Tomita Tsunejirō neve talán nem cseng olyan ismerősen, mint Jigoro Kanóé, mégis ő volt az első ember a világon, aki fekete övet kapott judóból. Szelíd tanító, elszánt úttörő, és a judo első nagykövete, aki Japánból Amerikába vitte a harcművészet üzenetét – ereje nem az ütéseiben, hanem a szellemiségében rejlett. De Tomita nemcsak az első volt. Ő egyike volt annak a négy mesternek is, akiket Kanō a judo „őrzőivé” választott. Ők négyen – Tomita Tsunejirō, Saigō Shirō, Yamashita Yoshitsugu és Yokoyama Sakujiro – nemcsak technikai tudásuk, hanem erkölcsi tartásuk miatt is különleges helyet kaptak a mestertől. Ők voltak a judo alapértékeinek letéteményesei: a seiryoku zen’yō (hatékony energiahasználat) és a jita kyōei (kölcsönös jólét és fejlődés) élő példái.
A modern judo története nem csupán Jigoro Kano nevéhez fűződik, hanem olyan korai tanítványokhoz is, akik aktívan részt vettek a sportág terjesztésében. Közülük is kiemelkedik Tomita Tsunejirō (1865–1937), aki elsőként szerezte meg a judo fekete öves (1. dan) fokozatát – ezzel örökre beírta nevét a harcművészetek történetébe.
Tomita 1865-ben látta meg a napvilágot Japánban, egy olyan korban, amikor az ország épp búcsút intett a szamurájok uralmának és a Meidzsi-korszak új rendje bontakozott ki. A harcművészetek sokáig titkos iskolák keretei között léteztek, ám a változó világ újfajta hozzáállást kívánt – ezt ismerte fel Jigoro Kano, a judo alapítója.
Tomita 1882-ben csatlakozott Kano frissen alapított Kodokan iskolájához, ahol gyorsan megmutatta rátermettségét és szorgalmát. Még abban az évben elnyerte az első dan fokozatot, ami nem csupán technikai tudását, hanem jellemét és hozzáállását is tükrözte. Tomita alkatilag nem volt erős vagy félelmetes. A maga 160 centiméterével és vékony testalkatával szinte észrevétlen maradt a küzdőtéren – de éppen ez tette különlegessé. Judoja nem az erőre, hanem a technikára és az időzítésre épült, ezzel bizonyítva, hogy a judo nem a testi erősek kiváltsága, hanem egy mindenki számára elsajátítható művészet. Ő lett a világ első hivatalos judósa, akinek fekete övet adományoztak – olyan történelmi jelentőségű mozzanat, amely azóta is mérföldkő a judo történetében.
1894-ben Tomita az Egyesült Államokba utazott Kanō megbízásából, hogy bemutassa a judót a nyugati világnak. Ez a látogatás nem volt zökkenőmentes: híres „kudarcával” – amikor egy amerikai birkózó legyőzte – Tomita bebizonyította, hogy a judo méltósága nem csak a győzelemben, hanem az alázatban és a tanulásban is rejlik. Bár a bemutató nem sikerült fényesen, tanítványa, Maeda Mitsuyo, később sikerrel hódította meg Amerikát és Brazíliát – útját Tomita készítette elő. Utazása során viszont összebarátkozott egy fiatal amerikai újságíróval, F. J. Norman-nal, akit inspirált a judo filozófiája, és akivel együtt segítettek megértetni a judo mélyebb értékeit a nyugati közönséggel. Tomita demonstrációkat tartott és előadásokat vezetett – így lett belőle a judo első nemzetközi „nagykövete”.
Visszatérve Japánba nem vált híres versenyzővé vagy hangos vezetővé. Inkább tanított, háttérbe húzódva, mégis megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel. A Kodokan későbbi legendás harcosai, mint Saigō Shirō vagy Yamashita Yoshitsugu, gyakran fizikailag fölébe nőttek az edzőtermekben. Ennek ellenére Tomita megingathatatlan maradt a judo alapelveiben – különösen a „seiryoku zen’yō” (a hatékony energiafelhasználás) és a „jita kyōei” (kölcsönös jólét és előny) elveiben. Haláláig – 1937-ig – a judo alapértékeit képviselte: csend, tisztelet, fejlődés és szolgálat. Az ő lépései formálták meg azt az ösvényt, amelyen a judo ma is halad. Nevét máig tisztelettel emlegetik a Kodokanban és minden olyan közösségben, ahol a judo nem csupán sport, hanem önfejlesztő út
A KLodokan négy őrzőjéről, azok céljairól, feladatairól IDE kattintva olvashatsz.
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
