Kevés olyan alakja van a judo történetének, aki annyira ellentmondásos, mégis meghatározó lenne, mint Yamashita Yoshiaki. Egyszerre volt megfékezhetetlen küzdő és elkötelezett tanító, aki a harcművészet erejét nemcsak technikai tudásként, hanem jellemalakító erőként is értette. A Kodokan korai csapatának oszlopos tagjaként, majd Japánon túl, Amerikában is a judo első nagyköveteként jelent meg – még az amerikai elnök, Theodore Roosevelt is tőle tanult. Életútja tele van legendás utcai harcokkal, tanítási sikerekkel, valamint a judo nemzetközi hírnevének megalapozásával. Yamashita nemcsak történelmet írt, hanem sorsokat formált, és halála után elsőként kapta meg a Kodokan 10. dan fokozatát – öröksége pedig azóta is él a tatamin.

Yamashita Yoshiaki (más néven Yamashita Yoshitsugu) 1865. február 16-án született Japán Ishikawa prefektúrájában, egy alacsony rangú szamuráj család gyermekeként. Fiúként Yamashita a hagyományos (koryū) japán harcművészeti iskolákban, a Yōshin-ryū és a Tenjin Shin’yō-ryū jujutsuban edzett. 1884 augusztusában csatlakozott gyermekkori barátja, Kano Jigoro Kodokan judo dojojához, annak tizenkilencedik tagjaként. Három hónap alatt első fokú feketeöves (shodan), két év alatt negyedik fokozatra (yodan), tizennégy év alatt hatodik fokra ( rokan ) jutott. Hajlamos volt megvitatni Kanóval a judo filozófiáját, mivel Yamashita kezdetben úgy gondolta, hogy az erőt a technika előtt kell alkalmazni. Kiemelkedő tehetsége révén hamarosan a Kodokan „Négy Őrzője” közé került, akik a judo korai fejlődésének meghatározó alakjai voltak.

Nyughatatlan múlt

Yamashita Yoshiaki tagja volt annak a Kodokan-csapatnak, amely az 1880-as évek közepén versenyzett a Tokiói Fővárosi Rendőrség jujutsu-csapatai ellen. Az 1890-es években judo-oktatóként dolgozott több rangos intézményben, így például a Japán Birodalmi Tengerészeti Akadémián és a Tokiói Birodalmi Egyetemen (a mai Tokiói Egyetem elődjén).

A korabeli beszámolók szerint Yamashita kemény, indulatos ember hírében állt, és nem riadt vissza az utcai verekedésektől sem. Az egyik leghíresebb eset Tokióban történt, amikor egy étteremben 17 munkással keveredett összetűzésbe. Noha ellenfelei többségben voltak, sőt néhányan kést is rántottak, Yamashita egy másik judóssal együtt védekezett, és három támadó karját szándékosan eltörte. Egy másik alkalommal 15 munkással szemben védte meg magát, és súlyos sérüléseket okozott, egyes források szerint halálos kimenetellel. Bár letartóztatták, végül önvédelemre hivatkozva felmentették, azonban a Kodokan felfüggesztette az erőszak túlzott alkalmazása miatt. Kano Jigoro, a judo alapítója személyesen beszélgetett vele, és meggyőzte, hogy változtass életmódján: „Egy napon ugyanúgy megsérülhetsz, mint ahogy te bántod az embereket.”

Út Amerikába – Roosevelt és a szamuráj szellem

1902 februárjában a seattle-i vasútvezető, Samuel Hill úgy döntött, hogy 9 éves fiát, Jamest a judo szellemiségére kell nevelni – meg akarta ismertetni vele a „szamuráj osztály ideáljait”. Hill 1903 júliusában levelet írt Yamashitának, hogy meghívja az Egyesült Államokba, teljes ellátással. Yamashita, felesége és tanítványa, Saburo Kawaguchi 1903. szeptember 22-én hajóra szálltak, és október 8-án érkeztek meg Seattle-be.

Mindössze egy héttel később, október 17-én már judo-bemutatót tartottak egy színházban, ahol többek között Russell Alger szenátor és rangos sportújságírók is jelen voltak.

1904 márciusában a japán haditengerészeti attasé, Takeshita Isamu Yamashitát a Fehér Házba vitte, hogy bemutassa őt Theodore Roosevelt elnöknek. Roosevelt rajongott a birkózásért és a bokszért, és jujutsu-leckéket is vett. Yamashita bemutatója lenyűgözte az elnököt, aki ezután személyesen is tőle tanult judót – sőt, titkára, William Loeb Jr. is részt vett az edzéseken.

Visszatérés Japánba

1906-ban Yamashita hazatért Japánba, és még abban az évben részt vett egy kiotói konferencián, amelynek célja az iskolai judo-oktatás szabványosítása volt. Az 1910-es évektől a Tokiói Higher Normal School tanáraként tevékenykedett, és rendszeresen részt vett versenyeken, bemutatókon. 1924 és 1926 között tagja volt annak a bizottságnak, amely új katát dolgozott ki a rendőrség számára.

Tanítási stílusára jellemző volt a folyamatos fejlődésre való ösztönzés. Egyik híres tanácsa így szól:

„Mindig próbálj a fejlődésre gondolni, és ne gondold azt, hogy túl jó vagy. Ez utóbbit nagyon könnyű elkövetni judo tanulás közben.”

Öröksége

Yamashita Yoshiaki 1935-ben halt meg. Halála után posztumusz megkapta a Kodokan judo 10. dan fokozatát – elsőként a világon.

Munkássága és élete meghatározó szerepet játszott abban, hogy a judo kilépett Japán határain túlra, és a világ számos pontján meghonosodott. Az általa képviselt értékek és szellemiség máig meghatározzák a judo nemzetközi kultúráját.

Yamashita Yoshiaki (1865–1935)