A harcművészet és a politika elsőre távolinak tűnhet, mégis sok közös vonásuk van: fegyelem, kitartás és stratégiai gondolkodás. Simicskó István Úr, a KDNP frakcióvezetője évtizedek óta a közélet meghatározó szereplője, de emellett a harcművészek iránti szenvedélye is végig kísérte életútját. Kosárlabdázóként kezdte, majd a Shotokan karate és a Wing Tsun kung fu világában mélyült el. Ez utóbbiban az 5. mesterfokozatig jutott. Interjúnkban arról mesél, hogyan formálta a sport és a harcművészet a gondolkodást, és miként igyekszik politikai pályafutása során is tisztelettel és becsülettel helytállni, de szó lesz az ionfestészetről és szóba kerül a mudi is.

Kedves Frakció vezető Úr! Kezdjünk a sporttal. Mikor történt az első találkozás a sporttal? Emlékszik, mi fogta meg a legjobban az első edzésen

Már általános iskolásként nagyon szerettem a különféle sportokat, sporttevékenységeket. Két kedvenc tantárgyam volt: a történelem lés a testnevelés. Testnevelés órákon sok volt a labdajáték és hamarkiderült, hogy egész jó a labdaérzékem. A korsárlabda annyira jól ment, hogy hamarosan a Csepel SC leigazolt kosarasa lettem és egészen a gimnáziumi éveim feléig az is maradtam. Mivel testnevelés tagozatos gimnáziumba jártam, így elég sok sportággal sikerült közelebbről is megismerkednem. Számomra ez az időszak egyfajta sport-kánaán volt, mivel nagyon sok testnevelés óránk volt. Gyakran megesett, hogy páran még tanítás után is bent maradtunk és gyakoroltuk az éppen aktuális elemeket, és arról álmodoztunk, hogy különféle sportrekordokat fogunk megdönteni. Akkoriban ment a Rocky című film, amiben Sly egykezes fekvőtámaszokat nyomott. Na, erre mi is ráfeküdtünk, és a végén már egészen jól ment. Folyton vetélkedtünk egymással.
A főiskolás évek alatt (Kereskedelmi és Vendéglátóipari fősuli volt) aztán megismerkedtem a Shotokan karate-val. Nem kerestem, egyszerűn csak jött a lehetőség. Már az első edzéseken nagyon megtetszett az új és odáig ismeretlem mozgásforma, a kemény edzések és a csapat, melybe bekerültem. A mester még a régi, tradicionális oktatás híve volt, így volt részünk néhány érdekes gyakorlatban. Komoly figyelmet fordított a technikák mellett az erősítésre is, főként a hasizom fejlesztésére. De erre szükség is volt, hiszen csak megfelelő izomzattal tudtuk megfelelően „fogadni” az ütéseket, rúgásokat. Emellett persze megtanította a helyes légzés technikát is, mivel annak is rendkívül fontos szerepe van a küzdelmekben. Menet közben aztán rájöttem, hogy bizony számít a súly is a küzdelmeknél, mert hiába jó a technikám, de 75 kilósan nem tudok megfelelő ütőerővel támadni egy 120 kilós ellenfelet.  Hamarosan megérkezett erre a „problémámra” a gyógyír.

Gondolom, ekkor lépett be az életébe a Wing Tsun kung fu.

