezárta az ajtót, eldugta a kulcsot és azon pár nap alatt fogantam. Mindig csak a ragyogó arcokról beszéltek, hogy mily tiszta érzés volt a szabadság lehetősége. Lényegében nem lettek oroszbarátok, de csak politikai minőségben.
Hogyan tudod összeegyeztetni a zenét, a művészeteket és a harcművészeteket a mindennapi életedben?
Mivel a zenei életben este kell az erőt igényelni, már fiatalon olyan edzéseket kerestem, ami későn van. Így tértem rá a harcművészetekre. Először a kötelező judo, majd mi lettünk az első jiu-jitsusok, mellette a többi napokon shotokan karatét műveltem, majd elkezdtünk az aikido-n gondolkodni, kéne felvenni a kapcsolatot külföldi edzőkkel, de már gyakoroltuk az elemeket. Az első ilyen féle bemutatót 78-ban csináltuk, ami mérföldkő lehetett a szakmában. Ez a sokféleség azóta is jelen van az életemben, csak ma már a zene és a sport mellett erősen megjelent a kőszobrászat kemény gyakorlata.
Mit tanítottak neked a sérülések és kihívások az életed különböző szakaszaiban?
Ma is tönkre tudom magam tenni az akaraterőm felesleges kényszerítésével, sajnos nem tanultam az évek során, csak azt hiszem, hogy. Megtanultam, hogy nem kell visszavágyni a tökéletességre, jó lesz, ha kihagyom a műtétet. Volt részem elég. Ma már gondolattal gyógyulok. Elfogadok, és jön fentről a segítség is, ha kérem.
Ha visszanézel az eddigi életutad legmeghatározóbb pillanataira, van-e olyan esemény, amely különösen közel áll a szívedhez?
Nincs. ami közelebb állna, mint maga a szív értése és irányításának az elfogadása.
A művész
Hogyan inspirált téged édesapád szobrászművészi munkája, amikor elkezdtél fafaragással, majd szobrászattal foglalkozni?
Gyerekkoromtól kaptam a beavatást, sokszor kellett segítenem a nagyobb munkáknál, nagy gépekkel is. De az inspiráció nyilvánvalóvá vált apám halálakor, amikor átadta, egyszerűen rám lőcsölte az alkotás hagyatékát. Ez egy szellemi töltés a lélek számára, amit valószínűleg átadhat a váltásnál. Ez történt és én azonnal mentem a szerszámok felé, kerestem a lehetőségeket és megígértem a köveknek, hogy amint belejövök a dolgokba, ők következnek. Kellett még huszonöt év gyakorlás, mint Indiában a szitár oktatásnál. Ennyi év után dől el ugyanis, hogy érdemes-e elkezdeni a művelést.
Érzel bármilyen különbséget a fa és a kő megmunkálása között? Van kedvenc anyagod, amivel dolgozni szeretsz?
Lehet, hogy van kedvenc fám, de mindet megértettem és elfogadtam egyediségét. Így vagyok a kövekkel is. De túlzásba nem lehet vinni mondjuk a gránit vágását, mert mehetek megint műtétre /alagút szindróma/. Tehát megkértem a feleségemet, hogy legyen olyan szíves, kétóránként verje ki a kezemből a nagyflexet.
Hogyan választasz témát vagy formát egy-egy új alkotásodhoz? Inkább tervezel, vagy hagyod, hogy az anyag vezessen?
Meglátom a követ, és eldöntöm, hogy mi akar majd lenni. Nem használok ceruzát, vagy filcet, nem jelölök, hanem magával a géppel rajzolom be a végleges formát. A zeneszerzésnél is azt vettem észre, hogy mielőtt bármit gondolnék, ki kell legyen készítve a toll és a kottafüzet a zongorán. Mert ha leülök alkotni, máris tolul kifele a megoldás és gyorsan kell cselekednem, mert elmegy örökre.
Zenei pályád során számos zenekarban játszottál. Hogyan hatott a zene a szobrászati alkotófolyamatodra?
A zene talán nem hatott a szobrászatra, de a lényeg megismerése a zenén keresztül igen. A világlények erővonalai, lenyomatai, irányainak állandóságai inspirálnak.
Mit tartasz legnagyobb művészeti sikerednek, legyen az zenei, fafaragási vagy szobrászati alkotás?
Egy jól sikerült szóló, egy komolyan megalkotott zenei megfogalmazás, akár összetett zenemű, egy jó szerkezetű gyerekszék, egy cirkalommentes kisplasztika, de legutolsó sorban a most elkészült két négy tonnát is meghaladó szoborpár, amivel befejezhetem a két formát, amit az évek során kiteljesítettem – a férfi és a Nőerőt.
A harcművész
Mikor és hogyan vált a harcművészet az életed részévé, és mit adott neked a kendo vagy a karate?
