Harmadik rész

Kendo: A Kard útja

A budo titka, a zen titka

Egyszer, a Tokugawa időkben egy szamuráj, a kendo nagymestere, útnak indult, hogy megismerje a kardvívás titkát. Éjfélre Kamakura szentélyéhez érkezett, felment az odavezető hosszú lépcsősoron és hódolattal adózott a hely istenének, Hachimannak. Japánban Hachiman nagy bódhiszattva, a budo védelmezője. Miután a szamuráj hódolatát tette, elindult lefelé a lépcsőn. Ekkor megérezte, hogy szemközt vele, egy nagy fa alatt szörny rejtőzik. Ösztönösen előrántotta kardját, és abban a pillanatban megölte a szörnyet. Vér folyt a testéből, szétömlött a lábai előtt. Tettét öntudatlanul hajtotta végre. Hachiman bódhiszattva nem mondta meg a szamurájnak a budo titkát, de a szentélytől visszavezető Út eseményei megérttették vele. A megérzésnek és a tettnek egy időben kell megjelennie. A budo-ban a tudatos gondolkodásra egy pillanatnyi idő Sincs. Cselekvés közben a szándék és a tett egyidejűleg történik. Ha azt mondod: „Á, egy szörny! Hogy tudnám megölni?”, vagy csak egy pillanatra is habozol, akkor az előagy működik, pedig az előagy és a thalamus (a központi agyvelő) működésének egybe kell esnie a cselekvéssel. Miként a patakban a hold tükörképe sohasem mozdulatlan, pedig a hold csak ragyog, és nem mozdul. Ez a hishiryo tudatosság.
Amikor zazen közben azt mondom, „ne mozogj, ne mozogj”, akkor azt értem ezalatt, hogy ne ragaszkodj egyetlen gondolathoz sem, hagyd tovatűnni őket. A tökéletes mozdulatlanság valójában nem tökéletes mozdulatlanságot jelent. Valójában a „ne mozogj” mozgást jelent, nem-alvást. Olyan, mint egy pörgő csiga: azt gondolnánk, hogy mozdulatlan, de igazából folytonos mozgás: csak akkor vesszük észre, hogy mozog, amikor elkezdi, vagy abbahagyja a forgást.
A kendo, valamint a budo és a zen titka egyaránt a mozgás közbeni nyugalomban rejlik. Ez minden harcművészet alapgondolata, függetlenül a taktikai és technikai különbségektől. A judo például a hajlékonyság Útja (ju hajlékonyság, lágyság, do – Út). A Meiji restaurációt követően Kano mester alapította a judo-t. Ekkor kezdték a zord szamuráj harcosok megtanulni a yawara-t, az engedés technikáját.

A régi korok szamurájainak egyaránt meg kellett tanulnia a harc és a mindennapi élet művészetét. Tanulmányozniuk kellett a buddhizmust, a taoizmust és Konfuciusz tanításait, meg kellett tanulniuk a judo, valamint a lovaglás és az íjászat művészetét. Gyerekkoromban atyai nagyapámtól sajátítottam el a yawarát. Anyai nagyapám a keleti orvoslás doktora volt, így korán kerültem kapcsolatba a judóval és a keleti orvoslás szellemével. Lassan kezdtem megérteni, hogy a harcművészeteknek és a zennek ugyanazok a sajátosságai, a keleti orvoslás és a zen egyet jelent. Kodo Sawaki azt mondta, hogy titkuk a kyu shin ryu volt, a tudat irányítására való nevelés.

A tudat irányítása

Hogyan irányíthatjuk tudatunkat? A zenben kell keresnünk a választ, nem a harcművészetekben Hogyan fejleszthetjük tudatunkat, és tanulhatjuk meg irányítását? Kodo Sawaki, mint említettem, a kyu shin ryuról beszélt, a módszerről vagy megközelítésről, melyet egy tradicionális szövegben adtak tovább Az egyik ‚fejezet az „elcsendesült szellem”-mel foglalkozik. Így hangzik egy részlete:

Nincs ellenfél.

A tudat nem bír formával, de néha mégis formát ölthet. (A zazenben ugyanez történik.)