Igen. 1993-ban egy barátom sokat mesélt egy bizonyos Bruce Lee-ról, az ő hihetetlen gyorsaságáról, arról, hogy testsúlyához képest milyen hatalmas ütő ereje volt. Én pedig valahol pont emiatt hagytam abba a karate-t. Aztán mesélt egy kedves idős emberről, aki Bruce mestere volt, és akit úgy hívtak, Ip Man.  A barátom invitálására látogattam le az első Wing Tsun (WT) edzésre. Erősen megleptek az ott tapasztaltak. A karate mellett jártam konditerembe is, így az izomzatom gyorsan növekedett, de elég kötött is lett. Legnagyobb meglepetésemre a WT-nál az izomzatomnak vajmi kevés hasznát vettem. Hamar megtanultam, hogy a saját testsúlyos edzéseknek sokkal nagyobb hasznát veszem. Egy idő után teljesen el is hagytam a konditermi erősítést. Viszont cserébe hati 2-3 alkalommal voltam WT edzésen és úgy látszott volt érzékem hozzá, mert hamarosan már az első vizsgámon is túl voltam.  Úgy gondolom, nagyon jókor jött az életembe a kung fu, és én is nagyon jól éreztem magam a csapatában. A stílus nagymestere, Si-jo Leung Ting többször látogatott hazánkba szemináriumot tartani, én pedig mindegyiken ott voltam. Nagyon sokat tanultam Máday Norbert nagymestertől, aki alig pár hónapja kapta meg a 10. mesterfokozatot, ami szerintem óriási dolog nemzetközi szinten is.

Jelenleg már Ön is az 5. szintű mesterfokozattal rendelkezik. Mit jelent ez az Ön számára?

Számomra nagyon sokat jelent a WT. Annyi időm sosem volt, hogy teljes életemet a kun fu-nak szentelhessem, de mindig igyekeztem időt szakítani rá. Persze ez nem mindig sikerült, de a szívem mindig ott volt, és nagyon hálás vagyok mestereimnek, edzőtársaimnak, hogy minden nehézség ellenére sikerült levizsgáznom az 5. mesterfokozatra. Külön büszkeséggel tölt el, hogy mindegyik mestervizsgámnál rendesen beleálltam a vizsgába, egyiket sem a két szép szememért kaptam. Minden maximálisan számon kértek rajtam, és ugyanúgy kellett küzdenem, mint bárki másnak. Az első két mestervizsgámat ráadásul Leung nagymester előtt tettem le, aki nagyon szigorú e téren.

Említette az időt. Hogy áll az edzéssel mostanában? A tengernyi elfoglaltsága mellett jut idő edzésre?

63 éves elmúltam, de a mai napig gyakorlok. Kialakítottam otthon egy kis edzőtermet, amiben az egyéb eszközök mellett még egy fabábúnak is szorítottam helyet, így bármikor tudok gyakorolni. És gyakorlok is! A formákat egyedül is végig tudom venni, de azért az az igazi, amikor van edzőtársam is. Szerencsére megtaláltam az egyik legjobb edzőpartnet Szabó Csaba 6. mesterfokozatú si-hing személyében, akivel, amikor csak tudunk, együtt edzünk. Csabi hihetetlenül komoly szakember, hatalmas tudással és felkészültséggel. Öröm vele együtt gyakorolni a tapadós kezek technikáktól kezdve az összes páros gyakorlaton át egészen az önvédelmi szekciókig.

Szekció, frakció.. Elnézést a szójátékért. Hogyan jött az életébe a politika?

Említettem az elején, hogy mindig is érdekelt a történelem. Nagyon szeretem a történelmi regényeket, filmeket és nagyon sok csatát is kielemeztem. Igyekeztem mindig beleképzelni magam azokba a történelmi helyzetekbe, amikről éppen olvastam, vagy néztem őket. Nagyon sokat lehet tanulni a történelemből, a királyok, fejedelmek, uralkodók életéből. Ekkora történelmi érdeklődésből szinte egyenes út vezetett a politikához.

Mit gondol, a politikai karrierje milyen hatással van a harcművészetek közösségére? A WT csapat pl. hogyan reagált az elején?

