A sumo tradicionális japán harcművészet, amelynek célja az ellenfél kiejtése a ringből vagy földrevitele. A sumó birkózásról már Kodzsikiben, a Régi Dolgok Krónikájában megemlékeznek. Ez az írásos emlék 712-ből származó könyvben található, amely a japán írás legrégibb fennmaradt emléke. A Kodzsiki leír egy legendát arról, hogy a japán szigetek birtoklását hogyan döntötte el egy sumomérkőzés. A könyv szerint ez 2500 évvel a könyv megírása előtt történt. A sumoban ontos benne a nagy testtömeg, a helyes technika, az erő és a lazaság kombinációja. A versenyekben két sumó birkózó küzd egymással, és számos technikát alkalmaznak, mint például a tolás, a dobás és a különféle fogások, a régi időkben a fejelés is gyakori, népszerű technika volt ebben a harcművészetben. A sumo a japán kultúra szerves része, a vallási szempontok is megjelennek a hagyományos sumo mérkőzéseken, ahol szigorú rituálék, tisztelet és hagyományok kísérik az összecsapásokat. A japán társadalomban a sumo birkózók egyfajta hősök, hírességek.