Néha megragadhatjuk tudatunkat, de néha nem. Amikor a tudat aktivitása betölti a világegyetemet, vagyis az ég és föld közötti teret, és amikor tudjuk, hogy miként ragadjuk meg a felkínálkozó alkalmat, akkor minden mozgást hasznunkra fordíthatunk, elkerülhetjük a balszerencsét, és legyőzhetjük a dolgok végtelenjét egyetlen dologban.
Nincs mit hozzátenni. Nem könnyen érthető szöveg, de akik a judo-t komolyan gyakorolják, meg tudják érteni ezt a magatartást.
A Genjokoan, egy másik, Kodo Sawaki által gyakran idézett tradicionális szöveg azt Írja: „Amikor a csónakkal eltávolodunk a parttól, azt képzeljük, hogy a part mozog. Ha azonban lejjebb engedjük tekintetünket, ráébredünk, hogy a csónak mozog.”

Ha figyelmesen, alaposan megnézzük csónakunkat, megértjük, hogy az változtatja a helyét, és így megszabadulunk érzékcsalódásunktól. „Ám mikor tévedéseink és illúzióink szemüvegén keresztül tekintünk a körülöttünk lévő jelenségvilágra, akkor hibásan azt gondoljuk, hogy eredeti természetünk feltételektől függő és változékony, pedig valójában autonóm és mozdulatlan. Ha valódi tudatunkkal közvetlen kapcsolatba kerülünk, és visszatérünk eredeti természetünkhöz, megérthetjük, hogy az összes jelenség, összes létezési forma a tudatunkon belül van, és ez minden lényre igaz.”
A létezés eredeti természetét nem tapasztalhatjuk érzékszerveinken, benyomásainkon keresztül. Amikor érzékszerveinkkel érzékeljük a tárgyi világot, akkor nem az igazi lényeget látjuk, hanem képzeletünk termékét. Tévedünk, amikor azt gondoljuk, hogy meg értettük, hogy tudatunk lényege ilyen vagy olyan. A formák és a színek adottak, de mindenki másnak látja őket a saját fiziológiai és pszichológiai illúziói miatt. Mindennapi életünk problémái idővel meg- oldódnak – húsz vagy harminc év múlva; és amikor koporsóba tesznek, végérvényesen eltűnnek. A pénzproblémák és a szerelmi gondok legjobb megoldója az idő.

Halálod után senki sem fog szeretni, legföljebb szellemi szeretettel.

Mindenkinek az életében különböző problémák merülnek fel, és mindenkinek különböző módon kell megoldania ezeket. Ezért mindegyikünknek meg kell teremtenie saját módszereit. Utánzással nem juthatunk sehova. Magunknak kell cselekednünk.

Itt és most

Te és én nem vagyunk egyformák. Megbénulsz, mozgásképtelen leszel, ha nem találsz megoldást saját életedre. Hogyan teremted meg az életedet itt és most? Egy tekercs film lepereg. Ha megállítod, a kép mozdulatlan lesz. A harcművészeteknek és a zennek egyaránt része az alkotókészség és az energia összpontosítása. A felhalmozott energia segítségével megfigyelheted a felmerülő problémákat, és bánni tudsz azokkal, ha az „itt és most” -ra koncentrálsz, és összeköttetésben vagy tested alapenergiájával.

Bármit megfoghatsz, ha kinyitod a tenyeredet, de ha becsukod, semmi sem kerülhet bele. A harcművészetek lényege, hogy behatoljunk az elemekbe és a jelenségekbe, ne csak elhaladjunk mellettük. Ezért a harcművészetek elsősorban férfiasak, hiszen a férfi hatol be a nőbe. De manapság mindenki energiát akar megtakarítani, és csak félig él. Mindig félig, soha nem teljesen. Félig élnek az emberek, olyanok, mint egy langyos fürdő. Meg kell tanulnod behatolni az életbe!
A harcművészetek titka tehát a ryu gi, az, hogy megtanuld a helyes cselekvésben irányítani, iskolázni tudatodat. Ez a mozgástechnika alapja. Minden képpen a tudat legyen a leglényegesebb. A tudatforma nélküli lényeg, de néha mégis bír formával.