A zenei karrier miatt az edzőim nem számíthattak rám igazán, de én tudtam, hogy soha nem hagyom abba. A komolyzene tanáraim ugyanígy voltak vele. Látták a tehetséget, de mindig le kellett mondjanak rólam. Nem tudták, hogy én mindenképp zenész leszek, de a magam útját fogom járni. Nagyon bíztam a karate mindenhatóságában, de tizenöt év után rájöttem, hogy ezek/japánok/ a komoly dolgokat nem fogját átadni nekünk. Ugyanez a kendóban fordítva történt. Évek alatt felzárkóztattak a világ élvonalába és a tanulási módszertant át tudtam azonnal vinni a zeneoktatásba. Sok mindent megértettem.
A kendo és a budo filozófiája hogyan hatott a gondolkodásmódodra a sporton kívül is?
Fiatal koromban sokat olvastam a zenről, nagyon érdekelt. Az irodalmi része nagyobb hatással volt, mint a küzdősportoknál. De a kendo itt is kivétel- őszinte zen tanítás.
Mik a legfontosabb tanulságok, amelyeket a harcművészetektől kaptál?
Megtanultam a magabiztosságot az évek során, de a legfontosabb, hogy visszakaptam a lelki karakteremet. Álmaimban már nem tudok senkit bántani.
Van-e olyan pillanat a kendo pályafutásod során, amelyre a legbüszkébb vagy? Miért?
A kendóban ma már elképzelhetetlen, hogy a húszéves fiatalok közt ott legyen egy negyven feletti, de én pont negyvennégy évesen jutottam a csúcsra és később is bevertem magam a fiatalok közé, de átadtam a helyem, hadd fejlődjenek a lehetőségben. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a tanítványaim nálam magasabb fokozattal bírnak, de mégis engem hívnak, hogy tovább lépjenek. Persze én már régóta nem fizetek fokozatokért. Megcsömörlöttem. Sokkal nagyobb tudásért gyakorlok és fejlesztem magam.
Hogyan látod a kendo és a zen tanításainak kapcsolódási pontjait a saját életedben?
Néha előveszem az ötven év előtt megfogalmazott gondolataimat, például az irimi pontról, a felfedezett új összefüggésekről stb. És úgy gondolom, hogy már akkor jó úton kellett járnom. Ma azt veszem észre a körülöttem lévőknél, hogy azt a valamit, amit pár év óta gyakorlok nem értik. De ez normál. Mert nem járunk egy úton. De felismerni, hogy nem ellenség, hanem ellenfél, az már zen. A magyar nyelv is segít. Ko Ken Csi Ai- a kardok találkozásakor megérezni a szeretetet. A legutóbbi edzésen kaptam egy különleges vágást és elkezdtem röhögni a boldogságtól. Ez teljesen egyedi pillanat volt, amit az ellenfelem sem értett. Mondtam neki, hogy el kellene hinnie neki is, hogy ez nagyságrend. Én megosztottam az örömömet vele.
Ami még érdekelt
Szerinted hogyan kapcsolódik össze a zene, a művészet és harcművészet az emberi lélek szempontjából?
A lélek ezen a téren karácsonyfa. Sok szép színes dolog fel van rá aggasztva. Kell neki az öröm. Majd szépen leaggatódik és kidobódik. Az emlékezet be kell karcolódjon, a szépségek közé.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik több területen is szeretnének kiteljesedni az életükben?
Lássák magukat azzá válni és döntsenek, hogy ez így jó e nekik. Akkor viszont töretlenül dolgozni érte. Van idő.
Van-e olyan életfilozófia vagy idézet, amelyet irányítottként használsz az életed során?
Szívesen hallgattam efféle idézeteket jó emberektől. Lehet, hogy utánam is marad valami, de most nem tudnék mondani egyet sem.
Hogyan szeretnéd, hogy emlékezzenek rád, mint művészre, sportolóra és emberre?
Még ne emlékezzenek. Hívjanak fel, hogy eljöhetnének- e hozzám egy kis beszégetésre, pálinkázásra, borozásra.
Mik a jövőbeli terveid? Van-e olyan terület, amelyen még szeretnél kiteljesedni?
Most épp hív egy fekete gránit, mondtam neki, hogy elkezdem vele az újabb formát. Azt mondja, hogy legyen így.
Kedves Feri! Történeted inspiráló példája annak, hogy kitartással, szenvedéllyel és elhivatottsággal bárki képes lehet túllépni a saját határain. Köszönjük, hogy megosztottad velünk gondolataidat, és sok sikert kívánunk a további utadon!
Ha írásunk elnyerte tetszésedet, kérünk oszd meg oldaladon, ezzel is segítve munkánkat!
További Harc-Művész cikkek
