Egy ország, ahol a városok története nemcsak a templomok falán vagy a parkokban jelenik meg, hanem ott van a lábunk alatt is. Japánban még a legegyszerűbb hétköznapi dolgok is esztétikai élménnyé válnak. Ilyenek a különleges, festett csatornafedelek, amelyek nemcsak praktikusak, hanem a helyi kultúra és hagyományok hordozói is.
Japánban sétálva érdemes néha nem csak az ég felé nézni, hanem a lábunk elé is. Tokiótól Oszakáig, Hirosimától Hokkaidóig a városok utcáin lépten-nyomon olyan csatornafedelekre bukkanhatink, melyek egy-egy múzeumi darabnak is beillenének. Ezeket a manhōru no futa-nak nevezett fedeleket nem egyszerűen funkcionális tárgyként kezelik, hanem tudatosan díszítik őket helyi motívumokkal. De vajon hogyan és mikor kezdődött el a csatornafedelek díszítése?
A japán díszített csatornafedelek története meglepően új keletű: a mozgalom a 1980-as évek elején indult. A kezdeményezés mögött egy egyszerű, de kreatív ötlet állt. A japán önkormányzatok akkoriban országszerte modernizálták a csatornarendszereket, ami jelentős költségekkel és közterületi munkálatokkal járt. Ez sok lakosban ellenérzést váltott ki, főleg kisebb városokban és falvakban, ahol kevésbé tartották fontosnak az ilyen jellegű beruházásokat. Az egyik japán köztisztviselő, Yasutake Kameda találta ki, hogy a szokványos szürke csatornafedeleket helyi motívumokkal díszítve barátságosabbá és látványosabbá lehetne tenni a közterületeket. Az volt a cél, hogy az emberek büszkék legyenek saját környezetükre, és pozitívabban álljanak a városfejlesztési projektekhez. Az első minták még egyszerűek voltak, de hamar népszerűek lettek, és sorra csatlakoztak újabb települések. Minden város vagy kerület saját motívumot tervezett: helyi virágokat, madarakat, híres történelmi eseményeket vagy éppen sporteseményeket örökítettek meg a fedlapokon.
Az évek során ez a kezdeményezés országos mozgalommá nőtte ki magát, és ma már több mint 1 700 japán városban találni egyedi díszítésű csatornafedeleket. Ráadásul mára nemcsak funkcionális, hanem turisztikai látványosságnak is számítanak: vannak gyűjtők, akik kifejezetten azért utaznak Japánba, hogy lefotózzák a különböző települések egyedi mintáit. Több városban már térképeket és ajándéktárgyakat is készítenek a legismertebb fedelek mintáival.
Érdekes egy kicsit beszélni a készítésükről is. A folyamat a tervezéssel kezdődik, amit sokszor művészek, grafikusok vagy helyi pályázatok során kiválasztott alkotók végeznek. A városvezetés és a lakosság együtt dönti el, milyen motívum kerüljön a fedélre. Ezután iparművészek és technikusok veszik át a munkát: elkészítik a mintát rögzítő öntőformát, amelybe a forró, folyékony vas kerül. Miután az öntöttvas kihűlt és megdermedt, a csatornafedelet gondosan csiszolják, hogy minden vonal tisztán látszódjon. Az igazán különleges darabokat kézzel festik ki: apró ecsetekkel, élénk, időjárásálló festékekkel viszik fel a színeket, úgy, hogy azok hosszú évekig megőrizzék élénkségüket esőben, napsütésben egyaránt.
A végleges fedlapokat felületkezelik, majd alapos minőségellenőrzés után helyezik el őket az utcákon. Nem ritka, hogy egy új mintázat bemutatását kisebb ünnepség, fotózkodás, vagy helyi esemény kíséri — így ezek a fedlapok nemcsak funkcionális elemek, hanem közösségi élmény is kapcsolódik hozzájuk. Érdemes tehát legközelebb lefelé is nézni, ha Japán utcáin járunk: lehet, hogy a lábunk alatt nem csupán egy fedél, hanem egy darabka helyi művészet rejtőzik.
A japán csatornafedelek története jól példázza azt, hogyan válhat egy mindennapi tárgy is közösségi értékké és esztétikai élménnyé
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
