A japán metró legendás a pontosságáról, a tisztaságáról és… a sűrű tömegben dolgozó különleges munkásairól. Ők az úgynevezett oshiya, azaz „nyomkodók”, akik minden reggel és este azon fáradoznak, hogy a zsúfolt vagonokba minden utas beférjen. Minden sikeresen bepréselt utas egy apró diadal a vasúti logisztika művészetében.
A tokiói csúcsidő elképesztő: a 20 perces metróút alatt ezrek próbálnak bepréselődni a szerelvényekbe. Itt lépnek akcióba az oshiyak: kesztyűs kezükkel finoman, de határozottan segítik az embereket a kapaszkodók közé, hogy a lehető legtöbben elférjenek. Bár elsőre furcsának tűnhet, ez a gyakorlat nem erőszakos: az oshiyak képzést kapnak a testhelyzetek és az utasbiztonság optimalizálására. Kezdetben az oshiyák diákok voltak, akik részmunkaidőben dolgoztak, és „utasszervezőnek” (Ryokaku seiri gakari) nevezték őket. Jellemzően egyenruhát viselnek, fehér kesztyűvel és sapkával, hogy könnyen megkülönböztethetők legyenek az utasoktól.
A reggeli csúcsidőben a tömeg hatalmas, a hőség fojtogató lehet, és az állandó ismétlés komoly fizikai kihívást jelent: sokáig állni, tolni, nyomni a tömeget, így erős kar-, váll- és törzsizomzat szükséges. Emellett nem elég csupán a fizikai erő, ügyesnek és gyorsnak is kell lenni, hogy egyszerre több embert tudjanak biztonságosan „elhelyezni” a vagonban. Nagyon fontos ezeken felül a megfelelő kommunikáció is, hiszen jelezniük kell az utasoknak, merre mozduljanak anélkül, hogy pánikot keltenének, vagy megsérülnének. Természetesen, ha valaki pánikol vagy megsérülhet, az oshiya azonnal leáll.
Munkakör és kiválasztás szempontjai
- Sok helyen pályázni kell a pozícióra, és van gyakorlati teszt: valós vagonban, „élesben” kell bizonyítaniuk.
- Általában a leggyorsabb, leggyakorlottabb állomási személyzetből választanak.
- A pontosság, fegyelem és felelősségtudat kulcsfontosságú.
- A kiválasztásnál figyelik, ki bírja a nyomást a zsúfolt, stresszes csúcsidőben.
A turisták számára az első találkozás az oshiyak-kal sokkoló lehet, de ha jobban megismerjük a munkájukat, rájövünk, hogy ezek a láthatatlan hősök a mindennapi közlekedés rendjét és hatékonyságát biztosítják. És bár a nyomkodás szó hallatán mosolyogni lehet, a japán metróban minden centi számít, és minden „bepréselt” utas biztonságban utazik céljáig. Álljon itt erre egy elképzelt beszélgetés a metróban:
„Egy reggel a tokiói metró csúcsidőjében próbáltam utazni… és hát, elég szűk volt a hely. Szó szerint. A tömeg tulajdonképpen sodort magával, be a matrokocsiba. csakhogy az már csurig volt. Az előttem lévő úr is éppenhogy befért. Én egy pillanatra elbizonytalanodtam és megálltam, amikor hátulról finoman, de határozottan valaki elkezdett tolni ba a metrókocsiba. Nem tudtam biztosan, csak sejtettem, hogy az egyik oshiya igyekszik engem is bepréselni. Kihasználtam a pár másodpercet:
– Jó reggelt! Ön az oshiya, ugye? Ön szerint még beférek?
– Mi az hogy! Nyugi, minden centiméter számít! Egy kis jobbra, egy kis előre kérem … így jó!
– Egész jól csinálja, már m,ajdnem bent vagyok. Ha lehet így fogyalmazni, nagyon ügyesen nyom. Vagy tol. Vagy lökdös.
– Van benne pár év gyakorlatom. Kérem, lépjen egy kicsit balra! Még egy kicsit! Így jó lesz. Kényelmesen áll?
– Minden rendben, köszönöm. Nem hittem, hogy be fogok férni.
– Higgye el, számomra is legalább akkora öröm. Ha megtenné, hogy 10 centit még balra húzódik megköszönném, mert azt a nagydaran urat még szeretném elhelyezni… „
És így, finom, udvarias, de határozott mozdulatokkal mindenki elfér, a tokiói csúcsidőben is. Az oshiyak valóban láthatatlan hősök, akik a pontosság, a türelem és a fizikai ügyesség kombinációjával teszik gördülékennyé a világ egyik legzsúfoltabb metróját.
Tetszett az írás?
Egy kattintás Neked, hatalmas segítség nekünk!
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, és támogasd a katanamagazin.hu-t!