Egyfajta családként tekintek a harcművészeti közösségemre. Ebből adódóan mindig arra törekedtem, hogy semmilyen tekintetben ne hozzak szégyent egyik családomra sem. De bármelyik eddigi beosztásba is voltam, igyekeztem korrekten viszonyulni minden helyzethez, minden emberhez. A harcművészeteknek köszönhetően megtanultam az ellenfelet becsülni, tisztelni. Ez –úgy érzem- a politikai életben is elkísér. Tőlem még nem lehetett „ellenfelemet” gyalázó felszólalást halani.  Bármilyen beosztásban voltam is, mindig igyekeztem arra törekedni, hogy lehetőségeimhez mérten segítsem a harcművészeteket.
A harcművészet a tisztelet kultúrája, hiszen mindennek és mindenkinek meg kell (!) adni a tiszteletet: teremnek, mestereknek, társainknak, de még az ellenfélnek is, hiszen az ő segítségével nagyon sokat tanulhatunk. Az ellenfelek azok, akik megpróbálnak rávilágítani a gyenge pontjainkra. Még a parlamentben is utaltam arra párszor, milyen jó lenne, ha minden honatya gyakorolna valamilyen harcművészetet, talán kicsivel több tiszteletet adnának egymásnak. Még talán a politikai kultúra is jobb irányba fordulna. Visszatérve az eredeti kérdéshez, úgy gondolom, sosem hoztam szégyent a WT családomra sőt, igyekszem segíteni őket, ahol lehet. Egy sajtó megjelenés is nagyot tud lendíteni az adott ügyön, de én tartottam WT bemutatót az Országgyűlés irodaházában, melyre szinte minden párt eljött, hogy megnézze.

Ha jól tudom, még a Kongresszusnak is tartott bemutatót.

Igen. A régi BNV (Budapesti Nemzetközi Vásár) területén volt a gyűlés, melyre Szél Gábor si-hing-gel készültünk fel egy ütős bemutatóval. Ez egyfajta reklámozása, menedzselése is volt a WT-nak, a harcművészeteknek. Szerettem volna elérni, hogy olyanok is bepillantást nyerhessenek ebbe a stílusba, akik még soha nem találkoztak ilyennel. Úgy vettem észre, hogy akik jelen voltak, azoknak tetszett, amit láttak. Tudtommal sem előtte, sem azóta nem csinált ilyet senki.

Ha már szóba került az elfoglaltság, nem kevés tisztséget lát el különféle szervezeteknél. A politika mellett tanít, sportvonalon is több elnökségnek tagja, stb. Mondana erről pár szót?

Szívesen. Elsősorban ugye a KDNP frakcióvezetője vagyok. De mellette a Budapesti Honvéd Sportegyesület társadalmi elnöke, Honvédelmi Sportszövetség elnöke, tagja vagyon a Magyar Olimpiai Bizottságnak is, alelnöke a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének, és oktatok három egyetemen is. Tanítani nagyon szeretek. Több helyre is hívnak, de alapvetően a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a Károli Gáspár Református Egyetemen és a Milton Friedman Egyetemen oktatok elsősorban alkotmányjogot, közigazgatást, és mindent, ami kapcsolódik az Állam működéséhez. A Miltonon pl. „A nagyhatalmak és a nemzetközi szervezetek kapcsolatai alakulása” címmel tanítok egy nagyon érdekes anyagot. Majdnem kimaradt, de a mai napig tagja vagyok a Nato Parlamenti Közgyűlésében, a védelmi bizottságnak is. Most így kicsit összegezve valóban nem kevés.

Ha jól tudom, a Honvédelmi Sportszövetségnek nemcsak „egyszerűen” az elnöke.

Szép emlék. Még miniszterként én kezdeményeztem a létrehozását, felállítását. Nagyon komoly munkát végeztünk és végzünk vele a mai napig is. Sportközpontokat üzemeltetünk, honvédelmi táborokat szervezünk, aktívan részt veszünk a kadét programban is. A Budapesti Honvéd Sportegyesület pedig 2-3 éve a legeredményesebb sportszövetség.

Említette, a korát. Mennyire viseli meg a sok elfoglaltsággal járó stressz?

