Lapos fenék, bambuszvitorlák, rekeszes hajótest – a dzsunka több volt egyszerű hajónál. Ez a különleges kínai vízi jármű évszázadokon át szelte a tengereket, kereskedett, felfedezett, sőt harcolt is. De vajon mitől lett ennyire sikeres? Miben előzte meg a nyugati hajókat, és mik voltak a gyenge pontjai? Merülj el a dzsunkák lenyűgöző világában!

A dzsunka (kínaiul: – „chuan” vagy „junk” az európai nyelvekben) kialakulása az ókori Kínába, valószínűleg a Han-dinasztia (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) idejére nyúlik vissza. A szó eredete bizonytalan, de európai források a maláj „jong” szóból vezetik le, amely nagy hajót jelentett.

A dzsunkák fejlesztése azonban különösen a Tang (618–907) és a Song-dinasztia (960–1279) idején gyorsult fel. Ekkoriban a Kína és Délkelet-Ázsia közötti tengeri kereskedelem megerősödött, és a dzsunkák egyre nagyobbak, fejlettebbek lettek. A Yuan-dinasztia (mongol uralom) idején és a híres Ming-kori tengerész, Cseng Ho (Zheng He) expedíciói idején ezek a hajók már óriási méreteket öltöttek – egyes források szerint voltak több mint 100 méter hosszú, többszáz ember szállítására alkalmas példányok is.

Mitől volt különleges a dzsunka?

A dzsunka nem csupán a keleti vizek ikonikus hajója volt – tervezése olyan ötleteket vonultatott fel, amelyek jócskán megelőzték korukat, és évszázadokkal előzték meg a nyugati hajóépítési megoldásokat.

Az egyik legnagyobb újítás a vízhatlan rekeszekre osztott hajótest volt. Ez a megoldás azt jelentette, hogy ha a hajó sérülést szenvedett, a víz nem öntötte el az egész testet – a többi rekesz szárazon maradt, így a dzsunka nem süllyedt el azonnal. Ez az elv ma is alapja a modern hajók biztonsági rendszerének.

A vitorlázata is egyedülálló volt: a jellegzetes, bordázott vitorlákat több bambuszrúd erősítette meg, amelyek nemcsak tartást adtak, de lehetővé tették, hogy a vitorlák könnyedén alkalmazkodjanak az erős szélhez is. Ennek köszönhetően a dzsunka kiválóan irányítható és meglepően stabil volt még viharos körülmények között is.

A lapos fenéknek köszönhetően a dzsunka nemcsak a nyílt tengeren, de a sekély vizű folyókon és part menti öblökben is otthonosan mozgott. Ez tette igazán sokoldalúvá: ugyanúgy használták halászatra, kereskedelemre vagy akár hadihajóként is.

És végül: a dzsunka far-kormánya. Ez a középre szerelt, mélyre nyúló kormánylapát olyan újítás volt, amely csak évszázadokkal később jelent meg a nyugati hajókon – mégis, a kínai hajósok már régóta használták.

A dzsunka tehát nem csupán egy hajótípus volt, hanem a kor technikai csúcsteljesítménye – egy úszó bizonyíték arra, mire képes az emberi találékonyság, ha a természet és a gyakorlati igények formálják.

Mire használták a dzsunkákat?

A dzsunka nemcsak technikai remekmű volt, hanem az egyik legsokoldalúbb hajótípus is, amit valaha építettek. Kialakításának köszönhetően számos szerepben bizonyított – a hétköznapi kereskedelemtől kezdve a nagy felfedezőutakig.
A dzsunka alakja a kezdetektől a helyi körülményekhez idomult.
A Jangcétól északra a partot lapos földnyelvek, homokpadok uralják, ezért itt a lapos fenekű, széles orrú, szögletesebb formájú dzsunka alakult ki. A vitorla álló téglalap alakú (vagy azt közelítő, szabálytalan négyszög). A fedélzetet általában mellvéd övezi.
A Jangcétól délre Kína partvonalát számtalan sziget és természetes kikötőhely tagolja. Ebben a térségben ritkán kellett a hajót partra vontatni, ezért itt a hegyes orrú, mély járású változat honosodott meg. Az itteni dzsunka kevésbé zömök, mint északi társa.

Kereskedelem:
A dzsunkák gerincét adták a kínai tengeri kereskedelemnek. Árukat szállítottak Japán, Korea, Vietnam, sőt egészen Afrika keleti partjaiig. A Selyemút tengeri ága is nagyrészt ezeknek a hajóknak köszönhetően működött. Raktérük hatalmas mennyiségű teher szállítására volt alkalmas, miközben stabilitásuk biztonságos utat garantált. A kereskedelmi célra használt nagyobb méretű dzsunka trapéz alakú lugvitorlával (más néven lugger) rendelkezik, vitorlafelületének mintegy harmada az árbóc előtt található. Az árbócok száma jellemzően három, de lehet kettő vagy akár öt is. Az előárbóc előre, a hátsó árbóc hátrafelé dől.

