Egy család története a szeretetről, kitartásról és a határok áttöréséről

Történetünk első részének végén Gyusziék teljes vállal beleálltak Roli állapotába, és elkezdték „felépíteni ” a fiút. Speciális orvosokkal, orvosi csoportokkal vették fel a kapcsolatot, és mindent megtették az első lépéseket annak érdekében, hogy Rolinak minél teljesebb élete lehessen.
Folytatódjon innen a történet!

Nagyon dicséretes! Szerintem a legtöbben a könnyebb utat választották volna. Mi volt a következő lépés?

Roli felkerült a fejlődés neurológiára, ahol ismét óriási szerencsénk volt, hogy Dr. Berényi Marianne doktornőhöz került. A doktornő kőkemény volt. Elmondta, ahhoz hogy előre tudjunk lépni, és Roli bármilyen szinten tudjon boldogulni az életben, nagyon szigorúan be kall tartanunk az általa előírt speciális tornát. Ez nagyjából 30-40 perces folyamatos, különböző gyakorlatokból álló tornát jelentett a gyerek számára, naponta 6-szor!! Gyakorlatilag egész nap tornáztatnunk kell Rolit, ráadásul úgy, hogy ő ezt vissza fogja ellenőrizni. Megmutatta és begyakoroltatta velünk a mozdulatokat, mi pedig otthon elkezdtük a rendszeres tornát.
Két hónap múlva kontrollra mentünk, ahol a doktornő szigorúan leellenőrizte, hogyan dolgoztunk. Be kellett mutatni neki a teljes gyakorlatsort, ő néhány helyen korrigálta a technikánkat, és megkért minket, hogy ne hagyjuk abba, ha eredményt szeretnénk elérni. Másfél évig napi hatszor tornáztunk, majd a doktornő jelezte, hogy itt az ideje továbblépni, mert Roli már nem csecsemő.
Egy ismerősünk révén a Pethő Intézetbe került, ahol újra tornáztatni kezdték, ezúttal a korának megfelelő gyakorlatokat végezték vele. Aztán amikor Roli 5-6 éves lett, elkezdtünk lejárni vele Fürtös János mester önvédelmi edzéseire, ahol Fürti párjával, Ildivel rengeteget tornáztattuk a gyereket, aki annyira elfáradt a végére, hogy épphogy elindultunk a kocsival, már aludt is.
Nem sokkal később Roli egy allergiás reakció miatt nagyon megbetegedett, majdnem az életébe került, de szerencsére felgyógyult. Ezt követően jött az igazi áttörés egy régi katonatárs, Magyar Adrián révén, akivel egy Karate Maratonon találkoztam újra. Ő említette, hogy van Magyarországon egy teljesen új módszer, az Inkluzív Karate, melyet Eric Bortels, egy 7 danos shotokan mester dolgozott ki. Elmondta, hogy Eric hamarosan Magyarországra látogat, és ajánlotta, hogy próbáljuk ki Rolival, hogy lássuk, miként reagál rá.  Természetesen elmentünk az edzésre, ahol hamar felfigyeltek rá, hogy Roli mennyire ügyes. Itt kell megjegyeznem, hogy Roli mozgástanulási rendszere jól működik. Bár nem minden mozdulatot tud tökéletesen végrehajtani, ha megtetszik neki egy mozdulat, azt nagyon gyorsan lemásolja. Persze az már más kérdés, hogy érti-e a mozdulat lényegét.

És a versenyek? Hogy kezdődött számára a versenyzés?

