Gyermekként rajongtam a táborokért, nyaranta azon az egy-két héten megváltozott világ, színesebb és tágabb lett. Temérdek új helyet fedezhettem fel a túrák során, ami egy közösségépítő keretben vált igazán teljessé. Felnőttként sosem gondoltam, hogy ez a lélekfrissítő érzés visszatér az életembe, pedig így történt.
Az edzőtáborok újra megadták a felfedezés izgalmát, ám ezúttal az újdonságok nem földrajzi értelemben tárultak fel előttem, hanem az Eskrima rendszerének számomra még félig-meddig ismeretlen világában mélyülhettem el. Természetesen nem egyedül, támogató közeg vett körül, kitűnőbbnél kitűnőbb mesterek és instruktorok járultak hozzá tudásom szélesebb körben elérhetővé tételéhez. Az edzőtársaimmal a közös gyakorlás idegenekből barátokká formált minket. De hogyan is telt 2025 nyara az eskrimadorok számára?
Idén Hazánk, azon belül Debrecen városa adott otthont a Tapok-Tapok Eskrimador 2025 edzőtábornak. 8 oktató mester illetve nagymester neve fémjelezte az augusztus 7 és 9 között megrendezett, nemzetközi viszonylatban is jelentős eseményt. Európában most nyílt először alkalom arra, hogy a Doce Pares eskrimásai a világ bármely pontjáról érkezve együtt, ilyen táborba szerveződve tanulhassák a legújabb fejlesztésű, vagy épp autentikus technikákat egyedülálló edzésmódszerekkel.
A közel 200 érdeklődő eskrimador nem kisebb kiválóságokkal találkozhatott, mint Erwin Mosqueda, Gerald Cañete, Dankó Ferenc, Marcel Van Dongen, Mike Rottweiler, Szálkai István, Berindei-Petrache Adrian, Nagy Tamás.
Megismerhettük Erwin Mosqueda nagymestert, aki a Doce Pares Los Angeles alapítója és vezetője, valamint az eredeti Doce Pares „Multi Style System” Eskrima nemzetközi igazgatója, illetve Gerald Cañete nagymestert, aki az eredeti Doce Pares „Multi Style System” Eskrima elnöke
és a legendás SGM Dionisio „Diony” Cañete fia. Fogalmazhatnék úgy is, hogy újra köszönthettük őket, hiszen egyiküknek sem ez az első alkalom, hogy Magyarországon tanít egy nívós esemény alkalmával. Számunkra fontos az élő kapcsolat az „eredeti forrással”, ők pedig szívesen és büszkén támogatják jelenlétükkel a lelkes magyar csapat Eskrima tanulását. Dankó „Feri” Ferenc nagymester, a Doce Pares Hungary és Doce Pares Eastern Europe alapítója és vezetője általában a debreceni iskolában, illetve szemináriumokon avat be minket az Eskrima rendkívül hatékony rendszerébe a legegyszerűbb, mindennapi technikáktól a bonyolult, haladó szintű mozgásformákig. A fáradhatatlan szervezés mellett az oktatásból ezúttal is kivette a részét, mint mindig.
Marcel Van Dongen mester a Doce Pares Hollandia vezetőjeként kapott meghívást rendezvényünkre, Mike Rottweiler mester a Doce Pares Németország igazgatójaként, míg Berindei-Petrache Adrian mester a Doce Pares Románia vezetőjeként érkezett.
Magyar mesterek közül a hazai szemináriumokról ismerős lehetett Nagy Tamás mester neve, aki az Eskrima Budapest alapítója és vezetője, illetve Szálkai István mesteré, aki pedig az Eskrima Hajdúszoboszló valamint Nagyhegyes alapítója és vezetője.
A hatékonyabb tanulást csoportbontás is segítette: két teremben zajlott a tábor, a kezdők és a haladók hasonlóképpen szintjüknek megfelelően tudták elsajátítani az izgalmasabbnál izgalmasabb lezárásokat, ízületfeszítéseket vagy épp lefegyverzéseket. Néhány ütést vagy vágást drillbe foglaltunk, ezt megtöltve még több energiával a fegyver csak úgy repült kifelé a gyakorlók kezéből! Nem szenvedtünk hiányt eszközökből: a pusztakéz mellett előkerültek a kések, botok, ezekből néha még kettő is. Előfordult, hogy a kés és a bot egyszerre kapott szerepet. Az Eskrima egyik magasiskolájaként emlegetett Controll Sparring ugyanúgy az ismeretanyag részét képezte, mint a szintén haladottabb témakörként aposztrofált Eskrido. Előbbi komoly ügyességet igényel, egy drill ritmusát megtörve támadhatjuk a másikat a botunkkal, le is fegyverezhetjük, azonban ő szintén megteheti ezt, félsiker, ha kivédi a betörésünket, mindezt rövidtávban. Utóbbi szintén nem kezdő kategória: egy bottal történő befogást követően dobjuk meg az ellenfelet, magát a botot használjuk forgástengelyként és azon átfordítva visszük földre őt. Az Eskrido másik alappillére a helyes esés, gurulás, enélkül ezen technikák gyakorlása veszélyes.
