Kilencedik rész

Hara: Az energia óceánja

2.

Alvás

A zazenen keresztül felismerjük az egyetemes létet, de az alvás is hozzásegíthet önmagunk és az egyetemes élet közötti harmónia természetének meg értéséhez, ezért az alvás nagyon fontos. A nappal a cselekvés ideje, az éjszaka pedig a pihenésé. Alvás közben, amikor testünk és agyunk kevésbé aktív sejtjeink feltöltődnek energiával.

A szimpatikus rendszer többnyire napközben működik, a paraszimpatikus éjjel. Valamennyi sejtünkre hatást gyakorol a Nap és a Hold: minden egyes nap lementével és napfelkeltével átalakulnak. Nappal a sejtek aktivitása, éjjel inkább a külső hatásokra való fogékonyság kerül előtérbe. Ez rendkívül fontos, hisz manapság sokan elkövetjük azt a súlyos hibát, hogy úgy teszünk, mintha éjjel ugyanolyan aktívak lehetnénk, mint nappal. Néhányan testüket gépként kezelik, és korlátlanul próbálják működtetni. De végül teljesen kimerülnek, nem lelnek egyensúlyra, és megbetegszenek, meghalnak. Az aktivitás-pihenés ciklus így megbomlik és az egyetemes léttel való kapcsolat megszakad.

A természetes alvás igazodik a naplementéhez és a napfelkeltéhez. este nyolc-kilenc órától reggel négy-öt óráig tart. Ha életmódunkban ez megvalósíthatatlan, akkor legalább éjfél előtt kerüljünk ágyba, és a lehető legkorábban keljünk fel. A zen templomokban élő szerzetesek nagyon korán lefekszenek, és korán is ébrednek, s már csupán ez annyi energiával látja el őket, hogy napi ezer kalóriányi élelem elegendő számukra, szemben a hétköznapi emberek kétezer-ötszáz kalória szükségletével.

Csend

Az alváshoz hasonlóan a csend is rendkívül fontos. A buddhizmus tanítása szerint a cselekvés (karma) három formája -a testé, a beszédé és a gondolkodásé, vagyis a tudatosságé -befolyásolja az idő és a tér egészét.

Manapság az emberek túlzottan beszédesek. Úgy gondolják, hogy szavaik csak közvetlen hatást gyakorolnak, ezért felületesen ügyeskedve érdekből vagy versengve beszélnek. Így az emberi kapcsolatok a szorongás és a büszkeség hatására összekuszálódtak. A zazen gyakorlása révén megtanuljuk egónk befolyása nélkül, közvetlenül és természetesen megélni kapcsolatainkat megtanuljuk a csendben rejlő értékeket. A test és tudat visszanyeri természetes egységét. „A csendből felemelkedik az örökkévaló szellem.”

Légzés

A hagyományos japán művészetekben legyen az harcművész vagy bármi más (például ikebana, azaz virágkötészet), a légzést az összpontosításhoz szükséges legalapvetőbb feltételként tanítják. Fontos tudni, hogyan lélegezzünk, mert a világegyetem energiáját, életét a levegő tartalmazza, és tüdőn keresztül eljut testünk valamennyi sejtjébe.

Megszoktuk, hogy percenként tizenöt felületesen veszünk levegőt, tüdőnk kapacitásának mindössze csak egy-hatodát kihasználva. A mély, teljes levegővételben azonban nem csak a mellkas és a rekeszizom vesz részt, hanem a belek is támogatják azt. Megtanulhatunk lassan, nyugodtan, percenként ötször-hatszor lélegezni.
Zazen közben is így lélegzünk. A kilégzés hosszabb a belégzésnél. A kilégzést, amikor lefelé irányuló nyomást gyakorolunk a belekre, automatikusan követi a belégzés. Ez a légzés a zazenen keresztül fokozatosan állandó szokássá válik, különösen alvás közben. Az univerzum életenergiája, melyet a levegő tartalmaz, ilyenkor emberi energiává alakul át. S minél inkább be tudjuk fogadni a világegyetem energiáját, annál nagyobb mértékben nő saját energiánk, és annál kevesebb kalóriára van szükségünk.

A belégzés egy újabb adag felvétele, melyet a mély és lassú kilégzés szétoszlat a testben. Azért fontos a kilégzésre, az eloszlatásra összpontosítani, mert a belégzés, az energia-felhalmozás öntudatlan, automatikus folyamat.

A japán harcművészetek ezt a légzéstechnikát alkalmazzák. Kilégzéskor (jang) kell támadásba lendülni, akkor, amikor az ellenfél belélegez (jin), vagyis amikor a legsebezhetőbb.
A katsu! szintén ezen a légzésformán alapul: ez egy olyan kiáltás, amely megbéníthat vagy eszméletre téríthet. Még egy nemrég elhunyt embert is feléleszthet, mert átadja neki az univerzum életenergiáját.

Zazen közben az a személy, aki a kyosaku-t adja, a bot lesújtásának pillanatában természetesen, minden erőfeszítés nélkül megállítja kilégzését. Az ütés akkor a leghatásosabb, ha a gyakorló saját kilégzésének végén kapja. A Hannya Shingyo recitálásokor a hangokat mélyről, hosszan préseljük elő, s közben lefelé irányuló nyomást gyakorolunk a belekre. A zazen gyakorlásával megtanulunk a mindennap életünkben öntudatlanul így lélegezni, s ennek segítségével az univerzum energiájából nagy mennyiséget raktározhatunk el. A test és tudat egysége megvalósítható a lélegzésen keresztül is. Az emberek általában azt szeretnék elérni, hogy tudatuk uralkodjék testük fölött. De azoknak, akik e céllal gyakorolják a zazent, a testtartás fájdalmas és kimerítő lesz, s feladják a gyakorlást.

