A hapkido egy olyan koreai harcművészet, amely – hasonlóan a japán ju-jutsu-hoz – a különféle harci technikák széles spektrumát alkalmazza, beleértve az ütéseket, rúgásokat, fogásokat, dobásokat és a földharcot. A hapkido egyik fő jellemzője a körkörös mozgás és az ellenfél erejének kihasználása. A stílus az önvédelemre összpontosít, és rendkívül hatékony az utcai harci helyzetekben. A hapkido hangsúlyozza a technikák rugalmasságát és a fizikai erő mellett a mentális fegyelmet is. Története a Japánhoz közeli kelet-ázsiai félsziget, a későbbi Korea egyesítésében nagy szerepet játszó Sylla dinasztia (Kr. e. 57 – Kr. u. 936) idején élő hwa rang harcosokkal kezdődött, akik japán szamurájokhoz hasonlóan nemesek voltak, akik nemcsak a művészetekben, hanem a buddhista filozófiában is jártasak voltak. A konfucianizmus hatására a harcosok a buddhista kolostorokba húzódtak vissza, ahol a szerzetesekkel együtt fejlesztették tovább harcművészetüket. A japán megszállás idején a koreai stílusokat betiltották, de sokan titokban tovább gyakorolták azokat. A függetlenség visszanyerése után Ji Han Jae ötvözte a japán és koreai technikákat, valamint spirituális tanításokat, így született meg a hapkido modern formája.