Írta: Dr. Nagy-Hinst István
Hanshi
Ju Jutsu Kudan

Második rész

3

Ezen rövid történelmi áttekintés után pedig jogosnak tűnik a kérdés:

Mi késztette a nyugati fiatalokat arra, hogy a keleti harcművészetek útját válasszák?

A hatvanas évektől kezdődően világszerte – így Magyarországon is – egyre több fiatal kezdte el gyakorolni a keleti harcművészeteket. Mi motiválta őket arra, hogy keleti gyakorlóruhát öltsenek, tradicionális mozgásformákat sajátítsanak el, idegen – japán, kínai vagy koreai – kifejezéseket használjanak, meghajolással tisztelegjenek egymás, a Mesterük, a képzeletbeli szentély, vagy épp az alapító Mesterek képei előtt? Miért fogadták el ösztönösen a hierarchikus értékrendet, a fokozatok rendszerét, és miért éreztek késztetést arra, hogy egy idegen kultúra szemléletébe illeszkedjenek?

Helyzetelemzés – és a kérdés másik oldala:

Mi vezetett ahhoz, hogy az elkövetkező évtizedekben egyre inkább teret nyerjenek azok a módosított vagy hibrid irányzatok, amelyek a tradicionális keleti alapokon nyugvó rendszerekből táplálkoznak, de azokat a modern versenysport vagy életszerű önvédelem igényeihez igazítják?
Ilyenek például a sportosított rendszerek: Kick-box, Brazil Jiu-Jitsu, Sport Karate, Sport Jitsu, Sport Kempo – vagy az ezekből kinőtt, intenzívebb formák: ketrecharc (MMA). Ugyanakkor megjelentek a célzottan önvédelmi irányultságú, sokszor katonai vagy rendvédelmi tapasztalatokra épülő rendszerek is, mint például a Defendo vagy a Krav Maga.

A felvetett kérdés így válik teljessé:

Mi az oka annak, hogy míg a 20. század második felében a tradicionális keleti harcművészetek szellemisége, formavilága és etikettje vonzotta a fiatalokat – addig napjainkban egyre inkább a funkcionalitás, a hatékonyság, a „valóságszagú” alkalmazhatóság kerül előtérbe?

A válaszkereséshez érdemes párhuzamot vonni a két irányvonal között – a hagyományos harcművészetek és a modern, hibrid vagy taktikai rendszerek világképe, célrendszere és eszköztára között.

Összehasonlítás – 1. rész: A hagyományos harcművészetek világa

Harcművészet – a túlélés szolgálatában
Az ázsiai eredetű, közép- és újkori harcművészetek eredendően katonai célokat szolgáltak. Ezek a rendszerek a fegyveres küzdelem eszköztárától egészen a pusztakezes technikákig terjedtek. A harci tudás nem kizárólag a hivatásos katonák privilégiuma volt: sok esetben szerzetesek, vagy a fegyverviseléstől eltiltott parasztok alakították ki azokat a technikákat, melyekben a hétköznapi szerszámok váltak fegyverré, illetve saját fizikai adottságaik, erejük és ügyességük vált a túlélés kulcsává.

A cél minden esetben ugyanaz volt: a túlélés.
Ez a célkitűzés határozta meg a technikai repertoárt is: a rendszerek nemcsak védekező, hanem határozottan támadó, sőt, adott esetben végzetes kimenetelű technikákat is tartalmaztak.

A komplex képzés része: a szellemi út
A tradicionális keleti harcművészetek nem csupán testet, hanem lelket is neveltek. Szerves részük volt a mentális képzés, amely szorosan kapcsolódott a keleti vallási, kulturális és filozófiai világképhez. A tanuló nem pusztán technikákat sajátított el, hanem egy életformát – gyakran a taoizmus, buddhizmus, sintoizmus vagy zen szellemiségének útmutatásai szerint.

Külső és belső iskolák
Különösen a kínai rendszerek esetében világosan megkülönböztethető a „külső” (wai) és a „belső” (nei) irányzatok fogalma. A „külső” iskolák nagyobb hangsúlyt fektettek a fizikai erőre, dinamizmusra, míg a „belső” iskolák az energiaáramlás, a belső harmónia és az életerő (qi) fejlesztését helyezték előtérbe.

4

Változások a XX. században – a harcművészetek új útjai

A XX. század különösen jelentős fordulatot hozott a keleti harcművészetek fejlődésében – mind társadalmi, mind technikai, mind filozófiai szempontból.

