Bár a meteorológusok vasárnapra országos esőt jeleztek, az időjárás végül kegyes volt a Magyar Sambo Országos Szakszövetség által szervezett, immár második alkalommal megrendezett, Duró István emlékét őrző Nemzetközi Beach Sambo verseny résztvevőihez.
A rendezvény a tragikusan fiatalon elhunyt Duró István emléke előtt tisztelgett – az ő sport iránti elhivatottsága és személyisége maradandó nyomot hagyott a hazai sambo közösségben. A versenynek Budapest egyik legszebb része, a Római-part adott otthont, egy szabadtéri gasztrohelyszínen kialakított strandröplabda-pályán.
A vasárnapi versenyen résztvevő versenyzőket és a kilátogató nézőket homok, Duna-parti hangulat és kiváló ételek várták, és nem utolsósorban rendkívül izgalmas és látványos küzdelmek, amelyek sport-sambo szabályok szerint zajlottak. A versenyen magyar, orosz, ukrán és moldovai harcosok mérték össze tudásukat, hogy eldöntsék, ki lesz a legjobb idén a süppedős homokban.
Kevesen tudják, de a strand-sambo szakág elindítása magyar kezdeményezéshez kötődik: 2014. szeptember 7-én, Csopakon rendezték meg a világ első ilyen típusú versenyét, amelyet Papp Imre, a Magyar Sambo Szakszövetség elnöke szervezett meg. A strand-sambo így egyfajta magyar „találmány”, így érthető, hogy ezt a szakágat saját gyermekének tekinti a mester.
A több súlycsoportban induló versenyzők látványos és kemény mérkőzéseket vívtak egymással, az összegyűlt nézők legnagyobb örömére. A mezőny sokszínűsége is külön említést érdemel: nemcsak sambo-sportolók, hanem más küzdősportágak képviselői is kipróbálták magukat – például kempo-versenyzők, akik új kihívásként tekintettek a homokos küzdőtérre.
Külön figyelmet érdemel Kerstner Róbert bemutatkozása is, aki ezen a versenyen debütált a sambo világában. Neve eddig elsősorban a judo- és a szumó-rajongók számára csenghetett ismerősen, ám most új stílusban, új közegben próbálta ki magát – nem is eredménytelenül.
-Robi! Téged eddig judosként, sumosként, esetleg kemposként ismertünk meg. Tulajdonképpen meg sem kellene lepődnöm, hogy egy sambo verseny indulói közt látlak, de felteszem a kérdést: hogyan kerültél ide?
– Papp Imrével, a Sambo szakszövetség vezetőjének meghívására indultam a versenyen. Ez a folyamat azonban régebben kezdődött el. Nagyjából egy évvel ezelőtt, egy kempo versenyen találkoztunk először, és rövid beszélgetés után már barátként társalogtunk tovább. Imi akkor javasolta, hogy próbáljam ki a sambo-t. Említette, hogy évek óta rendeznek versenyeket sport sambo szabályok szerint, melyen érdemes lenne elindulnom, és egyben meghívást kaptam tőle erre a nyílt Strand Sambo Bajnokságra, amit örömmel elfogadtam.
– Ha jól vettem ki szavaidból, ez az első sambo verseny, amin indultál. Hogy érezted magad?
– Nagyon jól! Nagyon tetszik a hely, jó volt a hangulat és jó volt, hogy voltak nézők, szurkolók is. Igazi versenyhangulat volt. Maga a küzdelem érdekes, ugyanakkor a homokos közeg kissé szokatlan volt számomra. Furcsa volt a tatami után ebben a süppedős, strand homokban küzdeni.
-Az biztos, hogy másabb, mint a tatami. De vajon mennyivel és miben? Jobb vagy rosszabb volt?
-Teljesen más. A tatamin jól ki lehet támasztani a lábat, míg a homokban, ez kissé másként működik, más technikával kell ezt a támasztást megoldani. De sokat tud segíteni is a homok, viszont számomra érdekes, és kissé szokatlan közeg volt.
