Jim Kelly neve összeforrt a 70-es évek kungfu-filmes lázával, afrofrizurája, napszemüvege és elegáns mozdulatai nemcsak a filmvásznon, de a való életben is ikonná tették. De ki is volt valójában ez a karizmatikus harcművész, aki Bruce Lee oldalán is feltűnt, és mit hagyott örökségül a világnak?
Jim Kelly 1946. március 5-én született Kentucky államban. Sportolói pályafutása a Kentucky állambeli Paris városában, a Bourbon County High Schoolban indult, ahol kosárlabdában, amerikai futballban és atlétikában is versenyzett. Futballösztöndíjjal a Louisville-i Egyetemre került, ám elsőévesként otthagyta az iskolát, miután egyik edzője rasszista megjegyzést tett egy fekete csapattársára. Ezt követően a Shorin-ryu karate tanulmányozásába kezdett.
Stílusa és mesterei
Kelly elsősorban az okinawai eredetű Shōrin-ryū karatét tanult Parker Shelton, Nate Patton és Gordon Doversola irányítása alatt, melyből fekete övet szerzett. Ezen kívül tanult Kenpót, Tang Soo Do-t és bokszolt is. Mozgása energikus, gyors és robbanékony volt, amit a filmjeiben is remekül kamatoztatott. Egy idő után saját stílust fejlesztett ki, amelyben keveredtek a tradicionális technikák és a modern látványelemek. Hamarosan megnyitotta saját dojóját, amelyet számos hollywoodi híresség látogatott, többek közt Steve McQueen és a Beatles néhány tagja. Edzőtermében figyelt fel rá egy producer, és innen vezetett az út a filmvászon való sikerekhez.
Versenykarrierje
A harcművészeti pályája során számos címet nyert. 1971-ben megnyerte a Middleweight Karate Championshipet a híres Long Beach International Karate Championships eseményen. Versenyeredményei mellett stílusa és fellépése is hozzájárult népszerűségéhez.
Filmes karrierje: a stílusos hős megérkezik
Kelly volt az első fekete harcművészeti filmsztár. 1972-ben debütált a Melinda című filmben, de igazi áttörést Bruce Lee oldalán érte el az Enter the Dragon (1973) című klasszikusban. Karaktere, Williams, laza, karizmatikus harcművész volt, aki fekete bőrben mutatta meg, hogy az afroamerikai harcművészeknek is van helyük a világ filmvásznain. A szerepet eredetileg Rockne Tarkington színésznek szánták, aki váratlanul visszalépett, napokkal a hongkongi forgatás előtt. Fred Weintraub producer hallott Kelly karate stúdiójáról, melyet rögtön meglátogatott. Már az első pillanatban lenyűgözte Kelly mozgása, stílusa.
Ezután főszerepet kapott többek közt a Black Belt Jones (1974), Three the Hard Way (1974), Hot Potato (1976), Black Samurai (1977) és Death Dimension (1978) című filmekben. Figurái általában független, bátor, erkölcsös hősök voltak, akik bátran szembeszálltak az igazságtalansággal.
Reginald Hudlin film- és televíziós rendező és producer így írta le Kelly maradandó identitását: „Az ikonográfia, amelyet Jim Kelly a laza harcművészként és az óriási frizurájú férfiként megalapozott, a mai napig visszhangra talál. Ha mindössze néhány filmben olyan képet tudsz alkotni, amely több mint 30 évig kitart, akkor biztosan valamit nagyon jól csináltál. És ő meg is tette.”
Tenisz: a másik nagy szerelem
A ’80-as évek után Kelly fokozatosan visszavonult a filmezéstől, és a tenisznek szentelte életét. Senior versenyeken indult, majd edzőként és akadémiavezetőként dolgozott Kaliforniában.
Magánélet és személyisége
Kétszer nősült, egy lánya született. A filmvászon túli életében visszahúzódó, szerény és filozofikus ember volt. Mentorként afroamerikai fiatalokat támogatott, és mindig hirdette a tisztelet, az önfegyelem és a szorgalom erejét.
Halála és öröksége
Jim Kelly 2013. június 29-én hunyt el, rákbetegség következtében, 67 évesen. Halála után a harcművész világ és a rajongók egyaránt tisztelettel adóztak emlékének. 2015-ben bekerült a Black Belt Magazine Hall of Fame-be. Inspirációt jelentett olyan modern művészeknek, mint Michael Jai White vagy Wesley Snipes.
Egy legenda, aki stílust, harcművészetet és karaktert hozott a filmvászon túl is.
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
