Második rész

Szabó Franciska nemcsak a tatamin bizonyított. Európa-bajnoki aranyérem, világszínvonalú eredmények, emberpróbáló döntések és mély magánéleti küzdelmek egyaránt szerepet játszottak abban, hogy ma azzá vált, aki. Az interjú második részében őszintén mesél a legnagyobb sportélményeiről, édesapja meghatározó szerepéről, a judóval való szakítás okairól és arról is, hogyan került egészen különös élethelyzetekbe, miután új irányt vett az élete.

Az előző részben ott tartottunk, hogy elkezdtél judo-zni. Komoly eredményeket értél el ebben a sportban. Melyekre emlékszel vissza a legszívesebben?

 Elsőként az EB aranyat említeném. Talán azért is, mert akkor mentálisan nagyon nehéz időszakom volt. Éppen egy fizikálisan és mentálisan is bántalmazó házastársi kapcsolatból akartam kilépni. Az exem még a verseny napján is rám emelte a kezét. Már emiatt is szép eredménynek tartom a győzelmemet, amely számomra egyfajta mentális győzelem is volt. Mindenképpen meghatározó pillanata volt az életemnek.
Ami még hatalmas élmény volt számomra, juniorként bronzérmet szerezni egy felnőtt Világ Kupán, Mongóliában. Ráadásul teljesen egyedül kellett kimennem, és helyt állnom. De komolyan. Nem volt velem edző, nem volt edzőpartnerem és a regisztrációtól kezdve mindent egyedül kellett intéznem. Apu csak annyi pénzt tudott összeszedni, hogy én ki tudjak menni. Az utolsó Forintokat szó szerint úgy sírta ki a szponzoroktól, ismerősöktől. Úgy éreztem, ha már ilyen komoly áldozatot hozott értem a család –mert ennek a pénzek bőven lett volna máshol is helye-, illik odatennem magam. Bronzérem lett belőle. Úgy érzem, sikerült volna előrébb is végeznem, de túl nagy volt rajtam a nyomás, és azt akkor még nem tudtam olyan szinten kezelni, mint manapság. Viszont külön büszkeséggel tölt el, hogy a bronz meccsen nem kisebb judo-st győztem le, mint az akkori Mongol, junior ezüstérmest, ráadásul tettem ezt a számára hazai pályán. Nagyon jó és nagyon erős küzdelem volt. Gyorsan dobtam egyet a lányon, de nem tudtam rendesen kiforgatni, így ippon helyett csak wazarit ért a dobásom. Az ellenfelem nagyon hajtott, nagyon erős is volt, ellenben én nagyon elfáradtam. Már csak egy perc volt hátra, én térdelő helyzetben voltam, és próbáltam kitalálni, honnan lesz erőm. Aztán egyszer csak beugrott a családom képe, és éreztem, ahogyan visszatért az erőm, aztán sikerült egy nagyot dobnom a lányon, így meglett a 3. hely. Büszke voltam magamra, hogy sikerüld dobogón végeznem, már csak amiatt is, mert Apunak sem okozhattam csalódást, hiszen azt a pénzt eloszthatta volna a tesóim közt is, de rám esett a választása, mert bízott bennem. Nem okozhattam neki csalódást.

Sokat emlegetted Édesapádat. Mit jelent/jelentett számodra?

Mindent. Az egész életemet. Ő épített fel, egészen az alapoktól. Most, hogy Ő már nincs, komoly űr támadt bennem. Meg is vagyok zavarodva, hogy hogyan tovább, bizonytalan vagyok, mit is akarok. Végig az tartotta bennem a tüzet, hogy Apának bizonyítsak, hogy büszke lehessen rám. És az érzés, amikor büszke volt rám, leírhatatlan. Nagyon érdekes ember volt, sajátságos nevelési módszerrel, ezt sokan tudják. Viszont nem értem volna el idáig, ahol most vagyok, ha nem azokon a neveléseken megyek keresztül. Szerintem a folytonos megfelelési kényszer is segített abban, hogy sikeres lettem. Egy biztos: nem majomszeretetben nőttem fel. Munkára, kőkemény fizikai munkára voltunk nevelve, és egészséges életre.  Ennek is köszönhető, hogy bár voltak komoly mélypontok az életemben, de pl. eszembe sem jutott droghoz vagy más hasonló szerekhez nyúlni. Mindig tisztában voltam azzal, mennyi irdatlanul sok melót tettem az életembe, és ezt nem dobhatom csak úgy el, a pillanatnyi megoldásért. Már egészen kisgyerekként megtanította, kezdeményezni nem szabad, de ha bántás ér, adjam vissza. Az ő tanításainak köszönhető az is, hogy még az ellenfeleim is szerettek. Szerintem az egyik legkorrektebb versenyző voltam.