Adrián, aki az Inkluzív Karate Hungary Sport Egyesület elnöke vetette fel, hogy érdemes lenne Rolit elvinni egy versenyre. Épp a következő héten lesz egy I-Karate verseny Mogyoródon, ha gondoljuk, azon már indulhatna is. Elmentünk és Roli egyből a II. helyen végzett. Ezután már rendszeresen látogattuk az I-Karate edzéseket, és sorban jöttek a versenyek is. Először csak itthon indultunk, majd egyre több nemzetközi versenyre is eljutottunk, például Belgiumba, Svédországba, és mindenhol volt valami, ami tovább lendítette ezt az egész folyamatot. Egyik svédországi versenyen találkoztam Mészáros Attilával, akinek nem kisebb dolog köszönhető, mint a Kyokushin karate hazai indulása, de a Svéd szervezet is az ő nevéhez fűződik, illetve az Angol szövetségnek is segített az elindulásnál. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, sokat beszélgettünk, és amikor csak Svédországba megyünk, mindig szakít időt arra, hogy találkozzunk. Rengeteg érdekes, néha meglepő történetet mesélt a Kyokushinról.
De térjünk vissza a versenyekhez: ezek a találkozók után is szépen jöttek egymás után. Közben felmerült, hogy az I-Karate nem biztos, hogy együttműködik a WKF Para Karate szekciójával, amelynek 10-12 kategóriája is van így akinek összetetteb a fogyatékossága az nem biztos, hogy itt komoly eséllyel tud versenyezni. Ennek ellenére a nyílt versenyekre mindig elmegyünk.

A párod hogyan fogadta a karate vonalat Rolinál?

A párom egy eléggé visszahúzódó személyiség, számára ez teljesen ismeretlen terep volt. Az élet azonban, mint egy nagy kavarógép, szépen lassan, szinte észrevétlenül vonta be őt is, miközben Roli helyzetének és állapotának javításán dolgoztunk. Egyébként más vonalon is kialakult a kapcsolat: az ő általános iskolai osztálytársa Papp Valér volt, aki jelenleg a Zen Bu Kan Kempo Szövetség elnöke. Többször voltak osztálytalálkozók, amelyeken én is ott voltam, és ott találkoztam Valérral. Jó beszélgetések után többször hívott kempo versenyekre, amelyeket természetesen a párom is elkísért. Azóta a karate, a versenyek és az egész életmód szerves részévé vált az ő életének is.

Hogyan kell elképzelni Roli edzését?

Nagyjából úgy, mint egy rendes edzést. Túl sok különbség nincs. Természetesen vannak speciális gyakorlatok, és nyilván sok mindent nem tud úgy végrehajtani, mint egy ép karatés, de az ő edzésének is megvan a maga kronológiája. A formagyakorlatokban sokat tudok segíteni neki. Mindig az aktuális versenyre készülünk: ha formagyakorlatra, akkor arra, ha kumite-re vagy önvédelemre, akkor arra. Magammal viszem az általam vezetett vagy látogatott ép edzésekre is, ahol ő is sokat tanul. Nagyon szereti ezeket az edzéseket, és őt is nagyon szeretik a többiek. Van egy fekete öves tanítványom, egy nagyon ügyes fiatal hölgy, aki gyógypedagógiai végzettséggel is rendelkezik. Ő különösen jól tudja kezelni Rolit, aki nagyon ragaszkodik hozzá, hiszen kicsi kora óta ismeri. Amikor lemegyünk edzésre, mindig megkérdezi, hogy Csilla ott van-e. De általában mindenkivel jól kijön, sikerült teljesen beilleszkednie, és nagyon szeretik őt.

Milyen versenyeredményei vannak Rolinak?

Kicsit készültem, és összeírtam az eddigi összes versenyét, de csak párat emelnék ki közülük.  2016-ban volt ez első versenye, Mogyoródon, ahol egyből a II. helyen végzett. 2017 Szigethalom, halomkupa, II és III. hely, 2017 Strasbourg I-Karate Global Európa kupa aranyérem. Többször nyertük már meg a Svéd és Belga bajnokságot is. 2019-ben Wado Kai Európa bajnok lett katában, Hun Kempo világkupán kumite-ben és kata-ban első helyen végzett. A Magyarsoszági I-Karate Világkupán ezüst és bronzérmet szerzett. 2023-ban Belgiumban I-Karate Világkupa aranyérmet nyert.

Nem semmi a srác! Hogyan néz ki egy I-Karate verseny?

