avagy a Sambo története, kialakulása
A világ egyik legeredetibb és legsokoldalúbb harcművészete, a SAMBO, a 20. század viharaiban született meg az orosz hadsereg kötelékében. Két rendkívüli ember – egy japán judo-mester tanítványa és egy háborús veterán – munkája, áldozata és látomása állt a fegyvertelen önvédelem e különleges rendszerének alapjainál. Ismerd meg, hogyan formálódott a SAMBO egy katonai kiképzőprogramból világszintű küzdősporttá – vérrel, politikai intrikával és megalkuvás nélküli elkötelezettséggel.
A szambó szó a szamozascsita bez oruzsija (oroszul: самозащита без оружия) rövidítése, ami szó szerint „fegyver nélküli önvédelem” -t jelent. A sport világa a múlt század 20-30-as éveiben ismerkedett meg egy egyedülálló harcművészettel, a „fegyvertelen önvédelemmel”. A SAMBO megalakulása, mint bármely más sport, sok ember részvételével járt.
1918-ban Lenin (majd később Sztálin) megbízta a Vörös Hadsereg katonai közelharc kiképzésének fejlesztése és megszervezése Klim Vorosilov Marshallt, aki létrehozta a Dinamo csoportot, melynek két fő egyénisége Viktor Spiridonov és Vasziliy Oschepkov.
Viktor Spiridonov (1882. december 20. – 1944. szeptember 9.)
Az első világháború harci veteránja volt, és az egyik első birkózó- és önvédelmi oktató, akit a Dinamohoz hívtak. A hátterében, repertoárjában a szabadfogású birkózás, a kötöttfogású birkózás, számos népi birkózás (Kurash) és a japán jujutsu szerepelt. A Dinamo harci kutatójaként Mongóliába és Kínába utazott, hogy megfigyelje az ottani harci stílusokat.
1923-ban Oschepkov és Spiridinov együttműködött (függetlenül) egy másik szakértőből álló csapattal a szovjet kormánytól kapott támogatásban, hogy javítsák a Vörös Hadsereg közelharc rendszerét.
Spiridonov úgy képzelte, hogy a világ harci rendszereinek legpraktikusabb aspektusait egyetlen átfogó stílusba integrálja, amely bármilyen fenyegetéshez alkalmazkodik. Ő volt az első, aki a „sambo”-hoz hasonló névvel kezdte emlegetni az új rendszert. Végül kifejlesztett egy lágyabb stílust Samoz néven, amelyet kisebb, gyengébb gyakorlók vagy akár sebesült katonák és titkos ügynökök is használhattak. Inspirációja a „Samoz” kifejlesztésére az első világháborús bajonettsérüléséből fakadt, amely nagymértékben korlátozta bal karját, és így a birkózás gyakorlásában is. A sambo „finomított” változatait még ma is használják, hogy megfeleljenek az orosz kommandósok igényeinek. (1944. szeptember 7-én hunyt el tüdőrákban)
Vasziliy Oschepkov (1893. január 7, Szahalin sziget – 1937. okt. 10.)
Az Orosz-Japán háborúban Dél-Szahalint átadták a Japánoknak. 1904-ben teljesen árva maradt, felkeltette a japán orosz ortodox misszió figyelmét. Honsú szigetére küldték tanulni, ahol 1907 szeptemberétől kezdve egy kiotói szemináriumban tanult, 1911. október 29-én felvették a tokiói Kodokan intézetbe. 1913. június 15-én megkapta a shodant (első dan); 1917 októberében, egy japán útja során sikeresen letette a vizsgákat, és megszerezte a második fokozatú fekete övet, ezzel ő lett az első orosz és a harmadik európai, aki nidant szerzett.