Miért hagytad abba a judo-t?

A válasz nagyon egyszerű: nem volt benne pénz. Bármennyire szerethetem, bármennyi munkát beletehetek, egyszerűen nem lehet megélni belőle.  EB aranyérmesként 50.000.-Ft-ot akartak adni. Hol van ez arányban a belefektetett rengeteg munkával? Mert munka és lemondás van benne rendesen, viszont amit adnak érte, egy komolyabb táplálékkiegészítő nem futja ki belőle. Persze voltak kecsegtető ígéretek: szponzori kocsi meg hasonlók, de végül nem lett belőle semmi. De ekkor még mindig nem adtam fel, mert imádtam a judo-t és bíztam abban, hogy a kitartás és a befektetett munka meghozza gyümölcsét… viszont annyi sérülést beszereztem, hogy több komoly műtétre is szükség volt. Gerincem, térdem, vállam. Ezután jött az ominózus eset az olimpiai kvalifikációs meccsen, és valójában azt követően kezdtem el gondolkodni a továbbiakon. Időközben jött néhány lehetőség, melyek közül néhánnyal éltem is. Így mentem el csapat EB-re a Szerbekhez, ahol olyan orosz ellenfél ellen nyertem, akit előtte két éven át senki nem tudott legyőzni. Mindenki gratulált, mégy Csernoviczky Évi is felhívott, de nem tudtam sokáig örülni a győzelemnek, mert rögtön a következő meccsen ismét megsérült a vállam. Ezt követően döntöttem úgy, ennyi volt.

Merre vitt az utad ezután?

Teljesen más irányt vettem. Másfél éven keresztül vendéglátóztam idehaza és németben is. Jól kerestem, tudtam segíteni a családomat is, de félretenni már nem nagyon tudtam, éreztem, kell még valami, így elkezdtem mellette a fitneszt, a testépítést. Közben úgy alakult, hogy lehetőségem adódott kipróbálni magam a fetish világába is. Az igazság az, hogy már régebben is többször próbáltak becsábítani ebbe a dologba, de akkor még nem mentem bele. Most viszont úgy voltam vele, kipróbálom.

Hogyan kell elképzelni ezeket a „becsábításokat”?

Többször is kaptam üzeneteket láb- és wrestling fetishisztáktól, hogy szívesen vennék, ha találkozhatnának velem, mert nagyon sokan a hirdetésük szövegében ilyen meg olyan kemény, fekete öves lányként jelölik meg magukat, aztán a helyszínen kiderül, hogy olyan harmatgyenge, hogy a kliensek eljönnek tőle. Viszont a klienseknek szükségük van egy igazi, technikás, erős lányra, és szerintük nekem biztosan nagyon menne a dolog.  Érdekesen hangzott és az egómat is legyezgette a dolog, de egyrészt tartottam tőle, másrészt számomra a judo gi után bikinire vetkőzni túlságosan szexuális töltetű volt. De valahogyan összeértek a szálak, mert régebben már volt nálunk egy filmes csapat, akik a fetish világában voltak ismertek, és egy speckó önvédelmi videót forgattak, melyben a judo kabát nem volt rajtam, csak a sport melltartó. Így kellett önvédelmi technikákat bemutatni, amiért egész jól fizettek. És most ismét szembejött velem ez a lehetőség, és ezúttal kicsit félve, de éltem vele.  Persze hosszas beszélgetések előzték meg a végleges döntésemet, melynek végén az győzött meg, semmi nem kötelező, én szabom meg, mit csinálok és mit nem. 

Elmúlt a félelmed is?

 Idővel igen. Az elején bennem volt a para, hogy valaki bepróbálkozik valami olyanra, amit én nem akarok, de hamar rájöttem, hogy akik ezt szeretik, kicsit másként vannak „programozva”. Nekik szükségük van a fájdalomra, a stressz helyzetre, hogy egy nő domináljon felettük akár azzal, hogy lefolytja őket a szőnyegen. Mikor erre rájöttem, akkor kezdtem magam fizikálisan biztonságban érezni. Mondjuk csupán bikiniben ma sem állnék le birkózni, mert lehet azzal teljesen más energiát váltanék ki.

Volt, aki mást szeretett volna?

Elkerülhetetlen, hogy néha egy-egy flúgos is betaláljon, de már tudom kezelni ezeket a szitukat. (A „Mondj egy sztorit” rovatban elmesélek egy ilyen esetet. Kattintson át, akit érdekel.)

Azért pontosítsuk, hogy Te un. Wrestling Domination vagy, egyfajta szerepjátékot jelent. Nem összetévesztendő a BDSM dominával.