Néha már valóban érzi a szervezetem ezeket. Lehetőségeimhez mérten törekszem arra, hogy sporttal kezdjem a napomat, de sajnos ez nem mindig sikerül. De megérzem, ha valami miatt elmarad a reggeli mozgásom: nem lesz olyan jó a napom, hamarabb elfáradok, talán még a vérnyomásomra is kihatással lesz. Mert vitahelyzetek valóban vannak, ezek elkerülhetetlenek. Ilyenkor próbálom Lao Ce gondolatával, fejben megoldani a dolgot: „A nyugalom a mozgás irányítója”. Ha az ember idegesen hoz döntést, nagyobb a hiba lehetőség. Persze ez sem sikerül minden esetben, de akkor is igyekszem megadni a kellő tiszteletet. E mellett, mint említettem, amikor csak időm engedi, gyakorlom a WT technikákat, hol egyedül, hol gyakorló partneremmel.

Hogyan jöttek az életébe a kutyák, azon belül is az őshonos magyar fajták? Miért érezte úgy, hogy védelmébe kell venni őket?

Felkészült, az biztos. Ez egy nagyon érdekes kérdés, és köszönöm, hogy feltette. A kötődés a kutyákhoz egészen gyermekkoromra nyúlik vissza. Tiaszavasváriban éltem gyerekként és a dédnagypapám pásztorember volt. És mint ilyennek, volt egy nagyon jó terelő kutyája, egy Mudi. Nos, a Mudi egy nagyon érdekes fajta. Rendkívül családcentrikus, hűséges. Viszont nem egy csöndes fajta, de ez a pusztában, a tanyákon inkább előnyére vált anno. Aztán mintha egy idő után eltűnt volna a köztudatból ez a kutyafajta.
A 90-es években szembesültem azzal, hogy észrevétlenül a fogyasztói társadalom, a haszon orientáltság és a globalizáció mekkora kihívást jelent a Nemzeti Kultúránkra, melybe beletartozik az állattenyésztés kultúrája is. Divathullámok alapján döntenek az emberek. Amit a divat diktál, azt veszik, azt keresik. Amikor pl. vetíteni kezdték a 101 kiskutya című filmet, utána mindenki dalmatát akart venni. A végére a fajta a nagy kereslet hatására átment szaporításba, ahol már csak a mennyiség számított. Ennek köszönhetően viszont egyre problémásabb egyedek kerültek a gazdákhoz. De ugyanezen ment keresztül a Németjuhász is. az egykori szép tartás ma már a múlté, helyette van a displasia, a csípőprobléma, és a hátsó lábak felé leejtő hátvonal. Amit a divat felkap, annak előbb-utóbb befellegzett. A másik oldalon viszont a ”nem divatos” fajtákat nem keresték, nem vették. Ha úgy nézzük, ezzel megmenekültek a túlszaporítástól, de mivel nem keresték őket, egyre kevesebb egyed született ezekből a fajtákból, és elindultak a kihalás veszélyes útján. És ebbe a kategóriába tartozott több magyar fajta között a Mudi is. Éveken keresztül kísértem figyelemmel a „Kutya” újság apróhirdetéseit, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy Mudit szinte senki nem keresett. A MEOE adatai alapján jelenleg a legnépszerűbb divatfajta, a francia Bulldog, melyből évente hazánkban 3000-3500 kiskutyát törzskönyveznek. Ezzel szemben az Erdélyi Kopóból csak 25-öt!! A Mudinak az elmúlt években sikerült kicsit feljebb jönnie, és jelenleg olyan 100-150 között van törzskönyvezési számuk.

Valami azt súgja, hogy kihasználva a lehetőségeket, tudott tenni valamit a kutyusok, az őshonos magyar fajták érdekében. Jól gondolom?

Teljesen. 2003-ban írtam egy országgyűlési határozati javaslatot, melyben felhívtam az őshonos magyar állatfajtákra (nemcsak a kutyák) a társadalom és a politika figyelmét. Ebbe beletartozik a 9 magyar kutyafajta: Puli, Pumi, Mudi, Kuvasz, Komondor, rövid szőrű magyar Vizsla, a drótszőrű magyar Vizsla, az erdélyi Kopó és a magyar Agár. Ezekre a fajtákra kötelességünk vigyázni, mert szüleink, nagyszüleink ránk hagyták ezeket a fajtákat. De ez minden országra ugyanígy igaznak kellene, hogy legyen. Tehát felterjesztettem a javaslatomat, és kiegészítettem azzal, hogy ne csak a magyar kutyafajtákra szóljon, hanem a magyar szürkemarhától kezdve, a fodrostollú magyar lúdon keresztül minden igazolhatóan magyar származtatású állatfajra. Nem ment könnyen, de végül 2004 áprilisában elfogadták a javaslatomat, és nemzeti kinccsé tudtam nyilváníttatni az őshonos magyar állatfajtákat.

