Nakano Michiomi, ismertebb nevén So Doshin, nem csupán egy harcművészeti stílus alapítója volt, hanem egy eszmerendszeré is, amely a test, a szellem és az erkölcsi tartás egységére épül. Élete során bejárta a keleti harcművészetek szellemi és technikai útját, hogy végül létrehozza a Shorinji Kempót – egy rendszert, amely nem csak önvédelmet tanít, hanem embert formál. Ez az írás az ő útját, küzdelmeit és örökségét mutatja be – ahogyan egy mesterből mozgalom született.

Nakano Michiomi 1911. február 10-én született a japán Okayama prefektúrában, három gyermek közül elsőként. 8 éves volt, amikor apja elhunyt, ezért nagymamája és a köztiszteletben álló nagypapa – a híres jobbikos Black Dragon Society tagja, aki kiváló harcművész is volt egyben– vette gondjaiba; többször tanította kendóra, sojutsura és ju-jutsura.

1926-ban elveszítette édesanyját, és visszatért Japánba. Ezután nagyapja barátjának, Mitsuru Toyama- nak a pártfogásába került , aki egyben a Fekete Óceán Társaság , a Fekete Sárkány Társaság előfutárának alapítója is volt. Később katonai pályára lépett: 1928-ban belépett a japán hadseregbe és a Black Dragon Society-be, majd Mandzsúriába küldték hírszerzőnek. Álruhába bújva egy taoista iskolában dolgozott, ahol találkozott Chen Lian révén a kínai Bai Lian Quan (Fehér Lótusz ököl) és Wen Taizong Tanító által képviselt Yihe Quan (Igazság Harmóniája ököl) mestereivel, utóbbi később Mesterévé vált.

1936-ban Wen a Song-hegyi Shaolin kolostorban hivatalosan is átadta neki a nagymesteri címet. Ezt azonban több harcművészeti történész, köztük Donn Draeger is vitatja, aki szerint elképzelhetetlen, hogy egy külföldi ilyen rangot kaphatott volna a kínai hagyományok szerint. Draeger egy, a Shaolin templom és a Shorinji Kempo közti állítólagos perre is utal, amelyhez azonban nem állnak rendelkezésre hiteles bírósági dokumentumok.
A második világháború végén a Szovjetunió megszegte a Japánnal kötött semlegességi egyezményt, és 1945 augusztusában megtámadta Mandzsúriát. A gyors offenzíva súlyos japán veszteségekkel járt; sok sebesültet hátrahagytak, civilek pedig tömeges öngyilkosságot követtek el. Sō, aki akkor Mandzsúriában élt, szemtanúja volt ezeknek az eseményeknek.

A Shorinji Kempo megalapítása

Doshin So aháború élményei során mélyen elmerült az emberi lélek társtalanságában, és elhatározta, hogy nem pusztító erőként, hanem embernevelő eszmerendszerként hívja életre művészetét. 1946 nyarán hazatért Japánba, és 1947 októberében Tadotsuban megszervezte és elindította a Shorinji Kempo-t. A rendszer a kínai tanulmányaiból, nagypapája módszereiből, valamint buddhista tanításokból összeálló, test‑lélek egységéről (ken‑zen ichinyo) és szellemi nevelésről szóló új út lett
1951-ben megalapította a Kongo‑Zen Sohonzan Shorinji szervezetet, később az országos szövetséget (All Japan Shorinji Kempo Federation) működtette, 1963-tól hivatalosan bejegyzett szervezetként is működött, célja a fiatalok felkészítése és mentális nevelése volt

A Shorinji Kempo nem csupán egy önvédelmi rendszer, hanem egy olyan komplex harcművészeti és nevelési út, amely egyensúlyt teremt test, lélek és szellem között. Doshin So elképzelése szerint a gyakorlás célja nemcsak a harci készségek fejlesztése volt, hanem a teljes ember formálása – erkölcsileg, mentálisan és fizikailag egyaránt.

A rendszer három fő pillérre épül.

1. Önvédelem és fizikai technikák

A Shorinji Kempo gyakorlatai két fő technikai irányvonalat ötvöznek:
– az erőteljes, ütés- és rúgásalapú technikákat (goho),
– valamint a lágyabb, irányításra, feszítésre és dobásra épülő mozdulatokat (juho).

Ezek mellett nagy hangsúlyt kapnak az úgynevezett „gyógyító technikák” is (seiho), amelyek nyomáspontokra, lazításra, regenerációra koncentrálnak – ezzel is segítve a testi-lelki egyensúly helyreállítását.

2. Szellemi és erkölcsi nevelés

A Shorinji Kempo szívében egy mély etikai és filozófiai tanítás rejlik. A gyakorlás során a tanítványok nemcsak mozdulatokat tanulnak, hanem elköteleződnek az önfejlesztés, felelősségvállalás és mások segítése iránt is.
A rendszer egyik alaptétele a „ken zen ichinyo”, vagyis a test és szellem egysége. A gyakorlás így nem csupán a küzdelemre készít fel, hanem megtanít a harmóniára, az együttműködésre, és arra, hogyan váljunk jobb emberekké.

3. Egészség, közösség és társadalmi felelősség

A Shorinji Kempo célja nem az, hogy bajnokokat neveljen, hanem hogy felelősségteljes, egészséges gondolkodású embereket formáljon. A gyakorlás nemcsak az erőnlétet és állóképességet fejleszti, hanem a tudatosságot, az önfegyelmet, és az empátiát is.
A rendszer közösségépítő ereje különösen erős: dojói világszerte olyan helyekké váltak, ahol a gyakorlók nemcsak edzenek, hanem társakat, mentort, példaképet és értelmet is találnak.

1979-ben a kínai kormány meghívta Kínába, és felkérték, hogy vezesse be újra a quan fa-t a Shaolin templomban. Egy évvel később (1980. május 12-én), mielőtt elvállalhatta volna ezt a feladatot, szívbetegségben halt meg. A japán alapítása óta a Shorinji Kempo 33 különböző országra terjedt el, több mint 1,5 millió taggal, és a World Shorinji Kempo Organizationban szerveződik , amelyet jelenleg idősebb tanítványai és unokája, Kouma So irányítanak.

Forrás: wikipedia, és internet

Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!