A Wrestling Domination fétis egy olyan szexuális vagy erotikus fantázia, ahol az egyik fél (jelen esetben én) testközeli birkózással, testi erőfölénnyel vagy harci technikákkal uralja a másikat. Ebbe a „játékba” beletartozhat az erotikus birkózás, a fizikai erő demonstrálása (leszorítások, folytások). A hangsúly nem feltétlenül a fájdalmon vagy agresszión van, hanem a fölény fizikai demonstrálásán, ami szexuálisan vagy mentálisan izgató lehet a résztvevők számára. Volt olyan, aki a bicepszemet szerette fogni, természetesen csak az engedélyemmel. Én főként birkózok a klienseimmel, a szadizás távol áll tőlem.

Hogy élted meg ezeket az elején?

Őszintén? Mintha MMA edzésen lennék. De ma is egyfajta edzésként fogom fel.

Akkor végül sikerült az álom, hogy bekerülj az MMA táborába.

Igen, hála a pofozkodásnak, és már túl is vagyok az első amatőr versenyemen, amely a győzelmemmel zárult. Lett volna egy második meccs is, de azt sérülés miatt vissza kellett mondanom. Jól jönne az a „tökéletes álomnap”, amiről az elején beszéltünk. J

Kanyarodjunk vissza az időben egy kicsit. Mikor kerültél ki Amerikába?

Fizikailag az Exatlon után, de maga az „építkezés” ebbe az irányba már jóval előbb elkezdődött. Tudtam, hogy ha ki akarok költözni, biztos és jó alapot kell teremtenem hozzá. Hiába csináltam már egy ideje itthon a dominálást, kint még ismeretlen voltam, így első lépésként valahogy be kellett kerülnöm a kinti köztudatba is. Először csak pár alkalommal mentem ki, amikor is több fetish világában dolgozó producerrel is tárgyaltam, illetve kezdtem el dolgozni. Úgy gondoltam, az általuk készített klipek lesznek a legjobb lehetőségek, hogy megismerjenek. És így is lett! A harmadik látogatásom után kezdtem el érezni a változás, kezdtek megismerni. Ekkor jött az Exatlon, majd néhány TV szereplés, és tudtam, hogy nem szeretnék beállni a hazai celebek sorába. A következő kiutazásom alkalmával, már kint is maradtam. Azóta nem kis munkával megteremtettem Sheena Bathory-t.

És mi van Szabó Franciskával? Ki vagy valójában, amikor leveszed a kesztyűt, lejössz a tatamiról, hazatérsz az edzésről?

Inkább csak arról tudok beszélni, ki voltam. Szabó Franciska egy nagyon érzékeny, nagyon jóindulatú, mindig vidám, nagyon támogató kislány volt. Az a fajta lány voltam, aki csak a jót hozza magával. De az a Franci konkrétan el lett temetve. Ő már nincs. Sokszor beszélek úgy magamról, hogy sajnálom azt a lányt, aki voltam. A bántalmazások, az élettől kapott pofonok és Apu halála mind közrejátszott ebben. Jelenleg itt vagyok a Power Slap és az MMA közepén és azt veszem észre, hogy az életemet szinte ellepi a brutalitás, az agresszivitás, hiszen túlnyomó részben csak ez van most az életemben. Úgy érzem, most kellene vissza vennem a tempóból.

Nem tartottál attól, hogy átesel a ló túlsó oldalára? Már ami az agressziót illeti.

Nem, mert folyamatos felügyelet alatt vagyok… odaföntről. Valaki nagyon vigyáz rám, nevezzük Istennek, vagy Univerzumnak, de olyan szoros a kapcsolatom vele, hogy hihetetlen. E nélkül nem jutottam volna el oda, ahol most vagyok. A legnehezebb pillanatokban kérek és kapok onnan segítséget. Hagyják, hogy a végletekig elmenjek, aztán ha súrolom azt a bizonyos határvonalat, visszatartanak annak átlépésétől.

Ha egyetlen felejthetetlen pillanatot kellene felidézned az életedből, mi lenne az?

Ez egy nagyon mély kérdés, jobban neki kellene készülnöm, hogy megfelelő választ tudjak adni. Annyi meghatározó fejezetben, pillanatban volt részem, hogy nem tudom, melyiket lehetne, vagy éppen kellene kiemelni közülük.

Dominaként is dolgozol, amely a fölényről szól. Mit jelent számodra a hatalom?

Úhhh! Az egy nagyon nagy fegyver. Az egyik legnagyobb hatalmi fegyver a mai világban, ha pszichésen rendben vagy, mert ezáltal szinte mindentől meg tudod magad védeni, és akár irányítani is tudsz vele másokat.

Elgondolkodtál már azon, ha másként alakult volna az életed, most mit csinálnál?

Igen, többször is. Szerintem jó kézilabdás lettem volna, de akár valami művészi területen is el tudom képzelni magam. Imádom a belettet és a zongorázás is elég jól ment.