Ez, mint említette, figyelemfelhívásnak indult, aztán létrejött a Hungarikum törvény.

Igen. Megalakulása óta tagja vagyok a Hungarikum bizottságnak. Sok munka van már eddig is benne, és még ezután is sok munka vár ránk. Többek közt arra is kértük a kormányzatot, hogy hozzon létre egy olyan genetikai bankot, amely a régi magyar állatfajták – nyilván csak az egészséges, jó képességű egyedek – génjeit raktározzák el, és ha bármikor frissítésre, fajtamentésre lenne szükség egy adott fajnál, akkor legyen egy biztos háttér.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a harcművészet felé! Harcművészet és hit. Ön szerint van kapcsolat köztük?

Mindenképpen. Sokan kérdeznek, hogy egy keresztény demokrata politikus hogyan lehet egyben harcművész is, mert az „agresszivitás” ellentmond a szeretetnek, a kereszténységnek. Nagyon érdekes, mert Márai Sándor – már amennyire ismerem az élettörténetét – sosem ismerkedett meg a harcművészetekkel, legalább is úgy, hogy bármelyiket gyakorolta volna. Mégis vannak/voltak olyan gondolatai – és ő egy nagyon mélyen vallásos ember volt -, melyekkel elmondta ugyanazokat a szavakat, melyekre a harcművészetek tanítanak: „Becsüld az ellenfeledet, tanulj az ellenfeledtől”, stb. Na most vagy magától döbbent rá ezekre, vagy valahonnan eljutottak hozzá ezek a keleti filozófiából származó, bölcs gondolatok. Egyébként a távol-keleti harcművészeteknek alapból van egyfajta spiritualitása, szertartása. És pont ebből adódik, hogy valamilyen szinten a hit mindig is kapcsolódott a harcművészetekhez, hiszen a kung fu mögött ott van a kunfucianizmus, a japán stílusok mögött pedig, a zen áll. A harcművészetet gyakorlók óhatatlanul is felvesznek ezekből a spirituális hátterekből, és ezzel kialakul bennük is egyfajta keleti vallásokon alapuló életmód, agy annak egy része. Sok harcművész vette fel például a buddhizmus tanait. Ezek alapján tehát kimondható, hogy bizony bőven van kapcsolat harcművészet és hit között.

Mesélne kicsit az egyik hobbijáról, az ikon festészetről?

 Van, akire azt mondják, csak megszületnie volt nehéz. De előbb vagy utóbb ők is szembesülni fognak nehézségekkel, problémákkal. Akinek az élete nem fokozatosan, lépésről-lépésre épül fel, akkor az az ember nem fogja tudni megfelelően kezelni, feldolgozni az őt ért nehézségeket, kudarcokat, tragédiákat. Szintén Márait idézném, aki azt mondta: „A legnagyobb utazás, önmagunk megismerése, hogy különböző helyzeteket hogyan élünk meg”. Tapasztalatból tudom, hogy sok mindenen át tud segíteni a harcművészet, a kung fu, de bizony van, amikor már ez is kevés. Különbözőek vagyunk, ezáltal különböző a reagálásunk is egy-egy szituációra. Nekem pl. munkahelyi kudarcokra megfelelő gyógyír a kung fu. A magánéleti tragédiákra viszont már nem jó. Amikor édesapám elment, keresnem kellett valamit, ami helyre rak. Ekkor találtam rá az ikonfestésre, amit a mai napig is gyakorlok. Az ikonokat régen csak szerzetesek festhettek és közben imádkozniuk kellett. Az ikon tulajdonképpen egy ablak az ég felé, és a szentek megfestésével pedig a „közbenjárást”, az ablaknyitást követően próbálunk a Jó Isten felé lépni.