-Hogy érzed: az első versenyt több is fogja követni? Komolyak a szándékaid a sambbo-val kapcsolatban?
– Rajta vagyok, rajta vagyunk. Imivel nagyon jó barátságba kerültünk és minden segítséget megkapok tőle, hogy igazi sambo-s lehessek. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még sambo versenyen találkozni.
A versenyzők között feltűnt egy kisebb csoport, pólójuk hátulján Kempo Hungary felirattal. Elég kíváncsi voltam hozzá, hogy a vezetőjüktől érdeklődje, hogy kerülnek a kemposok sambo versenyre. Hamar kiderült, hogy a kis csoport vezetője, Tóth Károly, a Mad Max Kempo Dojo Sport Egyesület elnöke.
„Mikor a sambo szövetség Szakszövetséggé alakult, a vezetőségük felkeresett minket, hogy lenne-e kedvünk csatlakozni hozzájuk. Őszinte leszek, akkor még nem igazán tudtam, mi is valójában a sambo, de a kíváncsiságom elvitt a szövetségi ülésükre, és az ott hallottak és látottak alapján úgy gondoltam, megfelelően tudunk hosszútávon is együtt dolgozni Imiékkel, így becsatlakoztunk hozzájuk. Ezzel nagyban elősegítettük a szakszövetséggé válásukat, de egyben mi is egyre jobban aktív résztvevői lettünk a versenyeiknek. Régóta járunk sambo versenyekre. Van, amikor nagyobb létszámú csapattal indulunk, de van –ahogyan most is- csak 4-5 fővel érkezünk a versenyre.
Nagyon örülünk a lehetőségnek, hiszen sok közös pont van a két stílus között. Ilyen például a sport sambo-ra jellemző dobáscentrikus küzdelem, melynek nagyos sok eleme a kempoban is megtalálható, és a Combat sambo rendszere is nagyon hasonló, az egyik küzdelmi versenyszámunkhoz.”
Tóth Károly mester további kérdésemre elmondta, hogy a mostani verseny nagyon tetszett nekik, ahogy ő fogalmazott: „Jó és családias hangulatban zajlott a verseny.” Az induló kemposok teljesítményével elégedett volt, hozták a hozzájuk fűzött reményeket, ugyanakkor a küzdemek rámutattak arra is, miben kell még fejlődniük.
Sajnos több külföldi csapat nem tudott eljönni a versenyre, így a Horvátok és a Szlovákok is hiányoztak a mezőnyből, de volt néhány orosz versenyző. Az ő egyik edzőjüktől is sikerült egy gyors értékelést kérnem: „Maximálisan elégedett vagyok a versennyel és annak szervezésével. Figyelembe véve, hogy a résztvevők többsége amatőr szinten edz, nagyon jó mérkőzéseknek lehettünk tanúi. Öröm volt számomra, hogy a Moldáv csapat néhány tagja is indult a versenyen, hiszen a számukra ismeretlen ellenfelekkel tudtak megküzdeni, ezáltal fejlődni, másrészt a magyar sambosok is értékes tapasztalatot szerezhettek egy magasabb versenyzői szinten lévő csapattól.”
A verseny végén, az eredményhirdetés után természetesen A Magyar Sambo Szakszövetség elnöke, Papp Imre is szívesen válaszolt a feltett kérdéseimre:
-Kedves Mester! Hogyan értékeled a II. Duró István emlékére megrendezett Nemzetközi Beach Sambo versenyt szervezői szempontból?
– Idén a 14 év feletti versenyzők mérték össze tudásukat az érmekért saját kategóriáikban, a versenyen 39 mérkőzés volt látható. A szabadtéri versenyszervezésben mindig van egy kockázat, hiszen az időjárás megnehezítheti a lebonyolítást, viszont az előrejelzések ellenére szerencsénk volt, vagy szeretnek minket az égiek, így minden rendben ment. Úgy gondolom, hogy évről évre nő a színvonal, remélhetőleg több külföldi szövetség képviseltetni fogja magát a jövőben.