Fontos, hogy helyén kezeljük a dolgokat, hiszen ezek a versenyek jóval kisebb létszámmal zajlanak, bár előfordulnak komoly mezőnyök is, például egy írországi versenyen egyszer 14 induló volt egy kategóriában. Már az is óriási teljesítmény, hogy Roli egyáltalán elindul ilyen megmérettetéseken.
Természetesen akadnak korlátok: például a pontozás elég nehézkes, mert a bíróknak figyelembe kell venniük, hogy nincs két egyforma sérülésű versenyző. A sérülés mértéke befolyásolja a döntést, ami komoly kihívást jelenthet, és valójában sosem lesz teljesen igazságos a végső eredmény.
De a versenyek igazi lényege a részvételben rejlik. Ezek a gyerekek sokszor magányosak, hiszen nem tudnak úgy játszani vagy bandázni, mint az egészséges társaik. Az edzések és versenyek viszont lehetőséget adnak nekik, hogy hasonló helyzetű barátokat szerezzenek, közösen edzhessenek és jól érezzék magukat. Számukra ez nemcsak sport, hanem egy közösség, egy szórakozás is.

Említetted a pontozás körüli nehézségeket. A szubjektív véleményed szerint, min kellene vagy inkább lehetne változtatni, amitől jobb lehetne maga a versenyzés is?

Fontos, hogy csak a saját véleményemet mondom, amelyet a sok versenyen szerzett tapasztalataimra alapozok. Véleményem szerint a para-karate versenyek között az I-Karate rendszere az egyik legjobban kidolgozott jelenleg. Eric nagyon részletes szabályzatot dolgozott ki, amelyben 54 kategória van, és például a kerekesszékeseknél is négy külön csoportot különböztet meg.

Ez elsőre talán túlzásnak tűnhet, de meg kell érteni, hogy a kerekesszékhez, vagy bármilyen mozgásszervi sérüléshez nagyon gyakran társulnak más problémák is, például értelmi sérülés, ami súlyosságában nagyon változó lehet. Emiatt nem lehet minden sérültet ugyanabba a kategóriába sorolni, mert az igazságosság érdekében árnyaltabb besorolásra van szükség — ennek a problémának a megoldására szolgálnak az úgynevezett kereszt-kategóriák.

Érdekes megoldás a svéd rendszerben alkalmazott kiegészítő pontozás is, amely egy kategórián belül súlyossági szintek szerint tesz különbséget, így a bírók egy kicsit igazságosabb döntést hozhatnak.

Összességében tehát úgy gondolom, hogy az Eric-féle I-Karate rendszer jól felépített, és ezt például a testnevelési egyetem is átvette az oktatási anyagába. Természetesen vannak olyan pontok, ahol nem egyezik a véleményünk másokkal — még Eric-kel sem —, mert ő nagyon makacs, nehéz meggyőzni valamiről, amiről más a véleménye.

Nem lehet egyszerű ember.

Egy történet, amely nagyon jól példázza, mennyire makacs tud lenni. Még a Covid idején történt, hogy ki kellett utazni az Afrika Kupára, Marokkóba. Eric meggyőződéses oltás-ellenes, így nem oltatta be magát. Így viszont nem engedélyezték számára a beutazást az országba. Már pedig ő akkor is ott lesz a versenyen! Valahogy elment a kikötőig, ott felkéredzkedett egy halászhajóra, ami elvitte egy darabbon, majd ott ismét „stoppolt” egy másik hajót, és a tenger felől bejutott az országba. A verseny végeztével aztán ugyanezen az útvonalon jutott vissza is.
Volt egy eset, amikor egy versenyen nem értettünk egyet a besorolás kapcsán: úgy éreztem, Roli nem a megfelelő kategóriába került. A verseny végén, miután Roli megnyerte a kategóriát, Eric csak annyit mondott: „Nekem (Ericnek) volt igazam.” – és távozott.

Roli most 21 éves. Hány évesen kezdte el a küzdősport edzéseket? Mennyit és miben fejlődött leginkább azóta?

2016-ban kezdte el a küzdősport edzéseket, és azóta hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Különösen a figyelem-összpontosító képessége és a mozgáskoordinációja javult nagymértékben. Az intenzív edzések és versenyek nélkül nem tartanánk ott, ahol most vagyunk.
Ez a történet azonban nem csak róla szól. Sok gyerek, akikkel egykoron együtt jártak óvodába vagy iskolába, ma sajnos sokkal nehezebb helyzetben van. Vidéken, például Borsod megyében, ahol nincs elérhető fejlesztő szakember vagy intézmény, az esély a javulásra szinte nulla. Nincs, aki megismertesse velük a fejlődés neurológiáját vagy a konjunktív foglalkozásokat. Ezért is nagyon fontos, hogy minél több helyen, minél több sérült vagy hátrányos helyzetű gyerekhez eljusson a sport és a támogatás lehetősége.

