Ilyés Gyula 6. danos judo mester neve sokaknak ismerős, hiszen évtizedek óta összefonódik a magyar judo élettel. November 29-én a „Magyar Judoért” kitüntetés arany fokozatával ismerték el azt a közel fél évszázados szolgálatot, amelyet versenyzőként, edzőként, sportvezetőként és mentorként végzett a sportágért. Az elismerés nem csupán egy életmű méltó állomása, hanem a judo iránti töretlen hűség és odaadás visszaigazolása. Mivel Gyuszival hosszú ideje baráti kapcsolatot ápolunk, ezért számomra természetes volt, hogy megszólaltassam őt, hogy első kézből hallhassuk, mit jelent számára ez a különleges pillanat.
„Én ezt a díjat nem egyedül kaptam, hanem mindazokkal közösen, akik az elmúlt években velem együtt tettek a sportágért.”
Drága Gyuszi! Először is szeretnék szívből gratulálni a díjhoz! Mit jelent számodra a díj?
Mindenekelőtt hatalmas erkölcsi elismerést. Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy jelöltek rá, hogy az elnökség elfogadta a jelölésemet, és hogy én vehettem át ezt a magas szintű díjat. Tulajdonképpen közel 50 év munkáját ismerték el vele: a versenyzői, edzői, sportvezetői, sport-coach és egyéb tevékenységeimet – vagy inkább szolgálatomat – a judo sport terén. Mert teljes szívemmel szolgálom ezt a gyönyörű sportágat. A bronz és az ezüst fokozatok után ezzel teljessé vált a paletta.
Őszintén: számítottál rá, vagy meglepetésként ért a díjazás?
Abszolút nem számítottam rá. Annyira nem, hogy amikor megérkezett a mail a Judo Szövetségtől, hogy szeretettel várnak a díjátadón, először rá is kérdeztem, hogy biztosan nekem akarták küldeni a levelet? Mikor megerősítették, hogy igen … hát nagyon jó érzés volt.
A díjat a MJSZ adományozza és egy többfokozatú elismerés, amelyben a díjazottak kiemelkedő érdemeket szereztek a magyar judoban. Mit üzen szerinted ez a díj a judoközösségnek és a tanítványaidnak?
Ez az elismerés egyfajta visszajelzése annak a hosszú évtizedek alatt végzett „szolgálatnak”, amelyet a judóban, a judóért töltöttem. Szerencsére sokan vagyunk, akik így vagy úgy – lehetőségeikhez mérten – szolgálják, segítik szeretett sportágunkat. A magam nevében tudok nyilatkozni, amikor azt mondom: nem ezért a díjért csináltam és csinálom a munkám, hanem egy belső meggyőződésből fakadóan. Amióta első alkalommal a tatamira léptem, ahol csak tudom, ahol csak mód és lehetőség adódik rá, támogatom és segítem a judót. Ez nagyon fontos számomra.
Egyfajta küldetésnek érzem, hogy folyamatosan keressem, mit tehetek még, mivel tehetem jobbá, hogyan tudok hozzáadni ehhez a sportághoz. Ez teljesen áthatja a mindennapjaimat, a gondolataimat. Nagyon sokat kaptam a judótól, így számomra természetes, hogy igyekszem minél többet visszaadni, új utakat mutatni. Adni jó – és ezt szeretném világossá tenni mindenkinek. A díj pedig azt üzeni: a kitartó, önzetlen munka nem marad láthatatlan, és ha eljön az ideje, az elismerés is megérkezik.
Milyen felelősséget vagy új célokat látsz most magad előtt, a díj átvétele után?
Az, hogy én is azok közé tartozom, akik megkapták ezt a jelentős díjat, megerősített abban, hogy jó úton járok, jó dolgokat csinálok, és a munkámat mások is észreveszik és értékelik. Egy élet munkájának méltó elismerése ez. Nagyon fontos azonban elmondanom, hogy nem a díj szabja meg az új céljaimat vagy feladataimat. Ez az eddigi munkásságom kézzel fogható elismerése.
Továbbra is úgy gondolom: ha bármilyen lehetőségem lesz arra, hogy előrébb vigyem a judo ügyét, örömmel megteszem. Ha pedig nem jön szembe ilyen lehetőség, akkor megkeresem – vagy megteremtem.
Ami pedig a felelősséget illeti, ez a díj bizony együtt jár egy komoly terheléssel is: megszerezni egy dolog, de úgy élni, hogy továbbra is méltó legyek rá, az bizony felelősség.
Természetesen ezután is ugyanúgy fogok élni, a judo körül fognak forogni a gondolataim, mint eddig. Ugyanazzal az odaadással fogom szolgálni a magyar judót. Voltak már innovációim a sportággal kapcsolatban, és remélem, a jövőben is tudok majd hozzájárulni valami újjal.
Zárszóként talán még annyit hozzátennék, hogy nagyon sokan vagyunk, akik hosszú ideje részesei vagyunk a magyar judo életének, és versenyzőként, edzőként, sportvezetőként vagy akár szertárosként együtt szolgáljuk szeretett sportágunkat. Ez nem öncélú, hanem egységesen a judo érdekében történik. Én csak egy kis fogaskerék vagyok egy nagy gépezetben, és hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy így is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a gépezet a lehető legjobban működjön.
Ez úton is szeretném megköszönni mindazoknak a támogatást, akik az évek során mellettem álltak. A családomnak – a feleségemnek, a lányomnak és a fiamnak – külön köszönettel tartozom a szeretetükért, türelmükért és azért, hogy minden utamon velem voltak. Hálás vagyok a barátaimnak és mindenkinek, aki bármilyen formában segített, bátorított vagy hitt bennem. Ez a díj ugyan az én kezemben van, de valójában közös eredmény: azoké is, akik végig kísérték az utamat, és erőt adtak ahhoz, hogy ma is a judót szolgálhassam.
