Tizenharmadik rész

Kyudo: az íjászat
II.

– A kata, vagyis a formagyakorlat intenzív gyakorlása nem helyettesítheti a zazen testtartást? Az is fejleszti a légzést a koncentrációt, az éberséget.

T.D.: – Az ülő meditációs gyakorlást, a koncentráció egy módját – ilyen a zazen – nem hasonlíthatjuk az aktív testmozgással történő gyakorláshoz. Azonban a zazen új dimenzióval gazdagíthatja magát, a katát.
A kata lényege nem csupán magukban a mozdulatokban rejlik, hanem a hozzáállásunkban is. Ezáltal lesznek helyesek Vagy helytelenek. Nem szabad azt gondolnod: „Ezt a katát így, vagy úgy kell végrehajtani”. Helyette a testtudatodat kell arra nevelned, hogy minden egyes alkalommal olyan tökéletes mozdulatot hozz létre, mellyel az adott pillanatban az összes ki-t mozgósíthatod. Éld át a mozdulat szellemét – a gyakorlás révén egyesülnie kell a katának a szellemmel. Minél erősebb a szellem, annál erősebb a kata.

– Azokban a dojókban, ahol harcművészetet gyakorolnak, sok koncentrációt fejlesztő mozdulatot tanítanak – ahogy Ön elhelyezi a ruháját, leteszi a cipőjét, ahogy meghajol, mikor belép…

T.D.: – Ezek mindegyike kata; kata azt jelenti, „hogyan viselkedik az ember”. Nem valamiféle régi hagyományt követve kell meghajolni. A nyugati ember határozatlanul teszi össze a kezét és hajtja meg a fejét, mert nem érti meg a mozdulat szépségét. A mozdulatnak teljesnek, egységesnek kell lennie: a két tenyeret lassan összetesszük – az alkarok egyenesek, párhuzamosak a talajjal, az ujjhegyek egy szintben vannak az orral -‚ ezután hajoljunk az egész felsőtesttel, derékból kiindulva, határozottan a föld felé, és egyenesedjünk fel úgy, hogy kezeinket még mindig összetéve tartjuk, majd engedjük le a karjainkat az oldalunk mellé. Egyenes test, egyenes nyak, a lábak szilárdan a földön, nyugodt tudat. (Taisen Deshimaru méltóságteljesen feláll és meghajol.) Ezzel fejezed ki az ellenfeled, a mestered, a dojo, az élet iránti tiszteleted.
Néha megkérdezik tőlem, miért hajolok meg a dojóban a Buddha szobor előtt. Én nem egy fadarabnak hajolok meg, hanem mindenkinek, aki velem van a dojóban, és az egész világegyetemnek. Ezek a mozdulatok rendkívül fontosak, mert hozzásegítenek a helyes magatartás kialakításához. Felébresztik bennünk a méltóság és a tisztelet érzését, és segítenek, hogy természetes állapotot teremtsünk magunkban.

Manapság senki sem normális, mindenki egy kicsit őrült vagy kiegyensúlyozatlan. Tudatuk szakadatlan mozgásban van, a világot hiányosan, részlegesen észlelik. Egójuk elevenen felfalja őket. Azt hiszik látnak, de tévednek, csupán saját őrületüket, világukat vetítik ki a világra. Abban pedig nincs világosság, nincs bölcsesség. Ezért Szókratész, akárcsak Buddha, akárcsak a valamikor is élt bölcsek bármelyike, így kezdte tanítását: „Ismerd meg önmagad, és megismered a világegyetemet!” Ez a tradicionális zen és a bushido szelleme; e szellem tanulmányozásakor nagyon fontos megfigyelni saját viselkedésünket. A viselkedés befolyásolja a tudatosságot. Helyes viselkedés helyes tudatosságot jelent. Magatartásunk „itt és most” egész környezetünket befolyásolja: szavaink, tetteink, testtartásunk és mozdulataink mikéntje egyaránt befolyásolja, hogy mi történik körülöttünk és magunkban. Minden pillanatban, minden nap helyesen kell cselekedni. Dojo-beli viselkedésünk hozzá fog segíteni ahhoz, hogy rendezzük hétköznapjainkat. Minden mozdulat fontos. Hogyan eszünk, öltözködünk, hogyan mosakszunk, megyünk wc-re, hogyan rakjuk el a dolgainkat, hogyan viselkedünk másokkal, családunkkal, feleségünkkel, hogyan dolgozunk – tehát létezésünk minden egyes mozdulata.
Ne álmodd az életed! Teljesen abban kell létezned, amit teszel. Ez a kata gyakorlása. A budo és a zen alapját alkotó szellem ebbe az irányba tart, ez a viselkedés az igazi tudománya. Nincs semmi közük a világot átalakító képzelethez, amivel sok más vallásban találkozhatunk. Az embernek „itt és most” a testével kell megélnie a világot, és minden cselekedetére tökéletesen koncentrálnia kell.

