Van egy falu Bali keleti részén, ahol az évszázadok óta élő törvények ma is erősebbek, mint a modern világ csábítása. Egy hely, ahol az idegen nem lehet polgár, ahol a közösség szabja meg az élet ritmusát, és ahol – bármennyire meglepő – tilos harcolni. Ez Tenganan Pegringsingan, vagy ahogy sokan emlegetik: a „keresztbe fekvő falu”.
Tenganan a Bali Aga, vagyis „eredeti balinéz” falvak közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a lakói nem vették át a hindu–jávai királyságok uralkodó szokásait, hanem megőrizték ősi kultúrájukat, nyelvüket és társadalmi berendezkedésüket.
A falu teljes élete a „awig-awig”, az írásos törvények rendszere köré épül, melyek szabályozzák az építkezéstől a párválasztáson át a közösségi rítusokig mindent. Ezek a törvények nem változnak generációról generációra – aki megszegi őket, annak el kell hagynia a falut.
Tenganan lakói hisznek abban, hogy a közösség csak akkor maradhat egységes, ha a viszályokat még csírájukban elfojtják. Az agresszió, a nyílt vita, sőt, a fizikai harc is tabu. Ha két ember vitába keveredik, a falutanács előbb meghallgatja őket, majd békülésre kényszeríti a feleket. A cél mindig a harmónia – nem az igazság kiderítése, hanem a béke fenntartása.
A szimbolikus harc: Perang Pandan
És mégis… van egy nap, amikor Tenganan férfijai harcra kelnek. Ez az évente megrendezett Perang Pandan, vagyis pandanus csata, amely nem erőfitogtatás, hanem rituálé.
A résztvevők felsőtestükön csak egy hagyományos kendőt viselnek, kezükben pandanuszlevél-kötegeket tartanak, melyek apró tüskéi komoly karcolásokat okozhatnak. A másik kezükben kerek, fonott rattan pajzs, amellyel védekeznek.
A harc célja nem a győzelem. Sokkal inkább egyfajta felnőtté avatás, bátorságpróba, amely kifejezi a közösséghez való hűséget és az istenek – különösen Indra, a harcos isten – előtti tiszteletet. A sebeket hagyományos gyógynövényes balzsamokkal kezelik, a harcosok pedig egymást öleléssel és nevetéssel hagyják el a „csatamezőt”.
A tiltott idegenség
Tenganan lakói csak akkor házasodhatnak, ha mindkét fél a faluból származik. Ha valaki „kifelé” házasodik, elveszíti jogát a közösséghez, és többé nem élhet a faluban. Ez a szabály nemcsak a vérvonalat védi, hanem a kulturális tisztaságot is. Ugyanez igaz a turizmusra is: a falu nyitva áll a látogatók előtt – bizonyos határokon belül. Nincsenek szállodák, nincsenek Airbnb-k, és a helyiek sem „turistáskodnak”. Aki belép, vendég. Aki ott él, közösségi tag.
A textil, ami védelmet ad: geringsing
Tenganan híres kézzel szőtt textíliájáról, a geringsingről, amely a világ egyik legritkább szövési technikájával, a double ikat módszerrel készül. Minden fonalat külön festenek be, mielőtt azokat összevetik a mintába – a folyamat akár évekig is tarthat. A geringsing nem csupán ruha: védelmező erővel bíró textil, amelyet rituálék során hordanak. A hit szerint megóvja viselőjét a betegségtől, átoktól és balszerencsétől. Egy geringsing kendő generációkat is kiszolgálhat, és komoly értéket képvisel – anyagilag és spirituálisan is.
Tenganan nem elszigetelt rezervátum. A falubelieknek van okostelefonjuk, motorbiciklijük, de a lelki egyensúlyuk, az identitásuk, a közösségük lényege nem változik. És bár a világ körülöttük egyre gyorsabb, ők kitartanak a lassú, tiszta, békés élet mellett.
Ebben a faluban a harc nem külső ellenséggel zajlik. Hanem a belső kísértéssel: a türelmetlenséggel, a kapzsisággal, a gyors megoldásokkal. Tenganan nem erőd – mégis a legnagyobb harcokat vívják benne. Csendben, mosollyal, egy közös szabályrendszer védelmében.
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
