1914. november 9-én, a Koreai-félsziget déli részén született Hwang Kee, akiből később a Moo Duk Kwan iskola alapítója lett. Gyerekként Hwang Kee látta, ahogy egy férfi Taekkyont használ önvédelemre egy nagy csoporttal szemben. Ez a tapasztalat később arra inspirálta, hogy kidolgozza saját harcművészetét. Halálának harmadik évfordulója volt tegnap. Rá emlékezünk ezzel a kis írással.
Fiatal felnőttként Mandzsúriába került, ahol a Cho Sun vasútnál dolgozott. Itt találkozott Yang Kuk Jin mesterrel, aki bevezette a kínai harcművészetek rejtelmeibe, például a Seh Bop, Bo Bop, és Ryun Bop stílusokba. Ezek az alapok egész életére hatással voltak, később saját stílusának egyik pillérévé váltak.
Hazatérve önképzéssel folytatta útját. Tanulmányozta a Shotokan karate és Okinawa eredetű karaték történetét és mozdulatait, amelyeket ötvözött a koreai hagyományokkal és a kínai formákkal.
1945 egy sorsfordító év volt Hwang Kee számára. Ekkor alapította meg a Hwa Soo Do Moo Duk Kwan-t, amely később Tang Soo Moo Duk Kwan, majd Soo Bahk Do Moo Duk Kwan néven vált ismertté. Az iskola gyorsan növekedett, és nemcsak Koreában, hanem világszerte elismertté vált.
A Moo Duk Kwan filozófiája mindig túlmutatott a puszta technikai tudáson. Hwang Kee a harcművészetet életútként, önfejlesztésként, és etikai útmutatásként értelmezte. A rendszerében egyesítette a koreai hagyományokat, a kínai stílusokat, és az Okinawai karate elemeit.
1957-ben felfedezte a Muye Dobo Tongji-t, egy ősi koreai harcművészeti kézikönyvet. Ebből merített inspirációt a Soo Bahk Do rendszerének további fejlesztéséhez. Ennek egyik legismertebb eredménye a Chil Sung Hyung formagyakorlat-sorozat lett, amely filozófiai mélységével és technikai kifinomultságával a Moo Duk Kwan egyik ékköve.
1960-ra a Tang Soo Do-t Korea harcművészeinek közel 75%-a gyakorolta, de a művészet kihívásokkal nézett szembe, különösen a Koreán kívüli terjeszkedés során, beleértve a Taekwondo-val való beolvadási kísérleteket is . Ezen kihívások ellenére azonban végül világszerte elterjedt, közel 300 000 gyakorlóval.
Hwang Kee Chang Si Ja 2002. július 14-én hunyt el, de öröksége ma is él. Tanítványai és követői világszerte ápolják és továbbadják azt a szellemiséget, amelyet ő fektetett le: a Moo Duk Kwan útját, ahol a harcművészet nem csupán fizikai gyakorlat, hanem életfilozófia is.
