1888. április 25-én született Okinawán az a férfi, akinek neve örökre beíródott a harcművészetek történetébe: Chōjun Miyagi, az eredeti (okinavai) Gōjū-ryū karate megalapítója. Az ő tanításai és öröksége ma is él minden dojóban, ahol a belső erő és a külső technika harmóniáját keresik.
Miyagi egy jómódú családból származott Naha városában, Okinawán. Nagyjából 8-12 éves korában kezdett el karatét tanulni Aragaki Rjúkó mestertől, aki 1902-ben bemutatta őt Higaonna Kanrjónak, aki a naha-te mestere volt. Ezzel a 14 éves Csódzsun élete jelentősen megváltozott. Higaonna szenszei edzései rendkívül nehezek, szigorúak voltak, de Mijagi kitartott és ennek köszönhetően néhány évvel később ucsi desivé (magántanítvány) vált. Miután 13 éven át együtt edzettek, Higaonna Kanrjó 1915-ben elhunyt, így halála után ő vált a stílus örökösévé.
Mestere halála után Miyagi 1915-ben maga is Kínába utazott, hogy elmélyítse tudását. A saolin kungfut, a pa kuát és a kínai bokszot tanulmányozta. Ezeknek a stílusoknak valamint a naha-te keveredéséből egy teljesen új rendszert dolgozott ki, amely ötvözte a lágy mozdulatokat az erőteljes mozgásokkal. Mijagi 1930-ban nevezi el a stílust gódzsú-rjúnak, azaz „kemény (gó) – lágy (dzsú) stílusnak”. Ez a kettősség tükrözi a taoista filozófia jin-jang szemléletét is: az erő és a rugalmasság egymás kiegészítői, nem ellentétei.
Kínából való hazatérése után megnyitotta Naha városában az első dódzsót (edzőterem). Sok éven át tanított, hatalmas hírnévre tett szert mint karatemester.
Miyagi aktív szerepet vállalt abban, hogy a karate hivatalos elismerést nyerjen Japánban. Ő volt az első okinawai mester, aki rendszerbe foglalta, tanterv szerint oktatta és megnevezte saját stílusát – ez akkoriban még nem volt bevett szokás. Célja az volt, hogy egész Okinavában és Japán szárazföldjén elterjessze a karatét, valamint hogy a naha-te számára ugyanazt a megbecsülést és hírnevet vívja ki, amivel a Japánban nagyra értékelt dzsúdó és kendó már rendelkezett. Ennek elérése érdekében gyakran utazott szerte az országban. Meghívásokat kapott a kiotói Egyetemre, a kanszai Egyetemre és a ricumei Egyetemre, hogy ott karatét tanítson. A karatét 1933-ban bejegyezték a Butoku Kainál, amely Japán harcművészeti központja volt. Ez mérföldkő volt a karate történelmében, mivel ez azt jelentette, hogy a karate a japán harcművészetekkel egy szintre emelkedett.
A stílus nemcsak a dojókban, de a filmvásznon is jelen van. A Karate Kid sorozatban Mr. Miyagi karakterét közvetlenül Chōjun Miyagiról mintázták – egy nyugodt, bölcs, sztoikus mester, aki a harcművészetek emberformáló erejében hisz.
A II. világháború után, 1953-ban halt meg, de öröksége túlélte őt. Tanítványai, mint például Ei’ichi Miyazato, Meitoku Yagi, vagy Gōgen Yamaguchi továbbvitték a tanításokat – nem csak Japánban, hanem világszerte. A Gōjū-ryū ma az egyik legelterjedtebb tradicionális karateirányzat, és egyike annak a négy fő japán stílusnak, amelyet a Japán Karate Szövetség is elismer.
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
