Egy új-zélandi kovácsműhelyből indult, és három súlycsoport világbajnokaként írta be magát a boksz történetébe. Bob Fitzsimmons neve ma is fogalom a sport világában – nemcsak ökleinek erejéért, hanem a küzdelmei mögötti emberi történet miatt is. Ismerd meg a vasöklű bajnok életét, aki a kalapácsot a kesztyűre cserélte, és örökre átformálta az ökölvívást.

1863. május 26-án egy kis angliai városkában, Helstonban megszületett egy fiú, akit talán még saját szülei sem számítottak volna bokszlegenda sorsra: Robert James Fitzsimmons. A később „Ruby Robert” néven ismertté vált harcos már fiatalon más utat választott, mint a legtöbben. A család 1873-ban Új-Zélandra költözött, Timaruban nyitott kovácsműhelyt, ahol Bob is beállt kalapálni. A napi fizikai munka erőt és állóképességet adott neki – ezek a tulajdonságok később döntő szerepet játszottak bokszkarrierjében.

Viszont hosszú út vezetett a legendaságig. Mielőtt a ringben aratott volna győzelmeket, Bob számos más munkát is kipróbált – volt hentesinas, kocsifestő, sőt, alkalmi színész is. A bokszhoz Új-Zélandon került közelebb, és már első amatőr mérkőzésein feltűnt keménysége és ösztönös ütéstechnikája. Hamarosan Ausztráliában próbált szerencsét, és ott is vált profi bunyóssá.
Edzője és mentora nem más volt, mint Jem Mace, a korszak legendás bare-knuckle bajnoka, akinek tanácsai megalapozták Fitzsimmons technikai tudását. Hamar világossá vált: ez a keménykezű kovácsfiú nem csupán erőből dolgozik – fejben is ott van a szeren.

Három súlycsoport királya

Fitzsimmons neve örökre beíródott a boksz történetébe, amikor ő lett az első ökölvívó, aki három különböző súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett.

• 1891-ben középsúlyban legyőzte Jack „Nonpareil” Dempseyt New Orleansban, és megszerezte első világbajnoki övét.
• 1897-ben már nehézsúlyban küzdött, és legendás mérkőzésen kiütötte James J. Corbettet a 14. menetben, egy híres „solar plexus” ütéssel.
• 1903-ban pedig félnehézsúlyban is világbajnoki címet szerzett George Gardner ellen, teljessé téve a történelmi triplát.

Fitzsimmons nem csupán technikás volt, hanem hihetetlenül kemény. Bár alig 75 kg-ot nyomott, mégis ő lett minden idők legkönnyebb nehézsúlyú világbajnoka – ezt a Guinness Rekordok Könyve is elismerte.

Középsúly

1891. január 14-én, New Orleansban Fitzsimmons megszerezte első világbajnoki címét, amikor a 13. menetben kiütötte Jack „Nonpareil” Dempseyt (akiről később Jack Dempsey vette a nevét). A meccs során legalább 13-szor leütötte ellenfelét, aki annyira legyengült, hogy Fitzsimmons könyörgött neki: adja fel. Végül kiütötte, majd a sarokba segítette.
Ugyanazon év július 22-én a rendőrség félbeszakította Jim Hall elleni meccsét, miután Hall többször is padlóra került.

A következő két évet címvédésekkel és bemutatókkal töltötte. 1893-ban újra kiállt Hall ellen, és a 4. menetben kiütötte. Az év során egy boxbemutatón olyan erővel ütötte meg a zsákot, hogy az elszakadt, majd az ellenfele állítólag megcsúszott és megsérült – így a bemutatót lemondták.
1894. november 16-án egy színpadi edzésen kiütötte sparring partnerét, Con Riordant, aki órákkal később meghalt. Fitzsimmonst emberöléssel vádolták, de felmentették.

Nehézsúly

1896-ban Fitzsimmons megszerezte a nehézsúlyú világbajnoki cím egyik vitatott változatát, amikor Langtryben (Texas) kiütötte az ír Peter Mahert. 1897. március 17-én Carson Cityben, a 14. menetben győzte le a hivatalos világbajnoknak tartott Jim Corbettet, aki 3,5 kilóval nehezebb volt nála. Bár Corbett technikásabbnak bizonyult és komoly ütéseket vitt be, Fitzsimmons kitartott, majd híres „napfonat” ütésével padlóra küldte. Ez a mérkőzés lett Nevada első világbajnoki címmérkőzése, és az első teljes bokszmeccs, amit filmre vettek – ez lett a világ első nagyjátékfilmje is. (A cikk végén egy kis részlet látható belőle.)
1897–1898 között színpadi turnézott, majd 1899-ben elveszítette címét a fiatalabb és jóval nehezebb James J. Jeffries ellen, aki a 11. menetben kiütéssel győzött.

Félnehézsúly

1903 novemberében Fitzsimmons újabb mérföldkőhöz ért: 20 menetben, pontozással legyőzte George Gardinert, ezzel ő lett az első bokszoló, aki három súlycsoportban – középsúlyban, nehézsúlyban és félnehézsúlyban – világbajnoki címet szerzett.

Ezután újra a nehézsúlyúak között próbálkozott, 1914-ig aktívan bokszolt, váltakozó sikerrel. 1907-ben, 44 évesen kiállt a nála jóval fiatalabb Jack Johnson ellen, aki épp világbajnoki meccsre várt, de James J. Jeffries nem vállalta ellene a küzdelmet. A mérkőzés Johnson második menetes kiütéses győzelmével ért véget.

Fitzsimmons végső profi mérlege 69 győzelem, ebből 57 kiütéses, 12 vereség, 14 döntetlen és 6 döntetlen (22 újságdöntés). Pontos mérlege máig ismeretlen, mivel a bokszvilág gyakran rosszul vezette a rekordokat az ő korszakában.

Bob élete nem állt meg a ringnél. Színpadon is fellépett, önvédelmi bemutatókat tartott, és 1901-ben saját könyvet is kiadott „Physical Culture and Self-Defence” címmel. Négy házassága és hat gyermeke volt, közülük fia, „Young Bob” szintén kipróbálta magát bokszolóként.
Élete vége felé evangélistaként is tevékenykedett, de egészsége megrendült, és 1917. október 22-én, 54 éves korában tüdőgyulladás vitte el Chicagóban. Sírja az Uptownban található Graceland temetőben nyugszik

Bob Fitzsimmons a sportág úttörője volt – nemcsak az első három súlycsoportos világbajnok, de egy olyan példakép is, aki munkásmúltból, kétkezi munkából küzdötte fel magát a boksz halhatatlanjai közé. Erő, technika, szív – ez volt Fitzsimmons, akitől ma is tanulhat minden harcos.

Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!