Megfigyelte Jigoro Kano kiforrott Jujutsu és Judo technikáját, és az integrálásához szükséges betekintést nyert. Fontos megjegyezni, hogy a versenyzés előtti judo-ról és Jujitsuról van szó. Miután 1913-ban befejezte a szemináriumot, visszatért Oroszországba, és tolmácsként dolgozott a kémelhárításban. 1929-ben tanár lett az Orosz Állami Testnevelési, Sport-, Ifjúsági és Turisztikai Egyetemen. 1930-ban, közvetlen részvételével elkészítették és kiadták a „Vörös Hadsereg fizikai felkészítésének irányelvei” című tankönyvet, 1931-ben pedig a „Vörös Hadsereg gyakorlatai” című tankönyvet, amelyben először határoztak meg átfogó harci kiképzési programot. A tananyagok kiadásával párhuzamosan külön tanfolyamokat tartott a moszkvai helyőrség tisztjei számára, majd a moszkvai helyőrségi bizottság oktatói-módszertani irodájának munkájába kezdett, közvetlenül maga vezette a harcművészetek oktatását több katonai egységben, és részt vett a moszkvai helyőrségparancsnokok szuronyos versenyein is. 1937. október 1-jéről 2-ára virradó éjszaka a nagy politikai tisztogatások közepette letartóztatták. A butirkai börtönben halt meg, hivatalosan szívrohamban. A valóságban azzal vádolták, hogy japán kém volt, és letartóztatása után tíz nappal fejbe lőtték a „japán imperialistákkal” való barátkozása miatt. 1957-ben „posztumusz kegyelmet kapott”, és ártatlannak találták minden bűntettben
Fejlesztéseiket Oschepkov tanítványa Anatoliy Kharlampiev egészítette ki, akik szintén beutazta a világot, hogy tanulmányozza a világ hazai harcművészetét. A tíz év alatt készült technikakatalógusuk nagyban hozzájárult a küzdő rendszer korai keretének kialakításához. Céljuk az volt, hogy egyesítsék más harcművészetek leghatékonyabb technikáit
Kharlampievről érdemes megjegyezni, hogy édesapja Arkagyiy Kharlampiyev (1888-1936) kitüntetéssel végzett a Császári Művészeti Akadémián, és állami költségen Párizsba küldték tanulmányai folytatására. Egy idő után, mivel nem volt pénze tanulmányai folytatására, profi európai ökölvívó ringben kezdett küzdeni. Ezt követően visszatért Oroszországba, hogy elkezdje népszerűsíteni az ökölvívást. Az orosz ökölvívó iskola egyik alapítójának tartották.
Kharlampijevet is gyakran a „sambo Atyjának” nevezik. Ez inkább legenda, mint tény, hiszen csak neki volt annyira hosszú élete és politikai kapcsolata, hogy megmaradjon a küzdőrendszerben, miközben az új rendszert „sambonak” nevezték el. Kharlampijev politikai manőverezése által elérte, hogy a Szovjetunió Sportbizottsága 1938. november 16-án elfogadta a sambo-t a Szovjetunió hivatalos küzdősportjaként, amikor kiadták a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa alá tartozó Testi Kultúra és Sport Szövetségi Bizottságának 633. számú „A szabadstílusú birkózás fejlesztéséről” című rendeletét. Ez lett hivatalosan a Sambo születésnapja. Ami a SAMBO nevét illeti, Spiridonov 1928-ban megjelent „Fegyvertelen önvédelem” című könyvében említették először. Az első versenyre 1939. november 23-25-én került sor Leningrádban a Vörös csillag Stadionban. 1947-ben megalakult a Szovjetunió SAMBO Szövetség. Itt megkell jegyeznünk, hogy katonai sambo technikákat civilek nem tanulhattak, csak a sportváltozatot. Az autentikus katonai sambo-t a mai napig a különleges erők és a titkosszolgálatok tanulják.
A sambo versenyek rendszeres eseménnyé váltak a Szovjetunió városaiban, régióiban és köztársaságaiban. Kharlampiyev elkezdte kiadni a sambo-val kapcsolatos oktatási anyagokat. Az Anatoliy Arkagyiyevics a Dinamo Sportegyesület vezetőedzője (1945-1952, Moszkva) és társai által vezetett sambo birkózók számának gyors növekedéséhez vezetett a Szovjetunióban.
