Legutóbbi írásomban, kerestem a helyét a modern sport tudománynak, a tradicionális harcművészeti gyakorlásban. Ahogy ígértem, most, néhány konkrét képességet fogunk megvizsgálni.

Amennyiben kívülről szemlélünk egy tradicionális harcművészeti gyakorlást, az elsők egyike, ami feltűnik a rend. A rend, ami egy külső fegyelem. Határokat, szokásokat, szabályokat tanít. Segíti a személyiséget abban, hogy a külső fegyelem segítségével, belső fegyelem jöjjön létre. A csecsemőkori reflexek integrálódása, a gátlás kialakulásához is vezet. Például gátolni tanítja, az izmait a gyermek (pl. vizelet tartás), majd az érzelmeivel is ugyan így tesz, és a viselkedésével. A harcművészet fegyelmezett környezete, ebben támogató. A szabálykövetés, a feladat értés mind erre épülnek. Konkrét, definiálható koordinációs és kondicionális képességek vannak jelen, nap mint nap az edzőteremben.

A helyes testtartás kialakítása is feladat, és nem csak kialakítjuk ennek a mintáját, hanem meg is terheljük. A helyes állásból lesz ülés, állás, mozgás, ütés, rúgás, dobás, esés. Korábban, feltehetően tapasztalatai úton keresték, az anatómiailag leginkább optimális mozgásokat. Amiket a csontrendszerünk, a fizikai erők (pl. gravitáció), a mozgások optimális felhasználásával, öntöttünk hatékony technikákba. Ez biomechanika és kinematika és tudományos módon is vizsgálható.

A harcművészetek általában a teljes testet használják, és szimmetrikusak-mindkét oldalunkat terheljük. Így rendkívül kedvezőek, fejlődési szempontból.

Egy- egy mozgássor (kihon) vagy formagyakorlat (kata) elsajátítása, magával hozz a sorrendiség tanulását vagy a téri tájékozódásét. Hiszen ezek kötött sorozatok, fix a sorrendjük. Ezekben, több irányba mozgunk a térben, elfordulunk.

A végtag szétválasztása is folyamatos kihívás, hiszen a karokat- lábakat időzíteni és illeszteni szükséges egymáshoz. Úgy ritmusban, mint síkban, mozgás kiterjedés hosszában, magasságban.

Az idegrendszer mellett, természetesen a biomotoros képességek is folyamatosan fejlődnek. A keringési rendszer a hosszú, folyamatos munkákban fejlődik, és egy úgynevezett alap állóképességen túl, az aerob állóképesség is folyamatosan fejlődik. Ezek akár órákra is elegendő, fenntartható. Ez a szív bal kamra méretét és a hajszálerek számát növeli, az érfalak rugalmasabbá teszi. Jelentősen javítva a hétköznapi élethez szükséges állóképességet, és minden tekintetben a regenerációt. Erre épülnek a nagyon intenzív edzések, amik már anaerob módon történnek. Kicsit rövidebb ideig (alaktacid) és kicsit hosszabb ideig (laktacid) állóképességet fejlesztve. Ezek az intenzív, de rövidebb ideig tartó állóképességi munkákhoz kellenek. Ez pár másodperctől, néhány percig tarthat.

Természetesen a gyorsaság képessége is fejlődik, hisz maguk a sportági technikák, egy idő után, gyorsak kell, hogy legyenek. Itt lesz mozdulat és mozgás gyorsaság, lesz reakció gyorsaság (hangra reagálva- számolás, mozdulatra reagálva- fix, kötött partner gyakorlat, választásos reakció gyorsaság– szabad küzdelem). Ez magával hozza a küzdelemben az időzítést, ami nagyban befolyásolja a hatékonyságot. Természetesen, ahogy a hétköznapi élethez szükség van állóképességre, úgy az időzítés is lényeges lesz az életünkben, a társas kapcsolatinkban.

És amint erővel is megtelik ez a gyorsaság (a technika így válik rombolóvá), úgy lesz jelentősége a robbanékonyságnak.

Természetesen ez erő szint függvénye is, és időnként a maximális erő képessége is fejlesztésre kerül a harcművészeti gyakorlásban. Amikor egy- egy rendkívül robbanékony technikában, igyekszünk a legnagyobb erőt leadni.

Az egészet összeköti a harcművészeti edzéseken az összpontosítás. Ez a gyönyörű, kifejező Magyar szó, magában hordozza, az értelmi, érzelmi és fizikai oldal, egy idejű, közös teljesítményét. A harcművészet személyig fejlesztő hatása, ezen területek javulásával, a gyakorló csiszolódásával jön létre. Jó gyakorlást!

Stefanovics József