avagy Rejtélyes struktúrák Asuka földjén
Japán ősi történelme számtalan legendát, templomot és hősi tettet rejt, de van egy kevésbé ismert fejezet, amely nem a szavakban, hanem kőbe vésve maradt ránk. A Nara prefektúrában található Asuka falu nem csupán a japán államiság bölcsője, hanem olyan különös kőalkotások otthona is, amelyek évszázadok óta zavarba ejtik a kutatókat és az utazókat egyaránt. Ezek a titokzatos struktúrák – faragott, több száz tonnás kőtömbök – nem illeszkednek semmilyen ismert építészeti vagy vallási hagyományba. Míg egyesek egyszerűen elfeledett sírhelyek maradványainak tekintik őket, mások szerint ezek a monumentális kőformák egy elveszett tudás, vagy talán egy ismeretlen civilizáció lenyomatai. Akárhogyan is, egy biztos: az Asuka kőstruktúrák megérdemlik a figyelmet.
A Masuda-no-Iwafune
A leghíresebb és legkülönösebb formáció a Masuda-no-Iwafune, vagyis „Masuda kőhajója” néven ismert. Ez a kolosszális, körülbelül 11 méter hosszú és 800 tonnás kőtömb a földből kiemelkedve emelkedik a látogató fölé – mintha valaki egy hajót akart volna kifaragni, majd egyszer csak félbehagyta volna a munkát. A monolit tetején két párhuzamos vájat és egy négyzetes mélyedés található – olyan precízen kialakítva, hogy kizárható a természetes erózió lehetősége. De mire szolgált ez a furcsa szerkezet? Egy ókori szertartási platform? Egy csillagászati eszköz? Vagy talán csak egy félkész síremlék, amelynek végső rendeltetése már örökre feledésbe merült?
Oni no Manaita, Monkey Rock és társaik
Asuka környékén több más, hasonlóan különleges kőalakzat is található. A „Monkey Rock” például egy majomra emlékeztető faragvány, míg a „Turtle Rock” egy teknősszerű formát ölt. Az „Oni no Manaita” – azaz az „ördög vágódeszkája” – nevű kőtömb nevét egy ősi néphagyományból örökölte, és ma is az egyik legismertebb látványosság a térségben. Ezek a formák sokszor egyszerre idézik fel a természet és az emberi kéz alkotta világ határvidékét – a szabályos vonalak, éles vágások és lapos felületek egyértelműen mesterséges beavatkozásra utalnak, mégis nehéz megmondani, hogy mikor, hogyan és mi célból készültek.
Régészet és spekuláció között
A régészek többsége úgy véli, hogy ezek a kőalkotások a 6–8. században készülhettek, amikor Asuka a Yamato-udvar központjaként működött. A buddhizmus térhódítása idején sokféle új építészeti és szakrális forma jelent meg Japánban, így az sem kizárt, hogy a sziklák eredetileg valamelyik korai szentélyhez vagy temetkezési helyhez tartoztak. Ugyanakkor a struktúrák egyedisége – a méretük, formaviláguk és különös részleteik – komoly kérdéseket vetnek fel. Ha ezek valóban síremlékek lennének, miért nem találtak hozzájuk tartozó leleteket? Ha szent helyek, miért nincs róluk semmilyen írásos emlék vagy hagyomány?
Találkozás a titokkal
Japánban gyakran elfogadják, hogy a múlt nem minden részlete megfejthető. A rejtély önmagában is érték – ahogy a kövek hallgatása is lehet egyfajta tanítás. Asuka csendes dombjai között járva az ember megérzi, hogy itt valami olyasmiről van szó, amit talán nem is kell teljesen megérteni – csak tisztelettel szemlélni. Ha valaki szeretné felfedezni Japán kevésbé járt ösvényeit, Asuka kiváló célpont. Itt nincsenek hatalmas turistacsoportok, sem zsúfolt templomudvarok – csak a kőbe zárt múlt, a suttogó természet, és az érzés, hogy valami nagyon régi és nagyon fontos lapul a felszín alatt.
