avagy A kungfu és karate filmtörténelem ősei
A harcművészeti filmek mára globális jelenséggé váltak – a vásznon Bruce Lee, Jackie Chan, Sonny Chiba és mások harcai elevenednek meg, miközben a modern popkultúra meghatározó elemei lettek. De mi volt az első harcművészeti film? Hogyan indult ez az egész? Nézzük meg együtt!
“The Burning of the Red Lotus Temple” (1928–1931) – A Wuxia születése
A modern harcművészeti filmek születését sokan Bruce Lee nevéhez kötik, pedig a gyökerek jóval korábbra nyúlnak vissza. Az első ismert harcművészeti mozifilm „The Burning of the Red Lotus Temple” (A Vörös Lótusz Templom Égése ) című némafilm-sorozat volt, amely 1928 és 1931 között került bemutatásra a kínai Mingxing Film Studio jóvoltából. A Zhang Shichuan rendezésében készült, összesen 19 fejezetből álló, mintegy 27 órás epikus mű mára sajnos elveszett, egyetlen példánya sem maradt fenn és ezzel az egyik legnagyobb, nemzeti kultúraveszteségnek számít.
A történet a Qing-dinasztia idején játszódott, és a wuxia hagyomány mérföldkövének számított: a film több mint 400 kaszkadőrrel, látványos harcjelenetekkel és korabeli speciális effektusokkal igyekezett életre kelteni a “lovagok” kalandjait. A sorozat hatalmas népszerűségének volt köszönhető, hogy a Kuomintang kormánya 1930 körül betiltotta a wuxia témájú filmeket, attól tartva, hogy anarchiát ösztönöznek.
1945: Karate – először a vásznon, de nem úgy, ahogy vártuk
A japán karate először nem játékfilm formájában, hanem a második világháború végén készült amerikai „Know Your Enemy: Japan” című propagandafilmben tűnt fel. A film célja nem a szórakoztatás, hanem az ellenség bemutatása volt, és a karate itt inkább érdekességként szerepelt, nem a tisztelet vagy elismerés tárgyaként. Mégis: ez volt az első alkalom, hogy a nyugati közönség egyáltalán látott valamit abból, amit mi ma karaténak hívunk. Az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma megbízásából készült filmcélja az volt, hogy az amerikai katonákat felvilágosítsa Japánról, népéről, társadalmáról és történelméről, valamint totalitárius militarista kormányáról. A film azonban soha nem érte el teljes célját, mert befejezését késleltették Hollywood és Washington közötti viták, valamint a csendes-óceáni háború hirtelen vége, amely a film 1945 augusztusi bemutatása után röviddel véget ért. A film első nyilvános vetítésére 1977-ben került sor egy PBS különkiadás részeként.
A film olyan felvételekből áll, amelyeket híradókból, ENSZ-ből, ellenséges filmekből, történelmi hátteret adó kitalált japán filmekből, valamint a hadügyminisztérium által felügyelt újrajátszásokból szereztek be. A felvételeket Walter Huston és Dana Andrews narrálják. A háború előtti japán jidaigeki filmekből származó felvételeken Tsukigata Rjúnoszuke , Szavamura Kunitaró és a fiatal Mitsui Kódzsi szerepelt , aki később főszereplő színész lett.
1975: A karatefilm, ami végre harcművészekről szólt – és nem ellenük
A valódi karatefilmes áttörés Sonny Chiba nevéhez kötődik. A „Champion of Death” című filmben Chiba a legendás Masutatsu Ōyamát, a Kyokushin karate megalapítóját alakította. A film nyers, realista harcjeleneteivel és karizmatikus főhősével sokkolta a közönséget – és elindított egy új korszakot a harcművészeti filmek világában. Chiba alakítása hiteles volt, hiszen saját maga is fekete öves volt több harcművészeti stílusban – nem pusztán színészként, hanem valós harcművészként lépett a ringbe. Ez volt az első olyan játékfilm, ahol a karate nem pusztán egzotikus díszlet, hanem a történet lényege volt.
A harcművészeti filmek azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek – Bruce Lee, Jackie Chan, Donnie Yen, Jet Li és mások nyomán. Ám kevesen tudják, hogy az egész egy némafilm-sorozattal indult Kínában, és egy háborús propagandával jelent meg a nyugati világban.
Ma már a harcművészet és a mozi kéz a kézben jár: inspirál, tanít, szórakoztat – és emlékeztet, hogy a legnagyobb csata néha belül zajlik.
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
