Kevesen tudják, hogy a csendes, zárt hegyvidéki ország, Laosz tartja a szomorú világrekordot: a világ legtöbbször bombázott területe. Mindez úgy történt, hogy az ország hivatalosan soha nem vett részt a vietnámi háborúban.

Az 1964 és 1973 közötti időszakban az Egyesült Államok a „titkos háború” keretében több mint 2 millió tonna bombát dobott le Laoszra. Ez napi átlagban egy bomba 8 percenként – kilenc éven át. A cél az volt, hogy elvágják az Észak-Vietnámból Délre vezető Ho Si Minh-ösvényt, amely gyakran áthaladt laoszi területen, valamint gyengítsék a Pathet Lao nevű kommunista gerillamozgalmat.

A légi hadműveletek idején az Egyesült Államok több mint kétmillió tonna robbanószerrel szórta meg Laosz földjét — ez az emberiség történetének egyik legsúlyosabb bombázási kampánya. Nemcsak hagyományos bombák hullottak az égből, hanem egész vidékeket ellepő, a levegőben szétszóródó kazettás bombák és rejtőzködő halált hozó taposóaknák is. A robbanószerek becslések szerint mintegy 30%-a soha nem robbant fel. Ezek az alattomos örökségek máig ott rejtőznek a föld alatt, nap mint nap veszélybe sodorva ártatlan életeket – gyermekeket, földműveseket, családokat. A háború réme így évtizedekkel később is tovább él Laosz földjén.

Laosz mezőgazdaságát, fejlődését és biztonságát máig beárnyékolja a múlt. A földek aknamentesítése évtizedekig is eltarthat. Nemzetközi szervezetek – köztük magyar szakemberek is – részt vesznek az aknamentesítésben és az oktatásban.

Laosz története fájdalmas emlékeztető arra, hogy egy háború következményei messze túlmutatnak a csatatéren.
Az elfeledett bombák generációkon át pusztítanak – csendben, láthatatlanul. A laoszi nép számára a háború nem a múlt – hanem a jelen fenyegetése. Szakértők szerint akár 200 év is eltelhet, mire az utolsó akna is eltűnik a földből.