1953-ban Kharlampiyev a Moszkvai Energetikai Intézet (MPEI) docense lett. Ettől kezdve a sambo elkezdett terjedni Moszkva és a Szovjetunió más városainak egyetemein. 1979. április 16-án halt meg, emlékére 1980-óta emléktornát rendeznek Moszkvában, mely 1982 óta Nemzetközi. (E sorok írója is többször járt a Világ legjobban megszervezett versenyén- szerk.)
A SAMBO elhivatott rajongói tapasztalatot és tudást szereztek, klubokat hoztak létre, népszerűsítették a sportot. Felismerték az önvédelmi képességek fontosságát nemcsak a sportolók vagy a katonák, hanem az egyszerű emberek számára is. A rendszer azóta is fejlődik, formálódik.
1956-ban Schultz és Karaschuk neves birkózók SAMBO-t mutattak be a tekintélyes brüsszeli világkiállításon. Az első nemzetközi találkozóra állítólag Magyar judósok ellenében, Budapesten 1957-ben kerül sor! (ezt a Világszövetség honlapján kívül más megbízható forrás nem erősítette meg) A Judo-t évtizedekre betiltották a Szovjetunióban egészen az 1964-es olimpiáig, amikor is Szovjetunióból származó sambo versenyzők judo szabályrendszerben küzdve négy bronzérmet szereznek a tokiói Nyári Olimpai Játékokon.
1963-ban Megalakul a SAMBO Egyesület Japánban.
1966-ban a Nemzetközi Associated Wrestling Styles Szövetség (FILA) hivatalosan elismerte a SAMBO-t nemzetközi sportbirkózásként, és elhatározta, hogy rendszeres nemzetközi versenyeket rendez ebben a sportágban, mint harmadik fogásnem.
1967 – Az első nemzetközi tornára Rigában került sor Bulgária, a Szovjetunió, Mongólia, Jugoszlávia és Japán képviselőinek részvételével.
1970 szeptember 28.-án létrehozták a legendás Moszkvai Sambo 70 nevű bentlakásos sportiskolát. Az első edzésen 1970-ben 13 fő vett részt. Ma mintegy 16 000 gyermek tanul a SAMBO-70-ben, akik 26 sportágat űznek!
Az általános és sportiskolák egy fedél alatti összevonásának ötlete lenyűgöző eredményeket hozott. A tanárok megjegyezték, hogy a sportoló gyerekek komolyabban vették a tanulmányaikat, magabiztosabbak és okosabbak voltak, mint társaik. A korosztályos válogatottak egy részét ez az iskola adja. A „SAMBO-70” iskola népszerűsége hatással volt az összes gyermekre és ezáltal természetesen a SAMBO népszerűségére.
1972-ben Rigában rendezték meg az első nyílt SAMBO Európa-bajnokságot. 8 ország sportolói vettek részt rajta.
1973 – Teheránban került sor az első világbajnokságra, amelyen 11 ország vett részt.
1975-ben építették meg, majd 1995-ben jelentősen bővítették a Nyizsnij Novgorodtól 22 kilométerre található Kstovo városban a nemzetközi Sambo Intézetet (World Sambo Academy), mely egy épületkomplexum testépítő teremmel, sportkórházzal, úszómedencével, étteremmel, vendégszobákkal. Világbajnokságot is rendeztek ott, jelenleg folyamatos képző és edzőtábor helyszín.
1977 óta rendezik meg a felnőtt SAMBO világbajnokságot, 1979-óta junior világbajnokságot is rendeztek.
1983 óta világbajnokságon a nők is szerepelnek.
1984 – A FILA közgyűlése független SAMBO Szövetség (FIAS) létrehozásáról döntött. A spanyol Fernando Contét választották meg a FIAS első elnökének.
Fontos megjegyeznünk, hogy a rendszerváltásig valódi nemzetközi térhódításról nehéz beszélni. A nem Szovjet országok általában más, rokon sportágakból indítottak versenyzőt nem ritkán érdekből.
Érdekesség: 2023-ban elkészült a SAMBO LEGENDÁJA című orosz életrajzi sportdráma, amely a szovjet harcművészet, a sambo eredetének történetét meséli el.
A Sambo „újkori” története és nemzetközi elterjedése már egy másik történet lesz.
Folytatjuk