Lehet, ilyen jellegű edzéseket, foglalkozásokat kellene szervezni azok számára, akiknek nincsnek meg a felsorolt ismerősök, lehetőségek.

Ehhez hatalmas elhivatottság és magas szintű szaktudás is szükséges. Halász Attilának van például megfelelő végzettsége ehhez. Ő az ELTE Gyógypedagógiai szakon végzett gyógypedagógus, testnevelő tanár és karate edző. Adrián is hasonló végzettséggel rendelkezik. Nekem van edzői végzettségem, ami mellé 20 éves tapasztalat is párosul, de nincs gyógypedagógusi végzettségem.

Értem, Tegyük fel, megvalósulna a dolog, és el lehetne kezdeni szélesebb körben is edzést tartani a sérült, mozgásukban korlátozott emberek számára. Felmerül bennem a kérdés, hogy maguk az edzőtermek vajon mennyire vannak felkészülve az ő fogadásukra?

Ez megint csak egy igen sarkalatos pont. Az edzőtermek legalább 60-70 százaléka nem akadálymentes, sok helyen lépcsők, magas küszöbök vagy keskeny ajtók nehezítik a kerekesszékesek közlekedését. Nem sok remény van arra, hogy jelentősen javulna a helyzet. — pedig pont erre lenne a legnagyobb szükség.

Elnézést a kérdésért, de ti, Roli szülei hogyan vettétek a legelső időszakot a születése után?

Túl sok választásunk nem volt, csak a kész helyzet, amit meg kellett oldanunk. Mi pedig felszívtuk magunkat és beleálltunk a feladatba. Persze még a kórházban (is) megkérdezték, nem gondoltunk-e arra, hogy Rolit intézetbe adjuk, de már a gondolat is sértő volt számunkra. egyetlen percig sem fordult meg a fejünkben ez a lehetőség, hiszen a szülő feladata minden körülmények közt felnevelni, segíteni, támogatni a gyermekét. Nyilván voltak és vannak problémáink is, de egyszerűen csinálni kell. Ez a feladatunk.
A máig elért eredményekhez azért kellett némi szerencse is, hiszen visszagondolva szinte egymás után jöttek a lehetőségek: A PIC által ajánlott hipotermiás módszer, aztán a Pethő intézeti ismerős, majd Dr. Berényi Marianne és a többiek, a többi lehetőség, a küzdősport edzések, az I-karate, pedig szintén kulcsszerepet játszottak Roli fejlődésében.
Nagyon sok olyan gyereket ismerünk ebből a körből, akiknek nem úgy sikerült az élete, sokuknak egyből lepattant valamelyik szülője, mikor kiderültek a problémák, vagy azonnal intézetbe tették. Mi ketten vagyunk a párommal, így valamivel könnyebb. De még egyszer: nem egyszerű és vannak nehézségek, ugyanakkor hidd el, rengeteg nagyon boldog pillanatot is köszönhetünk Rolinak. Minden napban ott van a remény és az öröm, amiért érdemes küzdeni.

Csak meghajolni tudok előttetek és Roli kitartása, munkája előtt. Kanyarodjunk vissza hozzád. Mi fogott meg a Taekwon-do-ban?

