A Taekkyeon egy ősi koreai harcművészet, amelynek gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Alapja a folyamatos mozgás és a rugalmas, dinamikus technikák, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek elsősorban a lábtechnikákra, a forgásokra és a ritmusra. A stílus egyik fő jellemzője, a körkörös mozdulatok alkalmazása, amely segíti az ellenfél erejének kihasználását. A Taekkyeon az egyik legrégebbi koreai harcművészet, és a koreai nemzeti kincs része, amely lehetővé teszi a fennmaradását és virágzását.
A kifejezés legkorábbi írásos forrása a Csoszon-dinasztiabeli Jeongjo király (1776–1800) uralkodása alatt, a Jaemulbo (más néven Manmulbo) című könyvben jelenik meg, amelyben szerepel egy bejegyzés a Han könyvének egy 2. századi utalásáról a fegyvertelen küzdelem versenyeire. Ebben a bejegyzésben Lee Sung-Ji szerző kiegészítette ennek az utalásnak a 3. századi jegyzetét, és azt mondja, hogy az ilyen versenyek olyanok, mint korának taekkyonja.