– De ez lehetetlen!

T.D.: – Miért lenne az? Azt hiszed, Buddha tökéletes volt? Bizonyára, mint mindenki más, ő is követett el hibákat. Ember volt. De mindig a legmagasabb rendű ideálra, a helyes magatartásra törekedett. A modern civilizációnak fogalma sincs ezekről a dolgokról. Attól a naptól kezdve, amikor az ember először beteszi a lábát az iskolába, elszakad az élettől, és elméleteket kezd gyártani.

Világosan meg kell érteni, amit most elmondtam; nemcsak a kifelé megmutatkozó magatartásról és a külső megjelenésről beszélek, hanem ennél többről, a benső magatartásról.
Hogyan viselkedjünk helyesen? Ez az igazi probléma. A zen megtanítja, mi a helyes válasz. Minden filozófiai iskola e problémával foglalkozik: az egzisztencializmus, a behaviorizmus, a strukturalizmus… De egyik sem adja meg a helyes életvezetés nyitját. Végül mindig kategóriákba börtönzik magukat, pedig a forrást, az élet folyamát nem lehet bebörtönözi. Így szól egy koan: „Forró vagy hideg, te vagy, aki érzed.” Ez mindenre így igaz. Minden ember számára más az „itt és most”.

– A harcművészetek mindegyikében ugyanaz a szellem rejlik?

T.D.: – Az élet valamennyi mozdulatában ugyan az a szellem található, és azt meg is kell találnunk. Csupán a harctechnikák különböznek. De ha a waza, a ki és a shin (technika, energia és tudatállapot) nem alkot egységet, akkor helyes akció sem jöhet létre.

-A judóban is így van?

T.D.: – Ez a harcművészet valamennyi ágára, az élet valamennyi cselekedetére igaz. A judo Krisztus születése előtt keletkezett Japánban, és igaz tudománnyá vált, az ellenfél erejét felhasználó tudás művészetévé, s az idegközpontok ismeretévé.

– Melyek azok?

T.D.: – Sok pontot titokban kell tartani, a mester felelősségére van bízva, hogy a fejlődési szintednek megfelelőt megtanítsa neked.

– Mely pontok segítségével éleszthetünk újra valakit?

T.D.: – A katsu!-ra gondolsz? Az első a kikaitanden, körülbelül nyolc-tíz centiméterrel a köldök alatt, két akupunktúrás pont között, itt a bőrt megfogod és megcsavarod. Ez akkor hatásos, ha valaki kómában van, vagy eszméletét vesztette, de tífusznál és koleránál is használható. Ha edzés közben baleset történne, akkor segít az ötödik hátcsigolyától enyhén balra eső rész, a sancho masszírozása. A térddel nyomást gyakorolunk erre a pontra úgy, hogy a testet homorítva tartjuk. Hatásos lehet, ha a talp közepénél található koson nevű pontot (lásd az 1. ábrát) akupunktúrás tűvel vagy moxa-val elérjük, vagy az ujjunkkal nagyon erősen nyomást gyakorolunk rá.
Ha a szív is megállt, vagy ájulásnál, sőt, súlyosabb másnaposság esetén is, a másik újraélesztő központot, a gokoku pontot kell hosszan, erőteljesen nyomni a hüvelyk és mutatóujjal (B ábra).

Természetesen a lélegzésre is figyelnünk kell; amikor valaki haldoklik, akkor légzése fokozatosan gyengül. Masszírozzuk a rekeszizmát a gyomorszájnál lentről felfelé, és mindkét kézzel masszírozzuk a szívet. Ez segíthet vízbefúltak újraélesztésében, és azokon, akik sokkot kaptak, vagy akiket leütöttek.

– Hogyan állapíthatjuk meg valakiről, hogy halott?

T.D.: – Két ujjunkkal szorítsuk össze a hüvelyk ujját, és ha nem változik el a színe, akkor minden hiába. Azonban a legmegbízhatóbban a szem jelez; ha fény hatására a pupilla nem húzódik össze, már semmit sem tehetünk. Még ha abba is maradt a légzés, és a hüvelykujj színe sem változik el, a szem akkor is tanúskodhat az ellenkezőjéről. Ha a legapróbb életjelet tapasztaljuk, cselekednünk kell, nyomást gyakorolva az újraélesztő pontokra.

– Melyek a leghatásosabba pontok?

Folytatjuk …

Az előző rész IDE KATTINTVA tudod elolvasni