Egy alacsony rangú szamuráj, aki nem karddal, hanem eszmékkel vívta meg a harcait. Egy álmodozó forradalmár, aki Japánt kivezette a középkorból. Ő volt Sakamoto Ryōma – a modern Japán egyik legnagyobb hőse.

Sakamoto Ryōma 1836-ban született Tosa tartományban (a mai Kōchi prefektúra). Egy alacsony rangú szamuráj család tagjaként nem sok beleszólása lehetett volna a nemzet sorsába. Ám már fiatalon kilógott a sorból. Sakamotót tizenkét éves korában egy magániskolába íratták be, de ez csak rövid kitérő volt az életében – a tanulás iránt nem mutatott különösebb érdeklődést. Két évvel később, 14 évesen nővére beíratta egy Oguri-ryū stílusú vívóiskolába, miután Ryōmát az iskolában zaklatták. A fiatal Sakamoto gyorsan fejlődött, és mire felnőtté vált, már komoly kardvívótudással rendelkezett. 1853-ban klánja engedélyt adott neki, hogy Edóba (a mai Tokióba) utazzon – ez volt a Tokugawa-sógunátus központja és Japán tényleges fővárosa –, hogy tovább képezze magát. Ryōma beiratkozott a híres Hokushin Ittō-ryū Hyoho iskola Csiba Dódzsójába, amelyet akkoriban Csiba Szadakicsi Masamicsi, az alapító vezetett. A kiképzés végén Ryōma megkapta a mesteri fokozatot igazoló tekercset, és shihanná, azaz hivatalos mesterré vált a dódzsóban. Később maga is oktatni kezdett, mégpedig barátjával és mesterével, Csiba Jūtaró Kazutanéval együtt, akivel szoros barátságot alakított ki. Nem érdekelte a rigid hierarchia, a tekintélyelvű rend – viszont rajongott a vívásért, a nyugati tudományokért és a szabadság eszméjéért.
A kard helyett azonban egyre inkább a szó lett a fegyvere.

Amikor a szamuráj hátat fordít a sógunnak

Ryōma kezdetben a sógunátus védelmére nevelkedett, de hamar rájött: Japán elzártsága és a feudális rendszer a pusztulásba vezeti az országot. Nyugati hatalmak kopogtattak a partokon, és ha Japán nem reformál, gyarmattá válhat.
Ahelyett, hogy a rendszer része lett volna, hátat fordított a sógunátusnak – és szökött szamurájként, a halál árnyékában kezdett új Japánt álmodni.

Sakamoto Ryōma útja a gyilkos szándéktól a forradalmi együttműködésig jól tükrözi jellemének és céljainak fejlődését.
1862 körül Ryōma meg akarta ölni Katsu Kaishūt, a sógunátus egyik magas rangú, modernizációpárti tisztviselőjét. A találkozásuk azonban sorsfordító volt: Katsu meggyőzte Sakamotót, hogy Japánnak nem a bosszú, hanem a nyugati hatalmakkal szembeni katonai megerősödés és hosszú távú reformok jelentik a jövőt. Ettől kezdve Ryōma nem ellenségként, hanem tanítványként és segítőként állt Katsu mellé. 1864-ben, a sógunátus elnyomó fellépése elől Ryōma a Tokugava-ellenes Szacuma tartományba menekült, majd 1866-ban közvetítőként részt vett a Szacuma és Csósú szövetségének létrehozásában. Noha sokan őt tartják a szövetség kovácsának, a kulcsszereplő valójában Komatsu Tatewaki volt – Ryōma inkább „semleges segítőként” vett részt a folyamatban. 1865–66 körül megalapította Nagaszakiban a Kameyama Shachū nevű haditengerészeti és kereskedelmi vállalatot, amely később Kaientai, azaz „Óceáni Támogató Flotta” néven vált ismertté – Japán első modern, civil haditengerészeti szervezeteként. 1866-ban közvetítőként részt vett a Szacuma és Csósú szövetségének létrehozásában. Ez lett a Meidzsi-restauráció alapja – a két rivális klánt Ryōma békítette ki, megmutatva, hogy nem egymás, hanem a múlt rendszer az igazi ellenség.

