A japán Heian-kor egyik különös eseménye zajlott le 986. július 13-án: Kazan Tenno, Japán 65. császára váratlanul lemondott trónjáról, majd eltűnt az udvar szeme elől. Ezt a napot a korabeli krónikák említésre méltó fordulópontként tartják számon.

Kazan császár, akit fiatal kora és uralkodása során is erős politikai nyomás ért, egy éjszaka titokban elhagyta a palotát. Nem szerveztek hivatalos lemondási ceremóniát, ahogy azt a hagyomány megkívánta volna. Ehelyett a császár szerzetesi ruhába öltözve, kísérők nélkül távozott, és elvonult szerzetesnek a Kazan-dera templomba. Ez a döntés váratlanul érte a kortársakat, mert hivatalosan nem volt háborús helyzet vagy trónharc.

Több forrás említi, hogy a Fujiwara klán politikai nyomása állt a háttérben. Ők irányították a császári udvar politikáját, és sok esetben rákényszerítették a császárokat, hogy fiatalon lemondjanak. Kazan császár személyes veszteségei, családi tragédiái és a politikai légkör összességében hozzájárulhattak döntéséhez.

Az „eltűnt” császárt nemsokára szerzetesként találták meg a Kazan-dera templomban. Új nevén Seikan, buddhista szerzetesként folytatta életét, teljesen visszavonulva a világi ügyektől.
A korabeli feljegyzések szerint csendes, visszavonult életet élt, távol tartotta magát a politikától és az udvari élettől. 1008-ban bekövetkezett halála után buddhista szertartás szerint temették el, és bár a helyszínt nem jegyezték fel pontosan, de valószínűleg Kiotóban vagy környékén.

Ez a történet nemcsak egy császár életútját mutatja be, hanem jól példázza a Heian-kor politikai berendezkedését is, ahol a tényleges hatalom sokszor nem a trón birtokosánál volt. Egyúttal az egyik legkorábbi dokumentált „önkéntes lemondás és szerzetesi elvonulás” Japán császártörténetében.