Gyors, precíz és elszánt. Ha valaki látta már harcolni a „Chocolate” főszereplőjét, Janin „Jeeja” Vismitanandát, biztosan nem felejti el a nevét. Ő nemcsak egy tehetséges színésznő, hanem valódi harcművész – aki ugyanúgy helytáll a filmvásznon és a valóságban is.
Jeeja 1984. március 31-én született Bangkokban. Gyerekkorában nem sok minden utalt arra, hogy egyszer belőle lesz Thaiföld egyik legismertebb akciósztárja. Gyakran betegeskedett, visszahúzódó, csendes kislány volt – amíg édesanyja be nem írta taekwondo edzésekre, hogy erősödjön a teste és a lelke is.
Ez a döntés sorsfordító volt. Jeeja nemcsak fizikailag fejlődött, hanem megtalálta azt az utat, amin később végig is ment: a harcművészet lett a hivatása, az önkifejezése, a menedéke.
Tanulmányait a Kasem Bundit Egyetemen végezte, közben pedig egyre komolyabban vette az edzéseket. Taekwondóból 3. danos fokozatot szerzett, emellett Muay Thait is tanult – így lett harcmodora egyedi és szinte koreografáltan szép. Nemcsak erős volt, hanem stílusos is.
2008-ban aztán minden megváltozott. Ekkor mutatták be a Chocolate (A harc szelleme) című filmet, amelyben Jeeja egy autista lányt alakított – és egyúttal bemutatott egy olyan harcstílust, amihez foghatót addig ritkán láthattunk. Nem volt testdublőr, nem volt trükk: minden mozdulat az övé volt. A közönség tátott szájjal nézte, ahogy egy törékeny fiatal nő olyan küzdelmeket vív, amelyekhez még a rutinos akciósztárok is felköthetik a nadrágot.
A sikert újabb filmek követték:
- Raging Phoenix (2009) – itt egy táncos harcstílussal lepte meg a nézőket.
- This Girl Is Bad-Ass!! (2011) – humorosabb hangvétel, de továbbra is komoly akciókkal.
- Tom Yum Goong 2 (2013) – közös film Tony Jaa-val.
- Never Back Down: No Surrender (2016) – nemzetközi film Michael Jai White oldalán.
- Triple Threat (2019) – ahol Iko Uwais, Tiger Chen és Tony Jaa mellett ő volt az egyetlen női harcos a főszereplők között.
A rivaldafény mellett Jeeja a magánéletében is megtalálta a boldogságot. 2012-ben házasságot kötött Adrian Robert Bowden filmproducerrel, és nem sokkal később megszületett közös gyermekük is. Egy időre visszavonult a filmezéstől, hogy anyaként is teljes életet élhessen – de a visszatérés nem maradt el.
Jeeja Yanin története azt mutatja meg, hogy nem számít, honnan indulunk – az számít, hogy mennyire hiszünk abban, amit csinálunk. Ő nem akart világsztár lenni, csak harcművész. A sors, a tehetsége és a munkája azonban mást is hozott: ő lett az első thaiföldi nő, aki nemzetközi hírnévre tett szert a harcművészet erejével.
És hogy mi jön még? Jeeja mindig úton van – néha a filmvásznon, néha a szőnyegen, néha otthon a gyereke mellett. De a küzdelem, amiben igazán jó, az mindig belül zajlik – mert a harc szelleme nemcsak körülveszi, hanem benne él, minden mozdulatában, minden döntésében
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
