A kyūdō a hagyományos japán harci íjászat, amely a szamurájok által gyakorolt kyūjutsu („az íjászat művészete”) modern formája. Szigorú rituálékra épül, és célja nemcsak a cél eltalálása, hanem a harcos belső harmóniájának és önfegyelmének megteremtése is. 1919-ben a kyūjutsu hivatalosan is új nevet kapott, így született meg a kyūdō – szó szerint „az íj útja” –, amelyet az oktatás és az önfejlesztés eszközeként is újrastrukturáltak, a többi modern budo-stílushoz hasonlóan. A kyudo-ban a hangsúly a pontos technikákon, a koncentráción és a szellemi tisztaságon van. Az íjászat nem csupán sport, hanem meditációs gyakorlat is, tehát a gyakorlás célja nem egyedül a célpont eltalálása, hanem az odáig vezető lelki állapot, tiszta tudat megteremtése. A kyudo őse kevésbé meditatív, igen gyakorlatias harcművészet volt.
Az íjat, amelyet yumi-nak neveznek, különlegesen hosszú és aszimmetrikus formájú – több mint 2 méter hosszú, és jellemző módon az alsó harmadánál fogják meg lövés közben.