1. A tömegek felé nyitás
A tradicionálisan zárt, mester-tanítvány viszonyra épülő rendszerek egyre szélesebb tömegekhez kezdtek el eljutni. A civil lakosság körében is egyre nőtt az igény a pusztakezes önvédelmi és mozgásformák gyakorlására.

2. A szellemi háttér visszaszorulása
Japánban, különösen a második világháborút követő megszállás idején, a harcművészetek szellemi és vallási háttere fokozatosan háttérbe szorult. A „harci technikákat” (jutsu) hangsúlyozó rendszereket egy új szemlélet váltotta fel: megjelent a „Do” (az út) koncepciója, amely a sportosabb, oktathatóbb, versenyközpontú irányba terelte a gyakorlást (pl. Ju-jutsu → Judo, Aiki-jutsu → Aikido).

3. A technikai specializáció hatása
A különböző rendszerek egyre inkább specializálódtak egy-egy technikai fókuszra, ami megosztotta a gyakorlók táborát:

• Ütés-rúgás centrikus rendszerek: Karate-Do, Taekwondo, Taekkyon
• Dobás- és fogástechnika központú rendszerek: Judo, Aikido, Sumo
• Komplex rendszerek (ütés, rúgás, dobás, feszítés, földharc): Ju-Jutsu, Tai-Jutsu, Hapkido
• Fegyveres harcra fókuszáló rendszerek: Japánban a Ninjutsu, Koreában a Hwarang-Do
• Kínai rendszerek: Különösen sokszínűek, ötvözik a pusztakezes és fegyveres technikákat, gyakori a Ju-Jitsu jellegű elemek használata is (pl. Chin-na vagy Qinna technikák), valamint az állatok mozgásán alapuló stílusok megjelenése (tigris, daru, kígyó, majom stb.).

Pusztakezes képzés és fegyverhasználat a testületeken belül

• Hagyományos fegyverek helyett modern eszközök:
  • Régi fegyverek (pl. lándzsa, szurony) helyett modern, praktikusabb eszközöket használnak.
  • Késfegyverek (pl. pillangókés és változatai) továbbra is jelen vannak.
  • A lőfegyverek fejlődése miatt a fegyverhasználat is jelentősen változott.
  • Megjelentek olyan hétköznapi eszközök is, amelyeket eddig nem fegyverként használtak, pl. baseball ütő, vipera stb.
• A harcművészetek gyakorlóinak köre bővül:
  • Nem csak férfiak, hanem nők és gyerekek is aktív részesei a képzésnek.
• Hagyományos képzés kihívásai:
  • A keleti harcművészetek (pl. Kung Fu, Karate) elsajátítása akár egy-két évtizedet is igényelhet a biztos jártasság eléréséhez.
  • Ez az időigényesség miatt a hagyományos rendszerek nehezen alkalmazkodnak a modern, gyorsan változó igényekhez.

5

Világnézeti háttér a különböző harcművészeti iskolákban

• Kínai iskolák (Kung Fu, WuShu):
  • Taoizmus hatása érezhető a filozófiában és technikákban.
• Japán rendszerek:
  • Zen Buddhizmus alapú harcművészetek: Karate, Kempo, KenJutsu, Kendo, Iaido, Kyudo.
  • Sinto vallási háttér: Sumo.
  • Sinto újkori változata, Omotokyo szekta: Aikido.
  • A NinJutsu keveredik a sinto és taoista mágiával.
  • Egyes iskolák szorosan kötődnek vallási-filozófiai háttérhez, míg mások csak jelzés szinten hivatkoznak rá vagy mellőzik.
• Judo és Ju Jutsu:
  • Judo története buddhista kolostorokhoz kötődik, de ma világnézetileg semleges olimpiai sportág.
  • Hasonló a Ju Jutsu fejlődése is.
• Korea:
  • Taekwondo, Hapkido, Hwarang-do világnézeti háttere a taoizmus és konfucianizmus keveréke.
  • A Taekwondo világszervezete (WTF) olimpiai sportként funkcionál, világnézetileg semleges.
• Maláj területek (Muay Thai, Escrima, Arnis, Silat):
  • Ezek a harcművészetek nem mentesek filozófiai vagy vallási háttértől.
  • Silat mögött theravada buddhizmus és animizmus keveréke áll.

Folytatjuk …