A „Sztárbox”-ban megkaptam Anettkát, aki – kimondom – nem volt a legtehetségesebb. Az elszántsága viszont megvolt, csak hát az alapok… Mondjuk úgy, hogy kihívás volt neki átadni a legalapvetőbb mozgásokat is. Az ellenfele Pandora volt, aki nemcsak húsz éve fiatalabb volt nála, de harminc kilóval nehezebb is. Már az első pillanattól világos volt: ha Anettka nem talál valami szokatlan taktikát, esélye sincs.
Elkezdtünk edzeni. Mondtam neki: „Kilépés jobbra, kilépés balra!” De Anettka csak állt egy helyben, mint egy fa. Próbáltam rávenni, hogy mozogjon, de olyan volt, mintha a talpa a padlóhoz ragadt volna. Gondoltam, ebből így nem lesz semmi… Aztán jött az ihlet!
„Figyelj, Anettka! Neked nem visszafelé kell mozognod, hanem előre. Csak nyújtsd ki a bal kezedet, takard el Pandora szemét, és közben jobb kézzel adj neki, amennyit tudsz! De egy lépést sem hátra, csak előre, mint egy tank!”
Az első próbálkozások elég komikusra sikeredtek. Anettka először úgy hadonászott, mintha egy szúnyogot próbálna elhessegetni. Aztán szépen lassan ráérzett a ritmusra. Két hónapig ezt gyakoroltuk: bal kéz előre, jobb kézzel üt, hátrafelé egy centit sem mozdul.
Eljött a meccs napja. Amint megszólalt a gong, Anettka előretört, pontosan úgy, ahogy gyakoroltuk. Pandora próbált hátrálni, oldalra lépni, de Anettka könyörtelenül nyomult előre, a bal kezével takarta Pandora látását, a jobb pedig ütötte, amikor csak tudta. A közönség először nem hitt a szemének, aztán a döbbenetből nevetés, végül hangos szurkolás lett. És a vége? Anettka simán megnyerte a meccset!
Érdemes visszanézni a felvételt – egy bulldózer is megirigyelte volna azt az előretörést!