A revolveres szamuráj

Sakamoto nemcsak politikai újító volt, hanem gyakorlati gondolkodó is. Tengerészként utazott, tanult, kereskedett. Nem félt használni a nyugati technológiát – sem egy pisztolyt, ha kellett. Egyik híres képmásán karddal az oldalán, de revolverrel a kezében áll. Nem volt forradalmár-vezér – inkább híd az ókor és a jelen között.Korábbi hazája, Tosa tartomány visszahívta őt, hogy tárgyalásos megoldást közvetítsen a sógun és a császár között, ezzel megelőzve a fegyveres hatalomátvételt. Ryōma kulcsszerepet játszott azokban az egyeztetésekben, melyek Tokugava Josinobu önkéntes lemondásához vezettek 1867-ben. Valójában ezzel nyitotta meg az utat a Meidzsi-restauráció előtt, amely végül modern nemzetté formálta Japánt.

Sakamoto ellen több merényletet is elkövettek, sikertelenül. 1867. december 10-én, nem sokkal a Meiji-restauráció előtt, 31 éves korában meggyilkolták a kiotói Ōmiya fogadóban (Omiya). Éjszaka bérgyilkosok gyűltek össze a fogadó ajtajában, majd az egyikük odalépett és kopogott, mint egy átlagos látogató. Az ajtót Szakamoto testőre és szolgája, Yamada Tōkichi, egykori szumó birkózó nyitotta ki, aki azt mondta az idegennek, hogy megnézi, fogad-e látogatókat Szakamoto. Amikor a testőr hátat fordított neki, az ajtóban álló látogató kardot rántott és végzetesen megvágta a hátát. A bérgyilkosok ezt követően berontottak a szobába, majd zavaros verekedés alakult ki, lámpákat borítottak fel, és a szoba elsötétült. A harc végére Szakamoto súlyosan megsebesülten feküdt, a bérgyilkosok pedig elmenekültek. Szakamoto még aznap éjjel meghalt, utolsó szavaival megbánva, hogy bérgyilkosai felkészületlenül érték.

Öröksége

Sakamoto Ryōma egyfajta látnoki gondolkodó volt, aki egy szabad, feudális és kasztrendszer nélküli Japánról álmodott. A demokrácia híveként tanulmányozta az amerikai Kongresszus és a brit Parlament működését, és ezek mintájára képzelte el a japán kormányzást a Meidzsi-restauráció után. Úgy vélte, hogy a császári udvar hosszú időn át nem gyakorolt valós hatalmat, így tapasztalat és eszközök híján alkalmatlan lenne önállóan vezetni az országot. 1867-ben, néhány hónappal a halála előtt Gotó Shōjiróval egy Tosa hajón fogalmazta meg híres írását, a „Nyolc javaslatot”, amelyben egy kétkamarás parlament, alkotmány, nemzeti hadsereg és haditengerészet létrehozását, valamint a pénzügyi rendszer szabályozását sürgette. Sakamoto felismerte, hogy Japánnak modernizálódnia kell, ha lépést akar tartani a nyugati világgal. Javaslatai a későbbi parlamentáris rendszer alapját jelentették. Személyisége a hagyomány és a modernitás különös keveréke volt: szamurájként öltözködött, de nyugati cipőt hordott.
Ryōma alakja máig élénken él a japán köztudatban – hősként és forradalmárként, akit a popkultúra is gyakran feldolgoz.

A szamuráj kérdése ma is aktuális

„Hűséges legyek a klánomhoz, vagy a hazámhoz? Az uramhoz, vagy az igazsághoz?”
Sakamoto Ryōma a másodikat választotta. És ezzel történelmet írt.

Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!