Térjünk ismét vissza a harcművészetekhez, pontosabban a judohoz. A fia gyakorolja még?

Hát ezt is tudja! Már nem judózik. Sokáig járt judo edzésre, majd aikidozott, de az iskola végéhez közeledve egyre nehezebben tudta megoldani a tanulás mellett az edzéseket, így abba kellett hagynia. Viszont a sport nem fejeződött be, mert az iskolájában benne van a röplabda csapatban, ami mellé bevette a cross fit-et is. Amúgy nagyon sikeres volt a judoban, gyakorlatilag minden versenyét ipponnal nyerte.

Frakcióvezető Úr! Mire a legbüszkébb?

A büszkeség egy érdekes szó, éppen ezért csak ritkán alkalmazom. Természetesen a gyermekeimre vagyok a legbüszkébb. A munkámból pedig talán a nemzeti kincseinket védő javaslatomra, mert az az én ötletem volt, nekem jutott eszembe. Illetve talán még azt említeném meg itt, hogy amikor sportállamtitkár voltam, nem kis munkával sikerült majdnem duplájára emelnünk a sportoló gyermekek létszámát. Ez is büszkeséggel tölt el.

Van valami, amire visszagondolva másként csinálná?

Húúú! Ez egy jó kérdés. Végig kellene gondolnom a tartalmas éveket, és az nem kis idő lenne. Biztosan akadna, amit mai ésszel másként csinálnék, de akkor és ott hoznom kellett egy döntést, amit meg is tettem. Mindig arra törekedtem, hogy ezek után a döntések után is el tudjak számolni a lelkiismeretemmel. Szerintem ez eddig sikerült is, mert nincs bennem nyomasztó érzés.

Érzi hiányát valaminek?

Ismét egy jó kérdés, amit még soha nem tettek fel nekem. Nagyon sok mindent megéltem és nem érzem úgy, hogy hiányérzetem lenne. Sok helyre eljutottam, sok mindent láttam, sok emberrel megismerkedtem. Minden megvolt.

További terveiről lehet tudni valamit?

Első a gyermekeim felnevelése és útjuk egyengetése. Ezen felül szeretném az egyetemi oktató pályámat erősíteni, és ezen erősen dolgozom is. Természetesen szeretném minél tovább gyakorolni a Wing Tsun kung fu-t, és frakció vezetőként is jól érzem magam. És végül szeretnék minél több összefüggést felismerni a Világban.

Nagyon köszönöm a beszélgetést Frakció Vezető Úr! Kívánom, hogy tervei sikerüljenek és további sok sikert kívánok a magánéleben és a hivatásában is!

Simicskó frakcióvezető Úr üzenete az oldal olvasói számára:

Üdvözlöm a Katana magazin online felületének látogatóit, olvasóit! Nagy örömmel fogadtam, hogy Gábor ismét életre kelti azt a magazint, amit annak idején mindig nagy örömmel olvastam. Kiváló magazinnak tartottam és annak tartom most is. Fontos, hogy a harcművészetek iránt érdeklődők, azokat gyakorlók megfelelő és hiteles tájékoztatást kapjanak arról, hogy a harcművészeti világ hogyan látja napjainkat, milyen hírek, események történnek ebben a nagy Családban. Fontos, hogy megismerjük, hírt kapjunk mestereinkről, azokról a mára már idősebb korba lépő Emberekről, akik nélkül ma nem tartana ott a hazai harcművészeti élet, ahol tart. Nem szabad őket elfelejteni, mert tőlük kaptuk a tudást, ők indítottak el az úton, amin ma is nap, mint nap járunk. És ebben a Katana Magazin nagy segítség lehet mindenki számára.

Ha tetszett amit olvastál, kérünk oszd meg ismerőseiddel is!