Minden. Egyben az egész. Sok mindenki gyakorolja, tanulja ezt a rendszert, de nem biztos, hogy mindenki ugyanazt gondolja róla, nem mindenki ugyanazért csinálja. Mindenkinek meg kell találni a saját motivációját. Úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magam, mivel akikkel én a kezdetekben összekerültem, akiktől tanulhattam, azok főként harcművészetként gondoltak a taekwondo-ra. Számukra edzést, fejlesztést, testi és lelki fejlődést jelentett, és maximálisan elfogadták a stílus elveit. Én ebbe csöppentem bele, így én is ezt a gondolkodásmódot, elveket tettem magamévá. Én ma is elsősorban, mint harcművészetnek tartom a taekwon-do-t. Most mondhatod, hogy vannak versenyek is, de az teljesen más dolog, amire bizonyos fokig szükség van, hiszen azon keresztül lehet lemérni a fejlődést. Nagyon fontos viszont, hogy a verseny csak előre lefektetett szabályok szerint, és a szabályok által elfogadott technikákkal vívható. De a taekwon-do ennél sokkal többről szól. Sajnos úgy érzem ez a verseny dolog kissé átesett a ló túl oldalára, és napjainkban már főként a verseny számít, ami komoly korlátok közé zárja a stílus gyakorlóit. Szerintem az sem jó irány, hogy a klubok is csak a versenyeken elért eredmények alapján kapnak támogatást, és az semmit nem számít ebben, hogy mekkora létszámmal működik egy-egy klub. Pedig szerintem ennek nagyobb értéke van. Ha van 3-4 jó és eredményes versenyződ van támogatás, de ha „csak” 100 egészsége megőrzésé miatt (is) edző tanítványod van, nem kapsz támogatást. Pedig ez komolyabb eredmény szerintem.

Ha már szóba hoztad a versenyt. Taekwon-do gyakorlóként több, más stílus versenyén is indultál.

Igen, de nem voltam valami különösebben kiemelkedő versenyző. Több kick-boksz versenyen is elindultam és többet meg is nyertem, de inkább csak kíváncsiságból. Taekwondo-ban nyertem több Magyar bajnokságot és néhány nemzetközi versenyt. Inkább edzeni, szerettem, gyarapítani a tudásomat. Persze, voltak emlékezetes pillanatok is, például a 2019-es IKOKU Kyo Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmemet a mai napig szívesen emlegetem. Viszont például egy Holland taekwondo bajnokságon elindulni az nagyon komoly kihívás. Ott nincsenek ilyen-olyan kategóriák, csak a küzdelem van és nagyon sok induló. Bárkivel összekerülhetsz, ez pedig nagyon más dimenzió.

Az edzéseiden hogyan próbálod meg továbbadni az általad tanultakat, a stílus elveit, tanításait?

Mi közösséget építünk az edzésekkel, ami azt jelenti, hogy a technikák tanulása mellett igyekszünk egy valóban jó és értékes csapatot kovácsolni, melynek tagjai bármikor számíthatnak egymásra. A legfontosabb, hogy aki lejön az edzésre, az érezze jól magát, tanuljon örömmel, és ne azon izguljon, mikor lesz a zöldöves vizsgája. E mellett természetesen igyekszem mindent átadni, amit nekem tanítottak a mestereim, edzőim.

Végezetül a további terveid felől szeretnék érdeklődni.

Azok vannak dögivel. Szeretném a klubot bővíteni, előre lépni minden szinten. Természetesen továbbra is igyekszem Rolinak mindent biztosítani, hogy minél teljesebb életet élhessen, versenyezhessen. Természetesen ez igaz a tanítványaimra is. Ezek azért nem kis kihívást jelentenek, már anyagi szempontból sem, de szerencsére akadnak támogatók, köztük a szövetségünk is, így kicsit könnyebb. Ezeken felül szeretnék továbbra is hiteles maradni. Számomra fontos, ha valahol felmerül a nevem, akkor hitelesként említsenek meg. Sok munkám van benne eddig és ezután is sokat dolgozok érte.

Kedves Gyuszi, köszönöm, hogy megosztottad velem a történeteteket, és bepillantást engedtél az életetekbe. Roli története nem csupán abetegségéről vagy a karatéról és a versenyekről szól; a kitartásról, a család erejéről mesél, és arról, hogy a nehézségek ellenére is lehet mosolyogni, fejlődni és élvezni az élet minden pillanatát. Minden edzés, minden verseny új lehetőség számára, hogy megmutassa: a korlátok gyakran csak a fejünkben léteznek. Ahogy Roli mosolyogva lép a tatamira, mindannyiunknak üzeni: soha ne hagyjuk, hogy a körülményeink határozzák meg, kik vagyunk. Őszintén kívánok nektek rengeteg sikert, erőt és kitartást az utatokon – legyen az a sportban vagy a mindennapokban.

Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!