Melyik az a tulajdonságod, amit véleményed szerint sokan félreértenek?

Erre egyszerű a válasz. Én érzek és látok spirituálisan is, és néha kiszaladnak olyanok is a számon, amit érzek vagy látok. Ilyenkor szoktak furcsán nézni rám. Ezek miatt sokan azt hiszik rólam, hogy bolond vagyok. Ezt már többektől is visszahallottam. Persze kicsit lehet, van benne valami, hiszen lányként verekszem, pofozkodok.

 Van olyan, amit csak kevesen tudnak rólad, de szeretted volna mindig elmondani?

A dominaság volt a legnagyobb titkom, de ma már nem az.

Édesapád hogyan fogadta ezt az utadat?

Nem voltak titkaim előtte, mindent elmagyaráztam neki, még a videókat is megmutattam.Elfogadta. Emlékszem, volt olyan eset, amikor arról meséltem neki, hogy valaki azt kérte, rugdossam a heréit, előszőr konkrétan nem hitte el, aztán hatalmasat nevetett a sztorin. De volt, hogy egy sztori mesélés közben ott, a konyhában tartott bemutatót arról, hogyan lehet valakit hatásosabban lefolytani.

Mikor sírtál utoljára?

Tegnap. Persze Apa miatt. Csak ő hozza ki belőlem. Nagyon apás voltam. Az utolsó Power Slap meccsem alatt Apu már beteg volt, én pedig éreztem, hogy szegénynek nincs sok vissza. Amint lehetett, jöttem is haza hozzá.

Érdekes és színes lány vagy. Kaptál jó pár pofont az életben és volt több csalódásod is. Vajon hogyan szeretsz szeretni és hogyan szeretsz szeretve lenni?

Ez egy nagyon érdekes és szokatlan kérdés. Régebben másként szerettem volna szeretve lenni, de aztán rájöttem, hogy úgy mégsem szeretem. Tök másként működök, mint az átlag nő. Számomra nagyon fontos, hogy a társam rajongjon értem, de vakon. Akkor megnyugszom. Annyiszor lettem bántalmazva, hogy azt akarom érezni, hogy csak én vagyok neki és bízik bennem, mert akkor tudom az én dolgomat csinálni. Fontos továbbá, hogy felnézzen és büszke legyen rám és arra, amit elértem az életben. És én mit adok cserébe? Egy érdekes nőt. Egy biztos, nem vagyok az az ölelgetős, bújós és puszilkodós típus. Sokszor a kisöcsém – akit imádok és mindent megtennék érte –odarohant hozzám, átölelt, én pedig egyből lefagytam. Sajnos ez nekem nem megy. Ha valakit szeretek, az bármiben számíthat rám, de a puszilgatós-ölelkezés nem megy.

Mire vagy a legbüszkébb?

Nincs ilyen. Nem azért vagyok itt, hogy büszke legyek, hanem, hogy kiteljesedjek, megtapasztaljak dolgokat, és elérjem önmagam legmagasabb szintjét. A lényeg, hogy odafent tudják, elvégeztem a feladatomat.

További terveidről lehet tudni valamit?

Lassan szeretnék kiszakadni a domina világából, mert kissé elfáradtam. Szeretnék viszont előrébb lépni az MMA-ben, míg lehetőségem van rá. Nem tudom sikerülni fog-e, mert mióta Apa nincs, a küzdősportok sem olyan szinten érdekelnek, mint előtte. Apu volt a kapocs, és azzal, hogy elment, elmúlt a bizonyítási vágyam is. Nincs, kinek bizonyítsak. Szeretném mindazt, amit elértem, megszereztem, a lahető legjobb módon beforgatni a civil életembe, és megfelelően profitálni belőle. Bár nem a dominálás volt a gyerekkori álmom, de sokat tanultam általa Innen kell mindent valami másba átforgatnom. Hogy mibe, még nem tudom.

Végezetül a kérdés, mit üzensz Apudnak?

Továbbra sem fog csalódni bennem. Nem biztos, hogy a vele megosztott terveim szerint folytatódik az életem, de csalódást biztos nem fogok okozni! Szeretlek Apa!

Szerkesztői zárszó
Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne méltón lezárni ezt az interjút. Vajon kell-e egyáltalán zárómondat egy ilyen mélységű élettörténethez, ennyi szimbolikus és valódi pofon után? Végül úgy éreztem, bármit is írnék, csak elvinné azokat az érzelmeket, amelyek a beszélgetés közben felszínre törtek.
Így hát egyszerűen csak szeretnék sok sikert és kitartást kívánni Franciskának minden tervéhez, az életéhez – és azt, hogy éljen olyan boldog életet, amilyet ő és Édesapja is megálmodott számára.

Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!