-Hány ország sportolói vettek részt az idei tornán? Milyen visszajelzéseket kaptak tőlük?
-Mondhatnám, hogy négy, de az Orosz és Ukrán sportolók, akik indultak, itt eddzenek és itt élnek. Moldova viszont élvonalbeli versenyzőket küldött, akiknek kitűnő volt a felkészültségük. Jól érezte magát mindenki, felszabadultan versenyeztek. Jók voltak a visszajelzések.
-Véleményed szerint milyen szerepet játszik a Beach Sambo a sportág népszerűsítésében?
-Ez egy nagyon jó kérdés. Az egész egy „sportos bulinak” indult. Mivel a súlycsoportok is kicsit mások, mint az eredeti szakágakban, összekerülhetsz olyan versenyzőkkel, akivel évközben nem. A homok sok technika indítását megnehezíti, nem lehet olyan dinamikusan küzdeni. Látványos, hiszen csak dobni lehet. Már tartanak Beach Sambo Világbajnokságot, de nem mondanám népszerűnek. Én úgy gondolom, bár meghatározó nem lesz, de bármilyen komolyabb strandjátékokon helye van, mint a strandröplabdának.
-A verseny Duró István emlékverseny is egyben. Kérlek, mutasd be Istvánt azok számára, akik nem ismerték! Mit jelentett Duró István személye a hazai Sambo közösség számára? Milyen örökséget hagyott maga után Duró István, amely méltóvá tette őt arra, hogy emlékversenyt nevezzenek el róla?
-Egyik első srác, aki bejött 2007-ben az edzőterem ajtaján. Hatalmas fejlődésnek indult, hobbistaként kezdte, majd sport sambo-ban versenyzett. Nehéz fizikai munkája mellett sokszor látszott rajta a fáradtság, de vitte előre a lelke, mert imádta a társaságot, mindig mosolygós, jókedvű egyéniség volt – a humora és jelenléte ma is nagyon hiányzik. Az első strand sambo versenyen indult Csopakon. Amikor felhoztam a csapatnak az ötletet, nem értette mit szeretnék az egésszel, bunyók homokon, de amikor mondtam, hogy Pisti, utána bográcsozunk, és azt főzünk, amit szeretnél, azt mondta menjünk (hozzáteszem, akkor még Combat sambo is volt a homokban) Számomra és az első generációs srácok számára űrt hagyott maga után!
-Mi lesz a következő nagyobb esemény a szövetség életében? Terveztek még versenyt vagy rendezvényt idén?
-Sajnos a Világjátékokra nem kvalifikáltunk. Szeretnénk részt venni a Világkupán (Tadzsikisztán szeptember végén) és a Világbajnokságon (Kirgisztán, Bishkek November) az év végén természetesen megrendezzük a Magyar Bajnokságot, január végére pedig egy nemzetközi Magyar Grand Prix-t tervezünk.
-Kedves mester, köszönöm a beszélgetést és köszönöm a meghívást a versenyre. További sok sikert kívánok a sambo szakszövetségnek.
A II. Duró István emlékének adózó Beach sambo verseny nem „csak” egy verseny, a versenyzők nemcsak érmekért küzdöttek, hanem emlékeket is őriztek. Duró István mosolya, lendülete és közösségi szelleme ma is ott él minden homokba süppedt lépésben, minden dobásban és minden nevetésben, ami ezen a napon felhangzott a Római-parton. A strand-sambo nem csupán egy sportág, hanem híd múlt és jövő között – ahogyan az emlékezés és az új generációk felkészítése is. Ha pedig ilyen elhivatott mesterek és sportolók állnak mögötte, biztosak lehetünk benne: a sambo jövője hazánkban is szilárd alapokon áll.
Lalátka