Halászat:
A kisebb, könnyebb dzsunkákat a halászok előszeretettel használták. Különösen alkalmasak voltak a part menti, sekély vizeken történő navigálásra. Egyszerű szerkezetük ellenére strapabírók és könnyen irányíthatók voltak. Halászatra használt dzsunka esetén egy-egy rekeszt elárasztottak vízzel és az élő zsákmányt abban szállították. 

Harcászat:
A dzsunkák a haditengerészet számára is fontos szerepet töltöttek be. Megbízhatóságuk és mozgékonyságuk révén kiválóan alkalmasak voltak hadműveletekre, különösen a kalózok elleni harcban. Egyes dzsunkák fedélzetére akár tűzfegyvereket is szereltek.

Felfedezőutak:
A dzsunkák történetének talán leglátványosabb fejezetét Zheng He admirális írta, aki a 15. században hatalmas flottákat vezetve járta be Ázsia, Afrika és a Közel-Kelet tengeri kikötőit. Ezek az expedíciók nemcsak diplomáciai, hanem kulturális és gazdasági kapcsolatokat is erősítettek a kor birodalmai között. A tengerjáró dzsunka vitorlája a csúcsa felé keskenyebbé vált, míg a folyami dzsunkáé széles volt, hogy a legkisebb szelet is felfogja.

Az egyik legnevezetesebb dzsunka a Keying volt, egy háromárbocos, 800 tonnás kínai kereskedelmi dzsunka, amely 1846 és 1848 között Kínából hajózott a Jóreménység-fok körül az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába. 1846 augusztusában brit üzletemberek vásárolták meg Hongkongban, ez a tranzakció dacolt a kínai törvényekkel, amelyek tiltották a kínai hajók külföldieknek történő eladását. A 12 brit és 30 kínai tengerész által szállító Keying volt az első kínai dzsunka, amely átkelt az Atlanti-óceánon, és máig Kína büszke tengerészeti múltjának bizonyítéka.

Erősségek és gyengeségek – mit tudott a dzsunka?

A dzsunkák sikere nem véletlen: olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek hosszú évszázadokon át megbízható társsá tették őket a tengeren. Ugyanakkor – mint minden hajótípusnak – nekik is megvoltak a maguk korlátai.

Erősségek

• Páratlan biztonság:
  A rekeszes hajótest egyik legnagyobb előnye az volt, hogy sérülés esetén sem süllyedt el az egész hajó – a víz csak az érintett részt töltötte meg, így maradt idő a javításra vagy a partra jutásra.
• Kiváló manőverezhetőség:
  Lapos aljának és far-kormányának köszönhetően a dzsunka könnyen kormányozható volt, még szűk vagy sekély vizeken is, ami különösen hasznosnak bizonyult kikötőkben vagy folyótorkolatokban.
• Nagy raktérkapacitás:
  A hajótest belső tere úgy lett kialakítva, hogy óriási mennyiségű árut vagy felszerelést lehessen szállítani – ez tette a dzsunkát ideálissá a kereskedelemhez és az expedíciókhoz.
• Egyszerű javíthatóság:
  A bambuszrudakkal erősített vitorlák nemcsak praktikusak, de könnyen cserélhetők is voltak – így a hajót akár útközben is könnyen karban lehetett tartani.

Gyengeségek

• Viharos tengeren nehézkes kezelés:
  A nagy vitorlafelület viharos időben nehezebben irányíthatóvá tette a hajót, különösen, ha nem állt rendelkezésre tapasztalt legénység.
• Korlátozott nyílt tengeri stabilitás:
  A lapos fenék előnye sekély vízben hátránnyá vált a mély, nyílt tengeren: az ilyen hajók kevésbé tudtak ellenállni a nagy hullámzásnak, mint a mélyebb testű európai társaik.
• Nem a sebesség bajnoka:
  A dzsunka megbízhatóságra, nem pedig gyorsaságra lett tervezve. Ezért, ha a sebesség volt a cél – például katonai üldözés vagy verseny –, akkor voltak nála alkalmasabb hajók is.

A dzsunkák nem csupán hajók voltak – ők Kína úszó hírnökei.
Ezek az időtálló szerkezetek nemcsak árukat, hanem kultúrát, tudást és történelmet is szállítottak kikötőről kikötőre. Ma már ritkán látni őket eredeti formájukban, de örökségük még mindig ott hullámzik minden ázsiai tengerparti szélben.

Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!