A brit alvilág legendás alakja, a „Guv’nor”, aki ököllel vívta ki a tiszteletet – Lenny McLean története nemcsak egy brutális ökölharcosé, hanem egy összetett emberé, aki a börtöncellából egészen a filmvászonig jutott.
Az árnyékban növekvő túlélő
Leonard John McLean 1949. április 9-én született London keleti részén, a Bethnal Green negyedben, egy olyan közegben, ahol a szegénység, az erőszak és a túlélés vált mindennapossá. Apja, Leonard sr., alkoholista volt, aki súlyosan bántalmazta a családját. Lenny még kisgyermekként elveszítette őt, ám a helyébe lépő nevelőapja, Jim Irwin még kegyetlenebb alak volt: évekig verte az anyját, őt pedig rendszeresen megalázta és fizikailag bántalmazta. Tízéves korára McLean számos csonttörést szenvedett. Amikor azonban Lenny csecsemő öccsét, Raymondot brutálisan megverték egy övvel, McLean nagybátyja, Jimmy Spinks, egy helyi gengszter, megtámadta Irwint, majdnem megölte, és azzal fenyegette, hogy elvágja a torkát, ha valaha is vissza kell térnie a gyerekek védelmére.
A kis Lenny így már fiatalon megtanulta, hogy a túléléshez az erő nemcsak hasznos, hanem szükségszerű. Tizenéves korára már rendszeresen verekedett az utcán, és a törvény elől sem mindig tért ki. Tizenéves korában McLean különféle helyi bűnözőkkel keveredett. Apró bűncselekmények miatt letartóztatták, és 18 hónapot töltött börtönben. Miután elbocsátották első legális munkahelyéről, mert megverte a művezetőjét , alkalmi munkákat vállalt. Tizenöt éves korára McLean rájött, hogy a harcból meg tud élni, és ezt tette fő megélhetési forrásává.
Az első illegális bokszmeccs
Tizenéves kora végén lerobbant az autója a Blackwall-alagútban, ezért elgyalogolt, hogy egy új járművet vegyen egy Kenny Mac nevű kereskedőtől, Hackneyben. A csereautó azonban szintén használhatatlan volt, így Lenny visszament, hogy visszakapja a pénzét. Kenny nem fizetett, helyette felajánlott neki egy másik autót – azzal a feltétellel, hogy még aznap este kiáll egy illegális bokszmeccsre az udvarán. McLean elfogadta, és az ellenfelét kevesebb mint egy perc alatt kiütötte. A meccsel 500 fontot nyert – akkoriban komoly összegnek számított. Innen indult el a karrierje. Kenny Mac a menedzsere lett, és sorra jöttek az utcai meccsek. Nem telt bele sok idő, mire McLean neve fogalommá vált: ő lett Nagy-Britannia legismertebb utcai harcosa.
A legendás „bare-knuckle” bajnok
McLean nem a szabályos ringek harcosa volt – ő az utcán vált ikonná. Ökölvívó „karrierje” az 1960-as évek végén kezdődött London East Endjén , és az 1980-as évek végéig fennmaradt. Önéletrajzában azt állítja, hogy 2000 és 3000 közötti számú engedély nélküli mérkőzésen vett részt, és ezek közül szinte mindegyiket megnyerte. Fénykorában a 191 cm magas McLean több mint 130 kg-ot nyomott, és „Nagy-Britannia nem hivatalos nehézsúlyú bajnokának” tartották. A ’70-es és ’80-as években Lenny Anglia legismertebb „bare-knuckle” (kesztyű nélküli) ökölharcosává vált. Brutális ereje és könyörtelensége révén kapta a „The Guv’nor” becenevet, ami a londoni szlengben annyit tesz: „A Főnök”.
Legnagyobb riválisa Roy Shaw volt, akit végül 1978-ban legyőzött egy legendás mérkőzésen, amelyet a mai napig emlegetnek az underground harcos közösségben. Ez a győzelem hozta meg számára a „király” státuszt a londoni utcákon.
A testőr, pénzbehajtó és saját szabályok szerint élő férfi
McLean amellett, hogy engedély nélküli bokszoló volt, a londoni alvilág bűnözői világának egyik fontos szereplője is volt: testőr és pénzbehajtó – gyakran a helyi maffia köreiben. Olyan hírességek mellett dolgozott, mint a Sex Pistols, Boy George vagy Charles Bronson (nem a színész, hanem a hírhedt brit fegyenc, akivel való barátsága sokáig tartott). A londoni éjszakai klubokban kidobóként is ismert volt, ahol gyakran irányította a biztonsági szolgálatot, beleértve az 1980-as évek hírességeinek törzshelyeit, például Garth Crooks Hounslow-i Team of the Week klubját.
A „piszkos munkák” mellett idővel saját vállalkozásokat is indított, de sosem szakadt el teljesen a londoni alvilágtól. Ugyanakkor egyre inkább próbálta jó útra terelni életét – talán részben a családja, részben önmaga miatt.
A „keményfiúból” színész
A ’90-es években McLean áttért a szórakoztatóiparba, előbb testőrként, majd színészként is. Az igazi áttörést Guy Ritchie 1998-as kultfilmje, a „A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső” hozta el számára, ahol Barry the Baptist szerepében tűnt fel – egy emlékezetes, félelmetes figuraként, aki egyszerre volt karizmatikus és ijesztő. Ironikus módon élete egyik legnagyobb filmes sikerét már nem élhette meg – a film bemutatása után nem sokkal elhunyt.
A végső küzdelem
1998 nyarán McLean betegeskedni kezdett. Először tüdőgyulladásra gyanakodtak, majd később kiderült, hogy tüdőrák támadta meg a szervezetét. Az orvosok túl későn ismerték fel a betegséget, és nem sokkal a diagnózis után, 1998. július 28-án, mindössze 49 évesen hunyt el. A „Guv’nor” legendája azonban máig él.
Érdekességek Lennyről:
- Lenny írt egy könyvet is életéről: „The Guv’nor” címmel. A mű azonnali siker lett, és segített emberibb oldaláról is megismerni őt.
- Noha könyörtelen harcosként ismerték, szerette a családját, különösen a feleségét és gyermekeit.
- Több színész is elismerte hatását, többek között Vinnie Jones is, aki hasonló pályán indult.
- 2016-ban dokumentumfilm is készült róla, „My Name Is Lenny” címmel.
Lenny McLean története nem csupán a nyers erő és a brutalitás meséje, hanem egy olyan emberé, aki a sötétségből próbált világosság felé haladni. Egy harcos, aki túlélte a poklot, és aki végül a saját feltételei szerint hagyta el a világot – de soha nem felejtették el.
