A judo nemcsak egy sport, hanem egy életforma – önfegyelem, kitartás és elhivatottság kérdése. Ledényi Levente edzőként épp ezt az utat mutatja meg tanítványainak, miközben egy olyan közösséget épít, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, akár versenyzőként, akár pusztán a sport szeretetéért. De mi a titka annak, hogy a Ledényi Judo Iskola ennyire sikeres lett? Erről és sok másról beszélgettünk vele.

Levi! Mi az, amire a judo megtanított téged?

Sok mindenre, de talán önfegyelmet, az összpontosítást és kitartást emelném ki.

Miért döntöttél az edzői pálya mellett?

Már versenyzőként is szerettem foglalkozni a fiatalabbakkal, segíteni nekik a fejlődésben. Ez idővel egyértelművé tette számomra, hogy ez az utam.

Milyen célokat tűztél ki magad elé az elején?

A legfontosabb célom az volt, hogy megszerettessem a gyerekekkel a mozgást, és egy olyan fejlődési ívet építsek fel, amely az óvodás kortól a versenyzői szintig vezethet.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdened?

Volt néhány, de leginkább a hely- és pénzhiánnyal. Se úgy érzem, sikeresen vettük az akadályokat.

Hogyan sikerült ezeket áthidalni?

Rengeteg munkával és utánajárással. A terembérletünk a mai napig hatalmas költség, sok pályázaton veszünk részt, és néha sikerül is támogatást szereznünk.

Mitől lett a Ledényi Judo Iskola ennyire elismert?

Családias légkört teremtünk, és a versenyzőink is szép eredményeket érnek el.

Milyen alapelvek mentén tanítasz?

Folyamatosan fejlesztem magam, beépítem a legújabb módszereket, de a biztos alapokra helyezem a legnagyobb hangsúlyt. Fontosnak tartom, hogy a tanítványaim érezzék: hiszek bennük.

Mikor derül ki, hogy egy kezdőből versenyző válhat?

Ez egy hosszú folyamat. Egy 7-8 éves kezdő esetében körülbelül egy év kell ahhoz, hogy lássam, milyen irányba halad.

Mi van, ha valaki nem akar versenyezni?

Nem kell mindenkinek versenyzőnek lennie. Vannak tanítványaim, akik sosem akarnak versenyezni, mégis szívvel-lélekkel judoznak. Ők is ugyanolyan fontos részei a közösségnek, és akik technikailag fejlődnek, később akár partnerek is lehetnek.

Hogyan motiválod a tanítványaidat?

A legfontosabb eszközöm a személyes példamutatás.

Hogyan építed fel a versenyzőidet?

Legtöbbjük 4 éves korától nálunk van, így nagyon jól ismerjük egymást. Ez nagy előny a fejlődésük szempontjából.

Hogyan veszed rá őket a kemény munkára?

Egymást húzzák előre, és mi is együtt edzünk velük. Például a reggeli edzéseken én is mindig ott vagyok a tatamin.

Mi a titka a jó közösségnek?

Nem könnyű kialakítani, de az utóbbi időben sokat fejlődtünk ezen a téren. A féltékenység megszűnt, a versenyzőink baráti kapcsolatokat ápolnak egymással.

Edzőként mi a legnagyobb erősséged?

Talán a motiváltságamat és az elkötelezettségemet említhetném meg.

Miben más a serdülő válogatottal dolgozni, mint a klubban?

A klubban mi döntünk mindenről, és alaposan ismerjük a tanítványainkat. A válogatottban viszont különböző klubokból érkező versenyzőkkel dolgozom, így a legfőbb feladatom a technikai csiszolás és a hibák javítása.

Gyakran utazol versenyekre. Ilyenkor ki helyettesít?

Szabó Krisztián kollégám tartja az edzéseket. Ha mindketten utazunk, akkor Korányi Krisztián veszi át a helyünket.

Mennyire fontos a családi háttér?

Nagyon. Az adminisztratív feladatokat a családom vállalja, ami hatalmas segítség. Így nekünk Krisztiánnal csak a szakmai munkára kell koncentrálnunk.

Vannak támogatók, akik segítenek titeket?

Igen, a Magyar Judo Szövetség, a Lido Fitness, a Llumar Gtechniq, és egy tanítványunk édesapja, aki névtelen szeretne maradni.

Melyik versenyzőid eredményeire vagy a legbüszkébb?

Több tanítványom is kimagasló eredményeket ért el, például Kis Levente junior válogatottként EK ezüstérmes lett, és pontszerző helyen végzett az ifi EB-n. Pajerich Anna, Gál Kristóf, Kis Botond és Lantos Levente is sokszoros magyar bajnokok, és már most komoly eredményeket mutatnak fel. Emellett fiatal tehetségeink is szép sikereket értek el.

Keretedzőként milyen a kapcsolatod a klubedzőkkel?

Szerintem jó. Általában sikerül minden fontos dolgot megbeszélnünk.

Mi az edzői hitvallásod?

Szeretném átadni azt a tudást, amit én megszereztem. Emellett fontos számomra, hogy a tanítványaim soha ne érezzék azt a bizonytalanságot, amit én versenyzőként sokszor átéltem.

Milyen célokat tűztél ki erre az évre?

A junioroknál Kis Levente teljes felépülését szeretném elérni, Gál Kristóf számára pedig sikeres ifi EB és VB szereplést. A fiatalabbaknál a minél jobb versenyeredmények a cél.

Mi az a plusz, amit te hozzáteszel a munkádhoz?

A szívemet és a lelkemet is beleteszem.

Látsz a tanítványaid között olyan tehetséget, akiből akár olimpikon is lehet?

Igen, több is van.

Úgy érzed, hogy teljes az életed?

Nagyrészt igen, de mindig lehetne jobb és kiegyensúlyozottabb. De ez visz előre.

Ha három kívánságod lehetne, mit kérnél?

Lehet még három? – nevet. Komolyra fordítva: egészséget, stabil családi hátteret és egy saját judotermet.

Szívből kívánom Levi, hogy minden terved, kívánságod teljesüljön, mert megérdemled! Szívvel-lélekkel dolgozol azért, hogy tanítványaid fejlődjenek, és hogy mindenki, aki belép az edzőterembe, egy támogató közösség részének érezhesse magát. Köszönöm a beszélgetést.

A végén felidézünk egy közös interjút, melyben mostani beszélgetőpartnereink együtt szerepelnek egy műsorban: