Az első női kidobóember

A zord külső érzékeny lelket takar, de azért egyetlen ütéssel padlóra tud küldeni egy 120 kilós kötekedő vendéget Delia E-hosayni. Amikor először ment haza véres ingben, édesanyja megijedt, de Delia elmondta, hogy az nem az ő vére: leütött valakit a bárban, mert molesztálta a hölgyvendégeket. Édesanyja azonnal megnyugodott, hogy a lánya tud magára vigyázni.

A bátyám meg az apám is a vendéglátóiparban dolgozott, én pincérnőként kezdtem 18 évesen egy bárban 1985ben – mesélte Delia a The Guardiannek. – A bátyám barátja kidobóember volt ugyanott, és egyik este bajba került. Két nő civakodni kezdett a vécében, ő szét akarta őket választani, erre az egyik fejhangon sikítani kezdett, hogy megtaperolta. A tesót felfüggesztették. Azt mondta, nem lett volna ilyen balhé, ha egy nő választja szét őket. Próbáljam ki magam ebben a szakmában. Így lettem kidobóember.

Mindig bizonyítanom kellett, hogy nő létemre állom a sarat. Soha nem karmoltam, nem húzgáltam senkinek a haját – ütöttem, mint a bolondóra. Mindig bevált.

Egyszer egy csávó törött üveggel ment neki a másiknak. Fojtószorításba fogtam, hogy félrevigyem, de jött a bátyja, aki olyan horgot vitt be az államra, hogy csillagokat láttam. Talpon tudtam maradni. Odalöktem az üveges csávót a másik kidobónak, és egy jobbegyenessel kiütöttem a bátyját. Amikor magához tért, felfogta, hogy nő vagyok, és sűrű elnézést kért.

Volt, hogy meglőttek. Ajtónálló voltam egy bárban, és a másik kidobó kihozott egy verekedős csávót, aki esküdözött, hogy visszajön és lelövi. Pár órával később befordult a sarkon egy autó lehúzott ablakkal. A másik kidobó beugrott az ajtó mögé, a csávó lőtt, és a visszapattanó golyó eltalálta a térdemet. Pár nap múlva már újra tudtam járni, a csávót viszont nem kapták el, azt hiszem.

Másik alkalommal torkon szúrtak egy manchesteri bárban. Nem akartam beengedni egy drogdílert, ezen felszívta magát, és szúrt. Hamar rendbe jöttem. A díler tíz és fél évet kapott, más is volt a rovásán.

Harminc év után visszavonultam. Hiányoznak a régi haverok, de a balhék nem. Most egy patikában dolgozom. Nem kórházba küldöm az embereket, hanem gyógyszert adok nekik.

pressreader.com

Hirdetés

Hirdetés

Legújabb híreink

Megtekintés: 59 A 17. századi Japán kardkovácsai között volt egy név, amely nemcsak a mesterségbeli tudást, hanem a szellemi mélységet […]

Megtekintés: 26 Ebben a rovatban nem életrajzot közlünk, hanem az adott mesterhez kapcsolódó történeteket gyűjtjük csokorba. Tanítványi visszaemlékezésekből, korabeli feljegyzésekből […]

Megtekintés: 214 avagy Egy vágás – egy halál? A szamuráj nem sietett. A katana markolata stabilan simult a kezébe, a […]

Megtekintés: 101 Kevés olyan harcművészet létezik a világon, amely nemcsak a harctéren, hanem a történelem legsötétebb időszakaiban is próbára lett […]

Események

Menütérkép

Riportok

Partnerek

Hirdetés

Látogatók száma: 440294
Scroll to Top