„Amikor a tudat aktivitása betölti a világegyetemet, akkor képes megragadni a felkínálkozó alkalmat, elkerülni a balszerencsét, és legyőzni a dolgok végtelenjét egyetlen dologban.” Ez azt jelenti, hogy küzdelem közben tudatunkat az ellenfél egyetlen mozdulata, testének vagy tudatának semmilyen cselekedete sem befolyásolhatja. Tudatunknak szabadon kell mozognia, anélkül, hogy meg akarnánk támadni ellenfelünket, de anélkül is, hogy egy szemvillanásnyira elfordítanánk róla figyelmünket. Minden pillanatban tökéletes figyelemmel kell kísérnünk őt.
Hétköznapi életünkre így érvényes ez az igazság. Néhány embernek csak a pénz körül forognak a gondolatai, mert azt feltételezik róla, hogy minden vágyukat kielégíti. Így a pénzért még a becsületüket Is elvesztik. Mások becsületet akarnak, és a becsületért elveszítik a pénzüket. Olyanok is vannak, akiknek csak a szerelem jár a fejükben, ők ezért veszítik el a pénzüket és az energiájukat. De a boldogság soha sem áll csak az egyik oldalon.

Minden azon múlik, hogy meg tudjuk-e teremteni saját életünket, függetlenné tudunk-e válni, és képesek vagyunk-e egyszerűen az „itt és most”-ra koncentrálni.

„A Hold tükörképe szakadatlanul mozog a víz felszínén. Pedig a Hold mozdulatlanul ragyog: egy helyben van, de mégis mozog.” A zen és a harcmű vészetek titkáról szól ez a rövid vers, ez a nagyszerű koan.
A patak soha nem folyik visszafelé. A Víz csak folyik, folyik, folyik – de a Hold nem mozdul. Tudatunknak a küzdelemben olyannak kell lennie, mint a Holdnak, testünk és az idő pedig változik, mint patakban a Víz. A most soha nem tér vissza. A zazenben minden kilégzés az egyetlen a jelen pillanatban, amely soha nem ismételhető meg. Persze „megragadhatod” a lélegzetvételt, de az soha nem ugyanaz lesz, mint a korábbi. Minden levegővétel más és más. A tegnap az tegnap a ma az ma. Más.

Mindig azt mondom, hogy az „itt és most”-a kell koncentrá1 és megteremtem az „itt és most” -ot. Így mindig frissek S újak maradunk. A tegnapi zazen nem olyan, mint a mai. A zazennek mindig frissnek kell lenni, mint az „itt és most” Nem szabad lazítani sem a zazen, sem a harcművészetek gyakorlása közben. Félgőzzel nem lehet csinálni: mindenedet teljesen bele kell adnod. Egy cseppnyi energiádnak sem szabad maradnia. Az összpontosítás azt jelenti: „teljes gőzzel”; az energia teljes felszabadítása. Életünk minden cselekedetének ilyennek kell lennie.

A mai világban pont az ellenkezőjét tapaszaljuk: a fiatalok élőhalottak. Szexuális kapcsolataikat félig élik meg, mégis munka, Vagy zazen közben azon járnak a gondolataik. Ez fordítva is így van, sőt mindennel, amivel életükben foglalkoznak. De ha felhasználod az összes energiádat, frissel tudsz feltöltőd Mindig rendelkezésre fog állni, mint patakban a Víz. Nem nyerhetsz, ha harc közben megpróbálod visszafogni az energiádat. Ez a harcművészetek egyik titka. Nem számíthat egyedül a wasa-ra, a technikára.
Teremtened kell. Ha egy gazdag ember pénzt ad fiának, az soha nem fog megtanulni pénzt keresni, míg a Szegény ember fia kitalálhat valamit Saját maga fenntartására. A harcművészet nem színház vagy szórakozás. Az nem az igazi budo lenne. Kodo Sawaki azt mondta, hogy a harcművészetek titka az, hogy nincs győzelem és vereség. Nem nyerhetsz és nem győzhetnek le, mint a sportokban. A sportokban létezik az idő, a harcművészetekben csak a jelen van. A fociban például a kapusnak van ideje, míg a másik térfélen játszanak a játékosok. Nem kell minden pillanatban jelen lennie. Ugyanez történik a többi sportban is. Az idő múlik, és mindig akad legalább tizedmásodpercnyi idő a gondolkodásra. A harcművészetekben nincs idő erre. Győzelem vagy vereség, élet vagy halál? Rögtön eldől. Most kell élned, csak a jelen határozza meg, hogy élsz-e, vagy meghalsz.

Folytatjuk…