A tai-jutsu (vagy újabb formában tai-jitsu) egy olyan japán harcművészeti stílus, amelyet a ju-jutsu egy változatának lehet tekinteni, egyes esetekben annak rokonértelmű elnevezéseként használják. Egyes koryu (régi japán iskola) esetében az iskola pusztakezes részét nevezik tai-jutsunak. Az önvédelmi technikákra és elsősorban a puszta kézzel végrehajtott küzdelem művészetére összpontosít. A „Tai-Jutsu” név a „tai” (test) és „jutsu” (módszer, technika, művészet) szavakból származik, így szó szerint a „test technikái” vagy a „test művészete” jelentéssel bír. A stílus a bunkai, azaz a harcművészeti alkalmazások alapjaira épül, amit a kihon (alaptechnikák) bázisára alapoznak, és általában a közelharcban alkalmazott fegyver nélküli, de akár fegyverek ellen végrehajtott technikákra összpontosít. A technikai megoldásait kellő erő használatával párosítja, melyek célja az önvédelem és az ellenfél felett megszerzett totális kontroll. Repertoárjában izületi feszítések, dobások, fogások, ütések és olykor rúgások kapnak helyet. Egyszerűbb megoldások, energiatakarékos mozdulatok jellemzik.