Röviden: a fejlődésünk garantált volt.
A tanulós részeket ebédidő és egy-egy szünet osztotta fel, ekkor beszélgettünk, megismertük egymást, határokon innen és túl. Külföldről nem csupán mesterek jelentkeztek a Tapok-Tapok edzőtáborra, tanítványaik közül néhányan elkísérték őket, így igazán érezhettük a nemzetközi „Doce Pares Family” hangulatot. Nem számított, ki honnan jött, csak az lebegett a szemünk előtt, hogy mindannyian eskrimázunk, a Doce Pares zászlója alatt. Páros gyakorlatoknál nem maradt senki egyedül, ha szükség volt rá, hárman is összeálltunk a gyakorláshoz. Ha bárkinek kérdése támadt, nem hagyták megválaszolatlanul.
Hatalmas megtiszteltetés volt számunkra, hogy Maria Elena P. Algabre nagykövetasszony, a Fülöp-szigetek magyarországi nagykövete ellátogatott hozzánk. Láthatta, milyen lelkesedéssel űzzük a hazájából származó harcművészetet. Nagymesterünk két instruktorunkat bemutatóra kérte fel, akik pörgős drillekkel összekötött látványos lefegyverzések, földre vitelek révén adtak ízelítőt az Eskrima rugalmasságából, illetve felvonultatták az általunk használt felszerelés arzenálját is. Az edzőtábor záróakkordja sokaknak a vizsga volt. Időrendben először tanulófokozatokra mérettethettek meg az eskrimadorok. Sőt, a nyári időszak különlegessége, a bangkaw, vagyis a hosszúbot tananyagából is lehetett vizsgát tenni. Újra előkerültek a botok (ha egyáltalán elrakta volna őket valaki), majd számot adtak tudásukról a résztvevők, sikerrel zárva a délelőttöt, illetve egy-egy új fokozattal.
Aztán elérkezett, amire a mesterjelöltek már hónapok, sőt évek óta vártak: megmutatni képzettségük legjavát. Három nagymester és számos mester tekintetének kereszttüzében kellett teljesíteniük az elvárásokat. A termekben az izgalom kézzel tapinthatóvá vált, olisik (rövidbotok) hasították a levegőt, a padlón hangosan csattantak az eszközök egy-egy sikeres lefegyverzés után. Egy-egy lock, azaz lezárás kötötte gúzsba az elszánt vizsgázókat, majd egyensúlyuk egy pillanat alatt elveszett a másik technikája nyomán. Aztán harmonikus mozdulatsorral siklottak a tér minden irányába, eközben botjaik megállás nélkül forogtak a kezeikben, mintha fegyverük a testük része lenne. Ebbe a harmóniába tűzdeltek trükköket, eldobva majd újra elkapva botjukat, néha pedig villámgyorsan adogatták át egyik kezükből a másikba valamilyen forgatás kíséretében.
A jelöltek fáradhatatlanul nyomták a fekvőtámaszt, gyorsítottak vagy lassítottak mozdulataikon – ahogyan a vizsgáztató kérte. A kitartás és a rengeteg gyakorlás meghozta gyümölcsét, derekukra felkerült az egy vagy több csíkkal díszített fekete öv – hiszen néhányan már nem az első mesterfokozatukat szerezték meg.
A három napot, a megannyi színvonalas oktatási részt egy vacsora zárta, amivel a táboron kívül a Magyarországi Doce Pares Szervezet 20. évfordulóját is megünnepeltük.
Ennek a rendkívüli Tapok-Tapok Tábornak emlékeként póló vagy limitált szériás botok kerültek velünk haza és ami fontosabb: a szívünkben sok kedves pillanat, a fejünkben pedig az Eskrimától megszokott hatékonyságú technikák kísérték őket.
