Karrierje első Európa-bajnokságára készül a kötöttfogású 87 kilogrammban világbajnok, olimpiai ötödik Losonczi Dávid, aki a céljai mellett az izgalmas válogatócsatáról és az állapotáról is beszélt.
A kötöttfogású válogatott új szövetségi kapitánnyal, Lőrincz Viktorral csinálta végig a téli alapozást. Az ESMTK klasszisa kiemelte, kifejezetten jól zajlott a közös munka: „Könnyen megtaláltuk a közös hangot, remekül zajlottak az edzések, a futás és a súlyzózás is kiválóan sikerült. Az olimpia után új erőt kellett venni magamon, és lezárni a történteket. Szeptember közepén porcleválás miatt megműtöttek, de az alapozásra már magam mögött hagytam a problémákat, szóval tényleg minden adott volt a jó felkészüléshez” – fogalmazott Losonczi Dávid.
Az elmúlt két évben nem mutatott meggyőző formát az alapozást követően, az év második felére kapta el igazán a fonalat. Ezúttal viszont már télen felvette a ritmust.
„Épp emiatt új módszert próbáltunk ki, meleg égövi edzőtáborban jártam Ománban, ott dolgoztam két hetet, jobbára futottam és gumiköteleztem. Úgy tűnik, bevált” – állapítja meg Losonczi Dávid.
Hárman is versenyben voltak a címeres mezért: Losonczi mellett az Európa-bajnok Takács István, valamint a 97 kilóból eggyel lejjebb váltó, vb- és Eb-harmadik Lévai Tamás. Utóbbi nyerte az első, hazai válogatóversenyt.
„Takács Istvántól kaptam ki, bronzérmes lettem. Az olimpia utószelét éreztem még, újra fel kellett vennem a ritmust, és gyakorlatilag megtanulnom versenyezni. Mentem előre, mint az őrült, nem gondoltam át, mit kell csinálnom. Át kellett értékelni a történteket, és azt, hogyan is kell felépítenem a meccseket.”
Hármuk közül Losonczi zárt legelőrébb a következő állomáson, a zágrábi UWW-rangsorversenyen. Két párizsi „visszavágón” is szőnyegre lépett, megverte az Európa-bajnok szerb Alekszandr Komarovot, a döntőben viszont kikapott a dán Turpal Bisultanovtól– csakúgy, mit az olimpia bronzmeccsén.
„Nem foglalkoztam a Párizsban történtekkel, ha itt megvertem volna, attól még nem leszek olimpiai harmadik. Ez már a múlt, nem kell vele foglalkozni, csak plusz terhet tennék magamra vele. Zágrábban hülyeséget csináltam, hibáztam a döntőben, emiatt kaptam ki – ha ez nem történik meg, akkor simán megverem. Eddig kétszer hibáztam ellene, nem baj, többször nem fogok.”
A válogatási küzdelem harmadik, utolsó, tiranai állomása előtt egy-egyre álltak Lévai Tamással, bármelyikük megszerezhette volna még a címeres mezt. Az újabb ezüstérmével Losonczi zárt legelőrébb, ezzel eldöntötte az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
„Nyilván eszembe jutott a matek, de nem számolgattam, kizártam az egészet, hogy csak magamra és az ellenfelemre koncentráljak a szőnyegen. Az első két meccs után már egész jól mozogtam, s az elődöntőt noha megnyertem, a holland Sterkenburg érdekes mozdulata miatt megsérültem, így a döntőben nem tudtam kiállni. Megnyúltak a szalagok és szakadtak az izomrostok a könyökömben, még mindig fáj, de az Európa-bajnokságra tökéletesen készen állok. Visszatérve hármunk rivalizálására: örülök neki, hogy itt vannaka srácok, motiváljuk egymást, és még jobb teljesítményre sarkalljuk a másikat. Örülök, hogy én jöttem ki győztesen, az a cél, hogy ez így is maradjon.”
Az áprilisi, somorjai Európa-bajnokság lesz karrierje első kontinensviadala, ami némiképp furcsán hangzikvilágbajnokként, olimpiai ötödikként és vb-bronzérmesként.
„Életem negyedik felnőtt-világversenyére készülök, statisztikában nem állok rosszul, háromból háromszor az első ötben zártam. Ezt szeretném tartani Somorján is. Plusz terhet nem tennék magamra, elkövettem már ezt a hibát ennél nagyobb versenyen… A legjobbamat szeretném hozni, és megmutatni, milyen, amikor Losonczi Dávid van a szőnyegen.”
írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW
birkozoszov.hu
