A színeknek minden kultúrában külön jelentésük van — a piros Nyugaton az élet, a szenvedély és a szerelem színe. Koreában azonban egészen más érzelmeket kelt: a vörös tinta a halál, a temetés és a balsors jelképe lett. A hagyomány szerint, ha valaki más nevét írja le ezzel a színnel, azzal szerencsétlenséget, sőt, akár halált is hozhat az illetőre. De honnan ered ez a különös hiedelem?

A koreai hagyományban a vörös szín már az ősi időkben is a szellemek és démonok elleni védelem szimbóluma volt. A temetési szertartások során a halottak neveit gyakran vörös tintával írták le, hogy megvédjék őket a rossz lelkektől, és segítsék a túlvilágra való átkelésüket.
Idővel azonban ez a gyakorlat új értelmet nyert: a vörös szín összekapcsolódott a halállal magával. Így vált tiltottá, hogy élő emberek nevét ugyanilyen tintával írják le – hiszen az mintegy „megszólítaná” a halált.

Még ma is sok koreai úgy véli, rossz ómen más nevét vörössel leírni, különösen ünnepek, vizsgák vagy esküvők idején. Ha valaki például egy képeslapon pirossal írja le a címzett nevét, az nem csupán illetlenségnek számít, hanem akár baljóslatú üzenetnek is. Iskolákban, hivatalokban és családi levelekben ezért a vörös tintát gyakran elkerülik, vagy kizárólag javításra és kiemelésre használják – soha nem névre.

A vörös tinta története több, mint egy babona. Megmutatja, hogy a színek és a szimbólumok ereje mélyen gyökerezik a kultúrában. Ugyanaz a szín, amely Nyugaton az életet és a szenvedélyt jelképezi, Keleten a halál és az elmúlás emlékét hordozza. És talán épp ez a különbség adja a varázsát – hiszen a világ gazdagságát az eltérő hagyományok és hitrendszerek sokszínűsége adja.