Biztosan sokan találkoztatok már azzal a véleménnyel, hogy „ez a stílus vagy technika nem működik az utcán”.
De ki mondhatja meg valójában, mi működik és mi nem?
Harcművész oktatóként bátran kijelenthetem: bármelyik technika működhet – a kérdés csak az, hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között alkalmazzuk. Egy egyszerű egyenes ütés vagy köríves rúgás sem mindig talál be, ahogy még egy lágyékrúgás sem garantáltan hatásos. Mert az ellenfél reakciója, egyensúlya, mozgásritmusa – és maga a helyzet is – folyamatosan változik.
Az ellenfélnek is vannak biztos és bizonytalan mozdulatai. Ezekre a pillanatokra kell tudni reagálni.
A legfontosabb: a távolságtartás
Elsőként mindig azt javaslom: kerüljük el a helyzetet, ha lehet.
Ha nem sikerül, akkor figyelni kell arra, hogyan csökken a távolság – és ezzel párhuzamosan milyen lehetőségek nyílnak meg:
- elmozgás, ellépés,
- rúgás, ütés,
- könyökfeszítés, dobás,
- fojtás, földharc-technika.
Ez nem könnyű. Mi, harcművész oktatók és küzdősportolók, természetesen a saját stílusunkat szeretnénk továbbadni – de az harcművészet jóval több annál. Minden rendszerben ott vannak azok az alapelemek, amiket például MMA- vagy UFC-harcokban is használnak.
Sokan nem tudják, de ezek a technikák már régóta jelen vannak más harcművészeti rendszerekben is, mint például az ökölvívás, karate, kick-box, kempo jitsu, judo, hapkido vagy aikido. A modern kevert küzdősportokban ezeket továbbfejlesztették vagy leegyszerűsítették – a hatékonyság érdekében.
A Hapkido szemlélete
A Hapkido mozgásanyaga úgy épül fel, hogy az egyszerű, hatékony technikák mellett megtalálhatók a bonyolultabb, összetettebb elemek is. Ezekben már inkább a művészetet, a szellemi fejlődést, a látványt és az élményt kell keresni.
Ha az ember felismeri az adott helyzetet – saját és ellenfele mozgását, szándékát – akkor akár ezek a technikák is működhetnek.
Egy forduló rúgás például nem mindig hatásos. De ha az ellenfél nem számít rá, és a végrehajtó pontosan, profin hajtja végre, az látványos, és a forgás miatt erőteljes is lehet.
A Hapkido rendszere szerint minden támadás ellen háromféleképpen kell tudni védekezni:
- Ütéssel, csapással, rúgással
- Feszítéssel
- Dobással
Ezen felül ott van még a küzdelem, ahol lehet ütni, rúgni, dobni, feszíteni, fojtani, valamint a tradicionális és modern fegyverek elleni védekezés is része a tananyagnak.
És ne feledjük: a Hapkido nem sport.
Olyan harcművészet, amelyet Ji Han Jae mester kifejezetten úgy alkotott meg, hogy annak elemei jelen lehessenek a testőrség, rendőrakadémia és katonai elit egységek kiképzésében – és jelen is vannak!
Ezért szoktam mondani: a bonyolultabb technikák itt működőképesebbek, mert gyakran nem egyedül kell alkalmazni őket. Többen könnyebben földre tudnak vinni egy ellenfelet, ha ismerik az alapmozdulatokat.
De ha valaki egyedül van, és nem tudja, mit kell csinálni, akkor nincs miből építkeznie.
Az „utcai technika” más műfaj. Ott egy vagy több ellenféllel szemben egyedül kell helytállni.
Ha például egy bemutatón gallérfogás ellen csinálunk egy feszítést, jöhet a kérdés:
„Na jó, de mi van, ha közben megüt?”
Jogos. De én is üthetek!
És mi van, ha nem üt, csak fenyeget?
A lényeg: minden technikának megvan a maga helye és ideje.
A tanítványokat úgy kell nevelni, hogy felismerjék ezt, és ne fikciókban éljenek. Tudniuk kell minden technikát a helyén kezelni, és az adott szituációhoz igazodva a megfelelőt alkalmazni.
Ez egy több éves folyamat – hiszen képességeket is ki kell alakítani, hogy a technikát időben, megfelelő gyorsasággal és erővel tudják alkalmazni.
Mit tanácsolok utcai helyzetekre?
A legfontosabb: figyelj a távolságra!
Ha valaki közel jön és fenyeget, térj ki oldalra vagy hátra, lökd el két kézzel!
Így fel tudsz készülni a támadásra, és az illető is meggondolhatja magát. Lehet, csak szövegel, aztán elmegy.
Ha mégsem, figyelj a rúgó- és ütőtávra!
Ha ezt nem használod ki, már csak a közelharc marad.
És ha azt sem tudod alkalmazni, akkor az ellenfél már „az arcodban van”.
Eddig nem szabad eljutni.
De ha mégis eljutsz, akkor vagy lökd el, vagy támadj először – mert onnan már nagyon nehéz lesz védekezni.
Végezetül
Ha valaki szeretné megtanulni, hogyan védheti meg magát, akkor tanuljon küzdősportot vagy harcművészetet. Ott megkapja a technikai tudást és a szellemi hátteret is.
Higgyen benne. Élvezze, amit csinál!
Jó, ha van egy fő irány, egy alapstílus – de legyen nyitott másra is, amit be tud építeni a saját mozgásába.
Valamikor én is azért kezdtem el küzdősportokat és harcművészeteket tanulni, hogy meg tudjam védeni magam.
Ma már több stílusból van fekete övem. Nyitott voltam – és maradtam – más jó dolgokra is.
Ennek köszönhetően az utcán is meg tudtam védeni magam. De ma már inkább a mozdulatok szépségét, a fejlődést, és a sportág iránti szeretetet találom meg benne.
Kopsz Attila
6. dan Hapkido
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