Dogen a Shobogenzo-ban azt írta, hogy ha tudatos gondolkodás révén próbáljuk a szatorit elérni, akkor a tudat és az ego börtönébe kerülünk, amely valóság megismerése elé határt emel. Ha cél kitűzés nélkül gyakorolunk, (mushotoku), akkor a szatori ön tudatlanul megtörténik, mert a zazen maga a szatori „A Buddha útjának tanulmányozása önmagunk tanulmányozását jelenti, önmagunk tanulmányozása az egónk szabadon engedését, az ego szabadon enged se pedig a kozmosszal való eggyé válást.”
Dogen azt mondja, hogy a zazen titka a hishiryo. A hishiryo: a gondolkodás nélküli gondolkodás, személyes tudatosság nélkül, ego nélkül. A teljes szabadság ez, a test és a tudat tökéletes egysége.

Hara

A hara az alhasnak a nemi szervek körüli rész itt összpontosul a neurovegetatív rendszer idegeinek energiája. Zazenben ülve e központon keresztül magunkba szívhatjuk a kozmosz energiáját, ezért oly fontos ki- és belélegzés közben erre a helyre koncentrálni. Japánul azt szokták mondani: „Nyújtsd a hasizmaidat!”

Szexuális energia

A kozmikus energia az alhasban, főleg a nemi szervekben összpontosul. A bennünk lévő egyetemes élet legfőbb megnyilatkozása a szexuális energia. Ez tartja fenn a kapcsolatot az egyetemes lét és az individuális lét között, a jelenségvilág és a ku láthatatlan világa között.
A cerebrospinális rendszer és az öt érzékszerv lehetővé teszi számunkra, hogy éljünk, míg a neurovegetatív rendszer és a nemi szervek lehetővé teszik, hogy az egyetemes lét éljen bennünk. Nemzéskor a szexuális energia az az eszköz, melyen keresztül az egyetemes lét energiája (ki) megnyilvánul a jelenségvilágban.

De az újonnan megfogant lény nemcsak az univerzum örök életéből részesül, hanem a szülők karmájából is, akik nemzették őt. A halál pillanatában az egyén teste és tudatossága felbomlik, míg az egyetemes karma és egyetemes lét örökké tart. A halál a ku-ba, énünk valódi lényegébe való visszatérést jelenti.

Régen a hagyományos vallások és a hagyományos erkölcsi felfogás tabuként kezelte a szexualitást, amely félelemhez, önsanyargatáshoz és frusztráció- hoz vezetett. Fontos, hogy a modern nevelés társadalmunkban visszaállítsa a szexualitás eredeti természetességét. Amikor tudatosul, hogy a szexualitás az univerzális létből származó energia, akkor az emberek közötti kapcsolat egy új minőséggel gazdagszik, az emberi élet és a szeretet legmagasabb dimenziójába emelkedik, és valódi boldogság születik.

A zazen gyakorlása mindenkiben benső forradalom fellobbanását idézi elő, s ez elvezet a „a helyes tudatossághoz”, a „lélegzéshez”, amelyek egy igazi társadalom alapfeltételei. A zazen annyit jelent, hogy az univerzum, a kozmikus rend középpontjába helyezzük magunkat. A zazen gyakorlása révén, itt és most, hiánytalan létezésünk révén, a kozmikus rend középpontjában létezünk. Ez az a legmagasabb dimenzió, melyet elérhetünk. Ezt azonban nem érhetjük el sem tisztán anyagi, sem tisztán szellemi szemlélettel, hanem a világegyetem egy harmadik fajta felfogásával, amely az anyagi és a szellemi szemlélet egysége nem keveréke, nem fele-fele arányú megoszlása, hanem mélységes harmóniája, hiszen a tudat és az anyag minden emberben kölcsönösen egymástól függ.

Az európai filozófusok is a tudat és az anyag egységének elérésére törekedtek, de csak felszínes kizárólag intellektuális szinten. Ha ez a felfogás szellemi szintre emelkedik, és hitbe ágyazódik, akkor nagy erőre és energiára tehet szert, amely a tudás és észlelés, a tudat és anyag, a tárgy és alany az egy és több, a halandó és halhatatlan minden viszonylagos kategóriáján és ellentmondásán túli harmóniát fejezi ki.
Én az univerzum e harmadik fajta látásmódját nevezem zennek. Néhány embert bosszant ez az elnevezés, pedig ez csupán egy szó.

Zazenben ülve:

• Testtartásod töltsd fel energiával, különben olyan leszel, mint az egy napjaálló, áporodott sör
• Úgy ülj, mint a hadserege előtt lóháton ülő tábornok.

-Az oroszlán vagy a tigris testtartását vedd fel, ne az alvó disznóét.

• A helyes testtartás befolyásolja az autonóm rendszer idegeit és az agyközponti részét. Az előagy megnyugszik, elcsöndesedik, az intuíciók erőteljesebbek lesznek.

A zazen által, de csakis a zazen által az izmok és az inak megfelelő feszítettségi állapota befolyásolja a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszert. Ezek működése ellentétes hatású és kiegészíti egymást. A két erő akkor kerül egyensúlyba, ha a testedben lévő feszültség megfelelőKarjaidnak nem szabad az oldaladhoz tapadniuk. Kezedben, de főleg az ujjaidban erőnek kell feszülnie. A hüvelykujjakat érintsd össze úgy, hogy vízszintes vonalat formáljanak, ne képezzenek se hegyet, se völgyet.

Folytatjuk

Az előző részt IDE kattintva tudod elolvasni